Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
VOL. 91. NO. 2, FEBRUARY 1999 91. ÉVF. 2. SZÁM, 1999. FEBRUÁR Hungarian Baptist Convention of North America Since 1908 Az Észak- Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA” (Róma 1:16) Novák József: HOGYAN VÁRJUK ŐT? Az őszi Ifjúsági Konferencia (Detroit, 1998. október) mottója volt ez a kérdés. Az ott elhangzott szolgálatokra és beszélgetésekre emlékezve, erről a fontos témáról azóta is gondolkozva, szeretnék megosztani testvéreimmel néhány igei útmutatót, melyek az én készülődésemet segítik. Ez a három szavas kérdőmondat egyszerű tömörségével helyes mederbe tereli világvége hangulatban forrongó félelmeinket, kétségeinket és érdeklődésünket. A keresztyénség történelmében eddig példátlan jelenséggel állunk szemben ugyanis, nevezetesen azzal, hogy ennek a most fellobant érdeklődésnek az eredete olyan, ami az igei kinyilatkoztatástól elvonatkoztatott, azt gyakran még tagadja is. Hitetlenek kérdeznek, az ő félelmeikre, menekülésvágyukra reagál most a keresztyén világ. Filmeket készítenek erről, konferenciákat rendeznek, és szinte naponta jelenik meg újabb könyv a világ végéről. Az ezredfordulóhoz kapcsolódó események, Földünk felé száguldó, eddig nem látott meteoritok zápora, új betegségek, a népességrobbanás, ökológiai katasztrófák valószínűsége, a globálisan integrált gazdaság veszélyei rémítő képekben és képletekben ijesztik a modem embert. Félelmetes kérdések ezek, de még tovább hatványozza a félelmeket a kérdező ember állapota, aki hirtelen nőtt tudásának a súlya alatt megingott, és most nem talál kapaszkodót. Hova forduljon segítségért, kihez menjen a kérdésével? Emberi kapcsolatait előmenetele oltárán már feláldozta, az eddig stabil társadalmi formulák mind meginogtak körülötte. A vesztét érzi. Ezért van nagy evangélium már a kérdésünkben. Hogyan várjuk Őt? A jövő Nagy Eseménye Jézus Krisztus visszajövetele lesz. Az O Személyének a nagysága, eljövetelének üdvösséges jelentősége mellett eltörpül minden az előzőkben felsorolt, elképzelt vagy elképzelhetetlen borzalom. Mi Ot várjuk. Szédítő sebességei felénk rontó veszélyek között tör utat magának - hozzánk, értünk. Most is a megmentésünkre siet. "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őríz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek... ” (1 Pét 1,3-6). A “mit hoz a jövő?” nagy kérdésére mi örömmel így válaszolunk: találkozást a Megváltónkkal, beteljesülést, örök életet. Reményteljes várakozásunkat élteti, hogy hitben való előretekintésünk nem egyénenként, izoláltságban végigküzködött szabadítás-várás, nem egy “lelki- Rodostó”, hanem örömteljes, felemelő, közösségben megélt vigília. A megváltottak millióival, a Gyülekezet részeként várjuk az Urat. Megváltatásunk pillanatában a Krisztus testébe helyeztettünk, a krisztusi élet áldásait, az Ő ajándékait ebben az életközösségben fogadtuk és használjuk. Várakozásunk is közösségi élmény. Újfajta, eddig nem ismert ökuménia ez, ami nem a teológia kérdései, vagy közös érdekeltségek mentén szerveződik. Ez az egy irányba tekintők egymásratalálása, akik egyedül az Úr Krisztus Nevében és Személyében reménykednek. A “hogyan” kérdésére is ebben a közösségben formálódhat egyedül helyes válasz. Tartsuk gyanúsnak a várakozás példátlan módjait! Engedelmeskedjünk az apostoli tanításnak, akik őskeresztyén elődeinket munkás és örömteljes készülődésben tartották! ígéretes kampányok, nagy horderejű vállalkozások idejéhez érkeztünk, amikor veszélyesen kevés figyelem, idő és energia marad az egyéni elkötelezettség, a lelki növekedés, a közeli és közvetlen kapcsolatok, a szent élet, a helyi közösség, a kéz- és szívközeiben álló dolgok észrevételére, ápolására és szolgálatára. A munkás és örömteljes várakozás ilyen megnyilvánulásaira tanít bennünket Péter első levelében az Ige, mint- a hit cselekedetei (1:1-13)- a hívők közösségében ránk váró lehetőségek és feladatok (2:1-16),- hívő magatartás a társadalomban és a családban (2:17-3:9),- életszentség (3:10-17),- áldozatvállalás a hitért és a hívőkért (4:1-5:6). Hogyan vájuk Ót? Kiváló kérdés! Keresd a választ te is, beszélj erről a testvérekkel! Válaszkeresésed áldásos vállalkozás - meglátod! - mert a Jézusra szegezett figyelem zörgetés Nála, Országába, uralma alá; belépés a megváltottak szabadságába. “A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni ”(5:10). A TARTALOMBÓL English Section — page 8. Ünnepeljük Jézust 2000 Vadász János beszámolója erdélyi missziójáról (2) Gyülekezeti hírek New York, Detroit, Alhambra, Santa Monica Rendhagyó ifjúsági Clevelandban A harcos fegyverei - László Imre A zene szerepe magyar gyülekezeteinkben Könyvajánlatunk: Jeremiás
