Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
■ (USPS 716-300) 12. oldal 1999. január H Rev. Dr. VITÉZ FERENC 493 AMBOY AVE. PERTH AMBOY, NJ 08861 PERIODICAL POSTAGE PAID POSTMASTER: GOSPEL MESSENGER Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, ___________12409 DEVOE ST, SOUTHGATE, MI 48195 az, hogy nagyon sok írás és képzőművészeti alkotás eleveníti meg számunkra ezt az eseményt. Próbáljuk magunk elé képzelni annak az estének a légkörét, és megízlelni annak az alkalomnak nagyszerű voltát. A szereztetési igéket magunk előtt látva, az eseményeket újragondolva a legtöbbször természetesen az ember és az Isten közötti kapcsolat, szövetség megújítására gondolunk. Jóleső érzés azonban azt is megtapasztalni minden alkalommal, hogy az Úrvacsorái közösség alkalmával az embertársammal, a testvéremmel is közösségben lehetek. Csodálatos megjelenítése ennek a közösségnek, amikor Urvacsorai alkalmakkor elénekelj ük-egymás kezét fogva az “Áldott legyen a frigy... ” kezdetű éneket. Talán azokban a pillanatokban sokkal közelebb érezzük magunkat testvéreinkhez és az Úrhoz egyaránt. Gondoljunk végig néhány dolgot, amelyek még inkább előmozdítják az egymással való közösség bensőséges voltát: 1. Életem legyen Istennek odaszánt, hogy amikor az emlékjegyeket magamhoz veszem, ne legyek bűnöktől megterhelt, hogy magamat is és másokat is megerősíthessek. 2. Ne csak a magam által meglátott bűnöket rendezzem le, hanem a mások által is megitélt dolgokat is vigyem az Úr elé. 3. Ne külsőségeiben legyen egymással való közösség az Úrvacsora, hanem belső, mély tartalmát illetően. 4. Erősítsük egymást abban a hitben, hogy földi életünk után - ha Istennek kedves életet élünk, együtt lehetünk majd ott a Bárány menyegzőjén. Aranymondás: 1 Kor 11:26 *** 1999 február 21 BÉKESSÉGRE JUTNI ISTENNEL 2 Kor 5:11-21 Sokszor rácsodálkoztam utazásaim során arra, hogy az emberek milyen sokfélék, és milyen nehéz dolog ennek a sokfél embernek eggyé lenni és hasonlóan gondolkodni bizonyos kérdésekben. Az utóbbi időben azonban egyre inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy nagyon egyszerűen, két nagy csoportra lehet osztani az emberiséget: 1, akik békességre jutottak Istennel 2, akik még Isten nélkül élik életüket. Nézzük meg, milyen tulajdonságokat látunk egyik, vagy másik csoport életében. 1. Akik békességre jutottak Istennel:-a legnagyobb kincsnek a tulajdonosai -az embertársaikkal is békességrejutottak,-életük kivirágzott, cselekvőképességük megsokszorozódott,-új teremtésként élik az életüket, -igazán tartalmas életet tudnak élni, -készek a békéltetés szolgálatát végezni ott, ahol Isten látni akarja őket, és használni akarja új életüket 2. Akik Isten békéje nélkül élik életüket:-életük hasonló egy nagy káoszhoz, ahol minden meg van, de nincs ott, aki képes lenne rendet teremteni,-teljesen az értelmükre, vagy éppen az érzelmeikre hallgatnak, tehát még az emberi természet az uralkodó az életükben, -rengeteg harcuk és küzdelmük van a félelemmel, Hogyan juthatunk békességre Istennel: -meglátjuk és megértjük azt, hogy Jézus Krisztus szenvedése és halála azért történt, hogy a bűn alá rekesztett ember az Istenhez jöhessen.-hívjam be életembe a békesség királyát, és akkor az Ő érdeme árán békességem lesz Istennel. Befejezésül álljon itt egy példa arról, hogy milyen nyilvánvaló az, ha valaki békességre jut Istennel.Egy férfira emlékezem, aki attól a pillanattól, amikor Jézust életébe hívta, mindenkinek túlcsorduló örömmel újságolta, hogy milyen öröme, és belső békéje van. Az Istentől kapott béke nem maradt csak az övé, hanem minden alkalmat megragadott arra, hogy tovább adja embertársainak. Legyen a mi kérésünk is: “Tégy engem béke követeddé.... ” Aranymondás: 2 Kor 5:17 életében van igaz boldog remény és békesség. Tudjuk azt, hogy ahol egyre nagyobb a sötétség, ott egyre tisztábban lehet látni a fénylő pontokat. Ilyen fénylő csillagoknak, fáklyáknak kell lennünk a kárhozat felé rohanó emberek között. Bárcsak a belőlünk sugárzó reménység és élő hit még sokakat az élet útjára vezetne. Csodálatos dolog tudni azt, hogy a mi reménységünknek szilárd alapja van: “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! ” Milyen boldogok azok, akik már ezt hittel megragadták, és életüket teljesen Jézusra bízták. Isten Jézus Krisztusban már mindent megtett értünk, most már csak rajtunk a sor, hogy a felkínált lehetőséget elfogadjuk. Ha már a miénk ez a reménység, akkor tudjunk úgy élni ebben a világban, mint ahogy azt Úrunk elvárja tőlünk. Nagyon fontos, hogy soha, semmilyen körülmények között ne veszítsük el reménységünket. Legyen péda előttünk a következő történet főszereplője: János az öreg farmer haldoklott. Kevés volt már hátra az életéből, mikor szaladva érkezett egyik szomszédja, akinek az első kérdése az volt: hívjak-e papot? János arca felderült, és csak ennyit mondott: Én még a vihar eljövetele előtt rendbeszedtem a tetőt. (Vagyis még egészséges emberként rendeztem a kapcsolatot Istennel.) Tegyük fel ma azt a kérdést, hogy vajon mi készek vagyunk-e Urunk jövetelére? Boldog reménységgel a szivünkben énekeljük: “...reménység, reménység a holnap felöl is reménység. Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség! ” Aranymondás: Titusz 2:11 Dán László Jesus Christ Forever. Yes!" 1999 február 28 BOLDOG REMÉNYSÉGBEN ÉLNI Titusz 2:11-14, Zsidók 12:26-29 A világ, amelyben élünk, tele van hite vesztett, reményt vesztett emberek tömegével. Egyre tiszábban meg lehet látni, hogy kik azok az emberek, akiknek az Baptist world Congress January 5-9, 2000 • Melbourne, Australia Plea« write to: Baptist World Afitance, 6733 Curran Street. McLean, VA 22101 -6005, USA. Telephone: 41-703-790-8980; Fax 41 -703-893-5160 Email: Conjrejj^bwanet. orj Website; www.bwanetorg
