Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-01-01 / 1. szám
11. oldal szolgálat, a Gondviselés Háza, a mozgássérült misszió centrum. És újból csak a lelkesedés, a bátorság az, ami segít ezen intézmények vezetőit, és egyházunk tagjait az adakozásra, mert egyik helyen sem kezdték nagy bankbetéttel, hanem egyes egyedül “csak” a hit volt az alapítvány. Ezért Egyházunkat az elmúlt évtizedekben, minden vállalkozásban jellemezte: “Ezüstöm és aranyom nincsen. ” De mi volt az, ami mégis értékké tette szolgálatunkat, mi volt az, ami csodálkozásra késztette a külső szemlélőt? Ugyanaz, ami és Aki Pétert és Jánost vezette (ApCs 3:1-10). Nagy erővel munkálkodott bennük az élő Jézus Krisztus. Pétert és Jánost börtönbe vetették, máskor megverték őket, de mindezeket örömmel tűrték, mert méltókká tétettek arra, hogy az O nevében gyalázattal illettessenek (ApCs 5: 40-41). A főpapokat nem is a csodatétel bántotta, hanem az, hogy mindezt a feltámadott Úr Jézus nevében tették. Ők azt gondolták, nincs miről és kiről beszélni, mert ők végképp elintézték a Jézusügyet, meghalt, nincs többé, befejeződött minden. És egyszer csak Jézus követői hirdetik, hogy Jézus él! A beteget pedig nem a két tanítvány gyógyította meg, hanem a Názáreti Jézus, akiről úgy beszélnek, mint élőről. Ebben a névben ezek szerint hatalom és erő van. Eleink szolgálatában, igehirdetéseikben ugyanez volt az igazi erő, sőt az igazi gazdagság. így voltak képesek, ebben a győzedelmes Név-ben gyülekezeteket és Egyházat alapítani. Sem ezüstjük sem aranyuk nem volt, de ismerték Jézus Krisztust, ez a NÉV pedig teljes változást idézett elő. Szinte biztosra vehetjük, hogy ez a koldus nem akart bemenni a templomba, hogy imádkozzék, vagy netán áldozatot mutasson be. Ő koldulni akart az ékes kapuban - ezt tette éveken keresztül. Péterék mielőtt még imádkoztak volna a templomban, már tudták adni azt, Akivel érkeztek. Bennük jelen volt, bennük élt Jézus Krisztus. Voltak és vannak olyanok, fiatalok, idősek, akik ott vannak nagyon közel a templomhoz, sőt közel az Úrhoz, mégis elmennek üresen mellőle, változás nélkül. Sem ők nem kapnak semmit, sem másoknak nem tudnak adni semmit, mert hiányzik életükből a föltámadott és élő Jézus Krisztus. Ilyen szomorú volt Júdás élete, hiszen három évet élt a Mester mellett, de neki továbbra is csak az ezüst és az arany töltötte be a szívét. Ha valaki egyszer találkozik Jézus Krisztussal, attól a pillanattól kezdve történik valami. A mellette való döntés, de az ellene való állásfoglalás is törté1997. január nés. Igaz, hogy a sánta nem lett gazdagabb, nem lett több kenyere, sőt nem kapott ezüstöt és aranyat, de kívül belül átalakult. A koldusból ember lett, a béna szökdel, visszanyeri emberi méltóságát, belép Isten templomába, szivéből kitör az Isten dicsérete. Látszólag csak egy ember magánügye az egész, mégis valaminek a jele ez. Jézus, akit halottnak gondolnak, jelen van és jelenlétében életek gyógyulnak meg. Eleink szolgálatában is rendkívüli dolgok mentek végbe. Azok a változások, amelyek prédikálásukat, bizonyságtevésüket kísérték, azok eredményezték a 150 évet. Erről tegyenek bizonyságot azok, akiknek többé nem volt könnyes a szeme, a bánat miatt. Akiknek gyűlölködő szívük szeretetté alakult. Életük nem volt többé céltalan, nem maradt szűkölködő, és egy célfelé indultak el, az örökké való hajlékba, Isten dicsőséges templomába. Éttől kezdve az emberek szívébe öröm költözött, arcán mosoly, mert lélekben gazdaggá lett. Jóllehet továbbra is gyalog járt, nem lett ékesebb a ruházata, de egy szelet kenyér boldoggá tette, békességes lett élete önmagában, a családban és az emberek között. Mi ez, ha nem gazdagság? Ez a szolgálat tette értékessé és gazdaggá Egyházunk életét és küldetését az elmúlt 150 év alatt. Ez az a szolgálat és misszió, amelyet nekünk, késői utódoknak is végeznünk kell. Jézus Krisztus ma is közöttünk és bennünk van. Nem ad ezüstöt és aranyat, de megáldja az O nevében végzett szolgálatunkat. Erő és hatalom van ma is Jézus Krisztusban és azokban akik átadott élettel Őt viszik, a Feltámadott Urat. Csodálkozzék a ma embere is azon, amik történtek! Nem a mi tulajdon erőnkkel és jámborságunkkal míveltük, hanem egyetlen NÉV által, Jézus Krisztus által. Ma sem ezüstre és aranyra van szüksége Egyházunknak és gyülekezeteink népének, hanem egyedül Jézus Krisztusra. Ő általa kap a világ ma is sokkal többet, mint amit kérni, vagy elgondolni tud. Ő tudja az életet megváltoztatni, és ez ad igazi jelet a külső szemlélőnek, nekünk pedig örömet. Ezeket a jeleket ismerhettük és ismerhették meg eleink bizonyságtevő életében. Ez a jel kísérje a mai nemzedék életét is, hogy szolgálatunkban, missziónkban, prédikálásunkban és bizonyságtevésünkben mi is el tudjuk mondani: A NÁZÁRETI JÉZUS NEVÉBEN! Dr. Viczián János Ikp. (Kelowna) (A Magyarországi Baptista Egyház Elnöke volt: 1984-1992-ig.) Az írás a 150 éves évfordulóra tervezett kiadvány számára készült, (szerk) VASÁRNAPI ISKOLA IgpH E hónapban Isten néhány választott eszközének életével ismerkedünk meg, akiknek hű szolgálata Isten ajándéka volt a korai keresztyén gyülekezetben. 1997 február 2 BARNABÁS ApCsel 4:32-37; 9:26-27; 11:22-30 1. Barnabás, a hívő ifjú Ciprusi származású, lévita, görög kultúrán nevelkedett. Korábbi neve József volt, az apostolok nevezték el Barnabásnak, mert számukra ő volt a “Vigasztalás fia.” (Mennyivel mást fejez ki ez a név, mint a “Mennydörgés fia!”) Már fiatalon is kiemelkedő tagja volt az első gyülekezetnek, vagyonát is közre adta. Szentlélekkel és hittel teljes férfiú volt (11:24). 2. A Saulból lett Pál pártfogója (9:26-27) István vértanúsága után érthető volt a kétely és félelem, a közösség nem akarta befogadni Pált, volt társai pedig életére törtek. Ebben a nehéz időben állt ki mellette Barnabás, mint igaz barát és testvér. Meggyőzte az apostolokat. így aztán Barnabás kulcsszereplő lett a keresztyénség történetében. Ő volt az eszköz, aki által Isten a missziónak ajándékozta Pál apostolt. Ettől kezdve rohamosan terjedt az evangélium. 3. Barnabás, Pál munkatársa (11:22-26) Az üldözés által szétszórt keresztyének eljutottak Antiókiáig. A vegyes lakosságú városban nemcsak a zsidónak, hanem a görögnek is hirdettetett az evangélium. Ebben kiváló eszköz volt a ciprusi Barnabás. Később Pál is odahívta Tárzusból, hogy munkatársa legyen. A híveket itt nevezték először keresztyéneknek. 4. A szegények támogatója (11:27-30) A mai napig is példamutató cselekedet a hívek összefogása az éhező testvérek megsegítésére. (Mint ma az imaház-építéseknél.) Mindez Pál és Barnabás vezetésével történt. Ők ketten még sokáig együtt járták a misszió útjait, s intézték a gyülekezetek sorsát. Az ApCsel 14-ben említésre méltó az az alázat, amivel elhárították a tömeg istenítésig fokozódó ünneplését. Végül Barnabás volt az, aki a súlyosan sebesült, megkövezett Pált elvitte Derűébe. A második misszió út előtt váltak el egymástól, Barnabás Márkot vette maga mellé, Pál pedig Sílást. Aranymondás: ApCsel 11:23-24
