Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
6. oldal 1999. november GYÜLEKEZETI HÍREK TORONTÓ - 7« éves jubileum “Emlékezzél meg az útról, amelyen hordoztalak téged. ” Október 10-én gyülekezetünk boldogan ünnepelt nagy számú vendégsereggel és a testvér-gyülekezetek küldötteivel együtt, visszapillantva 70 év távlatába. Gyülekezetben ünnepelni mindig nagy öröm, az Úr jóságát magasztalni, akinek gondviselése nem szűnt meg az évek múlásával. Virágok és érett gyümölcsök illata töltötte be a termet, mert hálaadó-nap is kapcsolódott ünneplésünkhöz. Vadász János testvér is közöttünk volt Kaliforniából és gazdagította együttlétünket lelkes, buzgó szavaival, mint aki vallja, hogy egyedül “Csak Jézusnak szolgálni érdemes itt, ” aki átvezet minket sok nehézségen és megkoronázza az esztendőt jóvoltából. Beszélt a kezdő évek nehézségeiről melyből nekünk is bőven kijutott, mint 1956 után érkezőknek-, de az előttünk ide vándorolt testvéreknek még nehezebb volt az indulásuk Kanadában. Az 1930-as években jött testvérek nagy áldozatvállalással imaházat vásároltak, közös erővel egy akarattal szépen megindult a misszió. Voltak évek, ahogy ők elmondják, hogy a taglétszám csökkent, de az Úr küldött hozzájuk újabb kedves testvéreket. Ezek közül már a legtöbb drága testvér az örök hazában van. Jó rájuk emlékezni, igaz hűségükre és szeretetükre az Úr iránt. Evekkel ezelőtt alkalmam volt még beszélni Nagy Gyula testvérrel a gyülekezet alapítójával, aki 1924-ben jött ide családjával (75 éve). Vendégszeretetük sok magyart felüdített, ajtójuk mindig nyitva állt mindenki előtt. 1924-ben kezdődött el a torontói magyar misszió. Az első években egy angol gyülekezetben találtak otthonra. Major Mihály testvér járt át hozzájuk Buffalóból igét hirdetni. 1929-ben lelkipásztort hívtak, Bállá György tv. személyében. Az ő vezetésével még abban az évben hivatalosan is megalakult a Torontói Első Magyar Baptista Gyülekezet. Hamarosan énekkar, zenekar kelt életre. Ezekre az évekre esett a nagy világra kiterjedő depresszió. Ekkor sokan jártak a gyülekezetbe, mert meleg ebédet is kaptak, ezekből voltak, akik megmaradtak, csatlakoztak a gyülekezethez. 1935-ben kezdték meg az imaház vásárlási alapot. 1942-ben ünnepélyesen beköltöztek saját szép imaházukba a Robert St. 8. alatti épületbe. Nagy Gyula tv. ezt mondta nekem: “Testvérek buzgólkodjatok az Úrnak dolgában mindenkor. Mi már megöregedtünk, nemsokára hazamegyünk, vegyétek át a fáklyát és fénykedjetek. ” 1956. után többen érkeztek Torontóba és ezek a testvérek fellendítették a gyülekezeti életet. Öröm volt a hosszú utazás és bizonytalanság után meleg, lelki otthonra találni a testvérek között. Mérhetetlen kincs egy hívő gyülekezet. A hétköznapok szürkeségét bearanyozta a vasárnapok fénye. Az Úr csodálatosan hullatta nekünk az égi mannát, a drága élet-kenyeret. Amikor nem volt lelkipásztorunk, akkor Magyarországról kaptunk igehirdetőket, Cserepka testvér volt 1956 után az első, később kedves feleségével együtt Bolíviába mentek külmisszióba. Azután jöttek: Viczián, Gerő, Herjeczki és Oláh testvérek. 1997. nyarán érkezett Dán László testvér és családja Torontóba, aki nagy lelkesedéssel, az Úr ügye iránti szeretettel végzi közöttünk munkáját. Az elmúlt években újabb testvérek jöttek Erdélyből akik megint felfrissülést hoztak és ők ma is velünk vannak, békességben és szeretetben munkálkodva. Meg kell még említenünk azt a különleges szép dolgot, a táborunkat, mert ilyen nagyszerű konferenciai lehetősége kevés gyülekezetnek van. Cserepka és Schaffer testvérek kezdeményezésével Tábort vásároltunk 1960-ban. Ez évben tartottuk meg 39-ik évi konferenciánkat, amely mindig sok áldást jelent mindannyiunknak. Szinte a semmiből nőtt ki a tábor. Minden évben szebb, jobb és kényelmesebbé válik a testvériség fáradhatatlan, áldozatos munkája nyomán. Gyülekezetünk fejlődő, boldog, munkás nép, mindenki szépen belekapcsolódik a szolgálatokba. Ünnepélyeinken és most is énekkarunk gyönyörködtette a megjelenteket nívós, nagy zenedarabok előadásával, Oláh Imre és Dán Annamária vezényletével. Délben közös ebéd volt, mindenki hozta a legjobbat otthonról, délután pedig az ünnepély befejeztével újból gazdagon terített asztalok örvendeztették a megjelenteket. Boldogság volt együtt lenni, együtt hálát adni. Hiszem, hogy valóság lesz ez az ige részünkre: “Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet egész életednek minden idejében. ” Az ünnepélyről videó felvétel is készült (amely megrendelhető a lelkipásztor címén). Somogyi Gáhorné Gyülekezetünk énekkara délelőtt és délután is szolgált A népes gyermeksereg a jubileumi alkalmon
