Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
11. oldal AZ ISTENT KERESŐ LÁRMÁTÓL AZ ISTENIG, AVAGY JÉZUS AZ ÚT AZ ATYÁHOZ (János 3:16-18) 99. január TC^lnii«.....______________ Nem csak a templomokban hallunk, vagy a Bibliában olvasunk Istenről, üdvösségről, kárhozatról. Az életünket számtalan fonállal szövi át ez a téma. Legnagyobb költőink is sokat vívódtak az életnek ezzel az aspektusával. Ady Endre, a legnagyobb magyar vallásos költő az Isten-keresés legmélyebb érzéseit így fogalmazta meg az Isten-kereső lárma című versében: Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szívemben, idegimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség, Isten, a tied minden. Őszinte és egyúttal kétségbeesett Isten-keresés ez! De a legszebb álom, a legnagyobb igyekezet sem éri el Őt, az Istent. Az Istent soha senki nem látta - olvassuk János evangéliumában (1:18) és levelében (ÍJn 4:12). Ha mégis tudunk róla, az azért van, mert Ő maga kijelentette önmagát. Többféleképpen is szólt, üzent, legutóbb Fia által, az Úr Jézus Krisztus által beszélt önmagáról. Ady is megsejtette ezt Az Úr érkezése című versében. Ő keresett meg bennünket - nem mi találtuk meg Őt! Ennek a ténynek a fölismerésén és ennek elfogadásán megfordulhat minden az életünkben. Fölismerni és elfogadni a tényt, hogy nyitva van az az ajtó, amelyet többkevesebb erőfeszítéssel döngettünk - csodálatos élmény. Reményik Sándor: Kegyelem című verse érzékelteti ezt legszebben. Magától, vagyis nem a mi erőlködésünkre nyílik meg az ég. Magától, vagyis Istentől nyílik ajtó felénk. Ez a kegyelem, melyet el lehet és el kell fogadni. Nekünk csak hinni kellene. Dehát az sem könnyű. De legalább egyszerű! Nem hiszékenységet vár el az Úr tőlünk, hanem igazi, személyes hitet. Bódás János így ír erről: Én sem hajlok a hitető beszédre, nagyképű bölcseknek nem hódolok, de — tördelvén a titkok néma zárát — csak azt hiszem, mit megtapasztalok, De mit nem érzek vak, süket kezemmel s hová nem ér el káprázó szemem, telkemmel látom azt, melynek, ha szárnyal, nem ér nyomába gyarló értelem. (részlet a Húsvéti hit című versből) Isten Igéjének olvasása, tanulmányozása során egyre többet érthet, láthat meg az ember az Isten dolgaiból. Babits Mihálynak és Ady Endrének is ott volt a könyvespolcán, az éjjeliszekrényen a Biblia. Nem véletlen tehát, hogy az Ige szövi át legtöbb versüket. Isten igéjéből egyértelműen kiderül, hogy a Fiú, Jézus Krisztus éppen azért jött közénk, hogy elvezessen minket az Atyához. Nem kárhoztatni jött, hanem, hogy megtartsa e világot. Az Ige arról is szól, hogy Jézus Krisztus az egyetlen út az Istenhez. János 14:6-ot mindenki tudja kívülről, ha máshonnan nem, a temetésekről. De nem biztos, hogy érti is! Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Az Úr Jézus igen határozottan állítja ezt. A tanítványok pedig pünkösd után ugyanezt így fogalmazták meg: nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, mely által üdvözülhetnénk. (Csel 4:12) Az idézett versek is ugyanezt mondják nekem. Talán nektek is, kedves olvasóim. Isten-kereső erőlködések helyett fogadjuk el Őt, Jézus Krisztust, Aki ma is maga jön elénk. Őt Isten adta: Úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3:16) Végül: ha fölismertük, megértettük és elfogadtuk Jézus Krisztust, legyünk eszközei is! Legyünk olyanok, mint az útjelzőtábla - Jézus Krisztus felé mutassunk utat környezetünkben (Bódás János: Útejlzötábla). Segítsük át barátainkat, ismerőseinket is a másik oldalra: Jézus Krisztus oldalára. (Gerzsenyi Sándor: Ki - a vakok közé). Jézus Krisztussal miénk az örök élet. Általa velünk az Isten. Herjeczki Géza Az igehirdetés egy irodalmi est befejezéseként hangzott el 1997-ben, Detroitban. Akit érdekel, keresse meg és olvassa el az akkor elhangzott verseket is, sorrendben: Ady Endre: Az Istent kereső lárma, Almom az Isten, Adám, hol vagy, Imádság háború után, Az Úr érkezése, Teveled az Isten; József Attila: Isten; Babits Mihály: Jónás imája; Reményik Sándor: Kegyelem; Dsida Jenő: Krisztus; Túrmezei Erzsébet: Mégis; Bódás János: Húsvéti hit, Útjelzőtábla; Gerzsenyi Sándor: Ki - a vakok közé. 1999 február 7 POLGÁRI HATÓSÁG ÉS ENGEDELMESSÉG Róma 13:1-7 A kérdés - "Hogyan viszonyuljon a keresztyén ember a hatalomhoz?-a keresztyénséggel egyidős. Sokan sokféle megoldást javasoltak. Azt azonban látni kell, hogy a legtöbben Isten Igéjét félretéve, vagy éppen rosszul értelmezve jutottak el téziseik megfogalmazásához. Nagy hiba lenne az ő érzéseikre hagyatkozni, vagy éppen egy-egy ember téves tanítását elfogadni olyan kérdésekben, amelyekben Istennek konkrét kijelentése van számunkra. Rácsodálkozhatunk arra, hogy Isten a hatóságok iránti engedelmességről szóló tanítását éppen Pál Apostolon keresztül íratja meg, akinek talán a legfőbb személyes tapasztalata volt ezen a területen. Rácsodálkozhatunk arra a tényre, amelyet sok teológus kiemel, hogy ez a néhány igevers sokkal nagyobb hatással volt az európai államfejlődésre, és a politikára, mint bármely politikai mű. Jó lenne, ha mi is azonosulni tudnánk Pál Apostollal, aki nem azt akarja mondani, hogy milyen legyen az igazságos állam, hanem azt, hogy hogyan viselkedjék a keresztyén ember az állammal, mint parancsoló és sorshatározó hatalommal szemben. Mielőtt most is azt a jól ismert gondolatot fogalmaznánk meg, hogy “mi egyedül csak az Istennek tartozunk engedelmességgel,” lássunk Pál szerint. Az az ember bíztat az állam iránti engedelmességre, akit az állam emberei korbácsoltak meg, zártak börtönbe és végeztek ki. De azt is látnunk kell, hogy az állam védte meg saját népe gyilkos indulata ellen. Lássuk meg, hogy ezekben az igeversekben döntő módon van jelen a felelősség kérdése. A felelősséget pedig Isten rendelte el! Annak kell számot adni, akire bízatott a hatalom. A keresztyén ember ne akarjon kibújni a törvények és rendeletek alól, hanem inkább ezen a területen is mutasson példát. Amikor azonban hitünkben és az abból fakadó cselekedeteinkben akar gátat vetni a hatalom, akkor merjük kimondani, amit Péter is kimondott: "Istennek kell inkább engedni, hogy nem embereknek. ” Aranymondás: Róma:13:l 1999 február 14 EGYMÁSSAL IS KÖZÖSSÉGBEN AZ ÚR ASZTALÁNÁL 1 Kor 11:20-34 Közösségbe járó és aktív gyülekezeti életet élő emberek számára az egyik legismertebb igeszakasz kerül elénk ezen a napon. Az Úrvacsora fontossága egyetlen hívő ember előtt sem kétséges, ezért is van
