Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
1998. április Dsida Jenő: KRISZTUS Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudtalak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakó ttan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbe esett rózsa. Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai. Hangod fájó hullámokat kavart, mikor a sok beszéd után rekedten újra szólani kezdték Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült a nagy út pora, sovány, széltől-naptól cserzett arcodon bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két parázsló szemedből sisteregve hullottak borzas szakálladra az Isten könnyei -itt FÁJDALMAK FÉRFIA Dsida Jenőre emlékezve* talán mert halálos beteg voltál te is s tudtad: már közeleg az óra talán azért értetted meg jobban mint más a Mestert tudtad hogy Krisztus O dicsőséges Király országa fényes uralma végtelen de nem itt tündököl itt inkább szolgál gyötrődik itt inkább értünk imádkozik fájdalmainkat hordozza s hogy mi is élhessünk Vele: meghal helyettünk Herjeczki Géza ♦Dsida Jenő (1907-1938) MOLNÁR ANTALNÉ 1906 - 1998 Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal akik ismerték édesanyánkat, Molnár Antalnét, hogy az Úr hazaszólította őt örök otthonába 1998. február 22-én, rövid betegség után. Molnár Antalné, Erdei Juliska 1906. szeptember 27-én, Bihardiószegen született. Bemerítkezett 1920-ban, Sorbán Sándor által. Az Erdei család kivándorolt Brazíliába, ahol Juliska 1927-ben férjhez ment Molnár Antalhoz. Együtt végezték a szemináriumot Rio de Janeiro államban és a Brazil testvérek által lett Molnár Antal felavatva. A Magyar Gyülekezetben munkálkodtak mint pásztor húsz évig. Azután átjöttek Kanadába, ahol a Wellandi Magyar Gyülekezetei pásztorolták. Két év után a Magyar Szövetség leküldte őket Argentínába, hogy az ottani magyarok között munkálkodjanak, mint misszionáriusok. Ott szolgáltak tíz évig. A tizedik év végén, amikor Pintér Sándor pásztornak átadták a munkát, a gyülekezetnek 70 tagja volt. A Molnár házaspár és Magduska lányuk 1962-ben Detroitba költözött, ahol a gyülekezeti munkából rövid 5 év után hazahívta az Úr Molnár Antalt. Molnár testvérnő több mint egy évig prédikált, mielőtt a detroiti gyülekezet pásztort hívott. Azután Molnár testvémő Floridába és North Carolinába költözött, Magduska lányánál lakott. Az utolsó négy évét a Bethesda Magyar Baptista Otthonban töltötte el. Apuka és Anyuka mindég együtt olvasták a Bibliát. Apuka halála óta anyuka harminckétszer átolvasta a Bibliát (minden évben egyszer). A tizenkét gyermekes családból három testvémője él még Braziliában és Argentínában. Anyuka mindenkit szeretett és igazán hitte, hogy a Lélek gyümölcse a szeretet. Gyászolja két leánya, öt unokája, két fogadott leánya és mindazok, akiknek az életét érintette. Az Úr elvitte közülünk, de emléke örökké velünk marad. Doumani Julia és Gartland Magda Emlékére - virág helyett - adakozásokat a Bethesda Otthon részére küldhetünk.*** Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, aki drága jóanyánk elhunyta alkalmából együttérző szeretettel, imádságos szívvel írásban, látogatásban, temetésen való részvételükkel vigasztaltak bennünket. *** Molnár Antalné életéről “Négy országon át az evangéliummal - beszélgetés Molnár Júlia testvérnövel" címmel kétrészes, fényképes cikket olvashatunk az Evangéliumi Hírnök 1995. februári és márciusi számában, (szerk.) ________________________________5. oldal PUSKÁS ANNA 1919-1998 Puskás Lajosné, Wentz Anna Hadadon született, Romániában, 1919 szeptember 20-án. Fiatalon megismerte és szívébe fogadta Krisztust. Hadadon merítkezettbe. Családjával együtt 1952- ben érkezett az Egyesült Államokba. Előbb Pennsilvániában, majd egy év után Michigenben, Detroitban telepedtek le és csatlakoztak a Detroiti Magyar Baptista Gyülekezethez. Férjét 1982-ben hívta haza az Úr. Azóta egyedül élt. Otthona mindig nyitva volt a gyermekek és unokák előtt, akik gyakran fölkeresték. Amikor már egyedül nem lakhatott, Marton Sándorékhoz (lányáékhoz) költözött. Néhány év óta rendszeres felügyeletre szorult; egy közeli nursing hóméban ápolták. Utoljára karácsony előtt látogatta meg gyülekezetünk “kántáló” csoportja. Meglepődve tapasztaltuk, hogy két éneket is velünk együtt énekelt, fájdalmai ellenére. Nem sokkal azután kórházba került; január 11-én hazahívta őt is az Úr. Temetésén Herjeczki Géza lp. János 14:1-6 alapján hirdette Isten igéjét. Gyászolják gyermekei: Magda, Rudi, András és Lajos; testvére Wentz György; tíz unokája és két dédunokája; rokonok és a gyülekezet. “Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek." {} n 14:2-3) HG
