Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1998-04-01 / 4. szám

4. oldal SünEgh 1998. április Az Olajfák hegyétől az üres sírig Galileából hétfőn, kora reggel indul­tunk útnak. Mire elhagytuk Jerikót, fel­szállt az erős köd. Amikor kiszálltunk a buszból egy magaslaton, csodálatos kép tárult elénk: Jeruzsálem. Az Olajfák hegyén voltunk és onnan szemlélhettük a csodálatos várost, ahogy és ahonnan az Úr Jézus és a tanítványok is tették 2000 évvel ezelőtt. (Márk 13:3) Jeruzsálem kb. félmilliós lakosú, színes, csodálatos épületekkel (amelyek évezredek civilizációjára utalnak), pezs­gő élettel és nem kevés konfliktussal teli város. Nem csoda, ha az Úr Jézus gyak - ran visszavonult és ide jött az Olajfák hegyére (mindenfelé gyönyörű virágok, olajfák, jázmin bokrok, pompás növényzet), hogy az Atyához imádkoz­zon (Luk 22:39). Itt, a Getsemáné kert­jében (Gat+Shemanim=olajprés helye), a Kidron patakon túl (Ján 18:1) töltötte Az Olajfák hegye a templom térről fényképezve. Baloldalt a Getsemáné kertje, mellette a Minden Nemzetek temploma a Mester tanítványaival az utolsó vacso­ra utáni éjszakát; ide jött Júdás a ka­tonákkal, hogy elárulja Jézust.Talán ép­pen ezek alatt az öreg olajfák alatt imádkozott egyedül, míg a tanítványok aludtak. A kb. 2500 éves olajfákból nyol­cat mi is megcsodálhattunk - és amikor a Megváltó itt gyötrődött, ezek már 500 évesek lehettek. Mennyit tudnának ezek a fák mesélni - hűségről, árulásról, szén - védésről és emberi gyarlóságról! A kert mellett van egy templom, ami emlékeztet a Getsemáné eseményeire. 1919 és 1924 között épült, s mivel 16 nemzet járult hozzá a költségekhez, a Minden nemzetek temploma nevet kapta. De Getsemáné templomnak, vagy Jézus kínszenvedései templomnak is nevezik. Az oltár kehely formájú, ami az Úr imádságára utal “Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem epohár! ” (Máté 26:39). Az oltár előtti, a padlózatból kissé kié - melkedő nagy szikla az előzőleg lerom­bolt templomok által megőrzött vélt he­lye az Úr imádkozásának. A belső rész sötét; a gyönyörű alabástrom ablakok csak halvány, színes fényt szűrnek át a nap sugaraiból. A magyar katolikusok is ajándékoztak egy festményt a templom­nak. A zsidók úgy vélik, hogy a Messiás az Olajfák hegyéről fog lejönni és az Arany kapun keresztül (Golden Gate; jelenleg be van falazva) fog Jeruzsálembe bevonulni. Ez a kapu az Olajfák hegyével szemben A Golgota, a Koponya helye van és azért is nevezetes, mert az Úr Jézus itt vonult be Jeruzsálembe virágvasámap. A moszlimok (egy moszlim temető van a kapu bejárata és a fal mentén) úgy hiszik, hogy az Aranykapu az utolsó ítéletnek a helye lesz. Ez az Újtestamentumi hivők gyülekező helye is volt (ApCsel 3:10-11). A Sírkertben Sok bibliai eseménynek két eredeti­nek vélt emlékhelye van, így a Jézus temetésének a helye sem kivétel. Az egyikre egy templom épült (Szent Sír templom), a másik - ami a bibliai leírás­nak inkább megfelel -, egy csodálatos kertben van, egy szikla mellett, aminek koponya formája van - ezért is nevezik a Koponya helyének, vagy Golgotának, héberül (Máté 27:33 és Ján 19:41). A Csoportunk az üres sír előtt kert Arimathiai Józsefé lehetett, aki gazdag volt, ismert politikus, de ugya­nakkor titokban tanítványa is volt az Úr Jézusnak. Pilátustól elkérte a testet és Nikodémussal, egy másik titkos tanít­vánnyal, aki balzsamokat hozott, egy újonnan sziklába vágott sírba helyezték (János 19:38-42). A kertben nagy víz ciszternák nyomait találták és szőlő prést, ami szintén József tulajdona lehetett. A történetet gyermekkorom óta is­merem és sokszor elképzeltem a fényes angyalt a kövön ülni, az asszonyokat sietni a sírhoz, miközben azon gondol­koztak, hogyan hengerítsék majd el a nagy követ?! És most előttem az üres sír! Megdöbbentő látvány! A bejárat mellett egy nagy repedés látható, földrengésnek a nyoma: “és a föld megindula és a kő­sziklák megrepedezének” (Máté 27:51). A kő (elképzelésemtől eltérően) nem egy nagy, masszív szikla-darab, hanem egy kerek, laposra faragott kő, amely egy keskeny vájatban gördül a sír be­járata elé. Oda gördíteni nem túl nehéz, de mivel a sír előtt mélyebbre van ásva, abból a mélyedésből nehezebb kinyom­ni (női erő semmiképp nem elegendő). Csodálatos élmény volt belépni a sírba... az érzéseket leírni talán nem is lehet. Jó volt egy kicsit elmélyülni, átgondolni az évszázadokkal ezelőtti eseményeket, és ugyanabban a kertben úrvacsorázni, ahol az Úr megtöretett teste lett elhe­lyezve, s ahol feltámadott dicsőségesen. Különböző, a világ minden tájáról, érke­zett csoportok tették ugyanezt, és jó volt hallani a húsvéti énekeket (Feltámadt Hős, He lives, El á követ, Jézus él), amit ott mindenki lelkesen énekelt. A kertben csend azért nincsen. Csoport csoport után érkezik - magyarázás, videózás, fényképezés, itt-ott éneklés, úr­vacsorázás; ugyanakkor kintről, a kert falán túlról, a hatalmas buszállomásnak a zaja - a szüntelen motorbúgás, és a naponta többször, nagyon erős hangszórókból az ti umÚ S K , v • l TME2! JESW> nuREroRR muist <>f n> ■ fr ír*"'* WV: HlR w S» PUtHltf. VAS WC* I AT HA*». M.K M-M ! ." W 5 » **■*»«»i “ János 19:40-42 angolul, héberül és görögül arab moszlimok imára hívása hallatszik - az iszlám vallásnak megfelelően. Örülök annak, hogy láthattam a sírt és sok más helyet, ahol az Úr Jézus járt és tanított, de boldog vagyok, hogy nekünk nem a tapintható földi emlékeket kell imádnunk, hanem a feltámadt Hőst, a szívünkben élőt! Mikó Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents