Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
1996. március 11. oldal csomagosztáskor. Én magam pedig vendége lehettem a nyugdíjasok karácsonyestéjének, ahol meleg szeretet, gyertyafényes terített asztal és ajándékcsomag várta a több, mint száz nyugdíjast. Szép példája a testvéri segítőkészségnek egy budai testvér esete, akinek a szívműtétje idejére a szükségesnél több volt a vér-felajánlás, s a fennmaradt rész megmentette egy kismama életét. A kórházban csodálkoztak azon, hogy ennyi testvére lehet valakinek. A közösségi életben változatlanul nagy teret kap az ének, zene, amiben családunk tagjai is tevékenykednek. Elsősorban a gyülekezetben hallgathattam ezeket, ezenkívül a Bocskai úti református templomban volt alkalmam a Magnificat-ot meghallgatni, a Központi Ének- és Zenekar előadásában, a Zeneakadémián pedig a Budapesti Vonósok koncertjét. Országszerte alakulnak a kisebb együttesek, - a fiatalok találékonyak a missziómunkában, látogatják a szórványokat is. Mindenféle missziós tevékenységre kiáltóan szükség van, mert tombol a sátáni szellem, az erkölcstelenség, a pogány vallások, távtanok hatása, és sajnos, kevés a munkás, több gyülekezet vár lelkipásztorra. Az ünnepi alkalmakról és családunkról videófelvétel készült. Ezek az élet kedves színfoltjai. De ugyanezt elmondhatom a gyülekezetben töltött ünnepekről és vasárnapokról is, ahol felüdülhet a lélek és erőt nyerhet a munkás hétköznapokra. A nőtestvérek egy-egy összejövetelén is részt vehettem. A József-utcában beszámolót kértek az itteni magyar Nőszövetség munkájáról és nőegyletünkről, a rákospalotai gyülekezet adventi női napján pedig igehirdetéssel szolgáltam. Nyolc hét élményeit összegezve, hálás vagyok Istennek a családi és testvéri szeretet megnyilvánulásáért, ami felfrissíti és élteti a lelket. Most pedig hálás vagyok azért, hogy itthon lehetek. Oláh Lajosné VASÁRNAPI ISKOLA jg§ 1996 április 7 AZ ÉLŐ ÚR Lukács 24:13-27 Az előző hónapban öt példázatot tanulmányoztuk, a mennyek országáról. Ebben a hónapban Isten és az Úr Jézus Krisztus személye áll a középpontban. Milyen úr is a mi mennyei Atyánk? Maga az Úr Jézus beszél erről - s igazában O az egyetlen, aki erre hívatott (Mt 11:27). Istenről nem csak Jézus Krisztus szavain keresztül nyerünk képet, hanem az O személye maga is kinyilatkoztatás a mennyei Atyáról. Ó az Élő Úr (Lk 24:13-27), a Teremtő Isten (Lk 15:1-10), a Jó Pásztor(Jn 10:1- 18) és az Igazi Szőlőtő (Jn 15:1-17). 1. Hozzánk csatlakozik az Úr (13-16) Két ismeretlen tanítvány nagy napjáról olvasunk ezen a húsvéti reggelen. De csak a nevüket nem ismerjük. A történetből kiderül, hogy a szélesebb tanítványi körhöz tartoztak, ismerték mindazt, ami az Úr Jézussal történt az elmúlt napokban. Emmausban lakhattak, Jeruzsálemtől néhány mérföldre. Fontosnak találom, hogy az Úr Jézussal történt eseményekről beszélgettek mentükben. S egyszercsak hozzájuk csatlakozott a fóltámadott Úr - bár ők nem ismerték föl. Az Élő Úr ezt teszi azóta is: csatlakozik azokhoz, akik Róla beszélgetnek; felkeresi azokat, akik keresik Őt; megszólítja azokat, akik találkozni szeretnének vele. 2. Hallgat ránk az Úr (17-24) Tudta jól az Úr Jézus, hogy miről beszélgettek, mégis megkérdezi őket, s engedi, hogy elmondják, megfogalmazzák, ami a szívükben van. Nekik volt erre szükség és nekünk segített ezzel az Úr. “Miért vagytok szomorú ábrázattal?” Többször meg kellene állnunk e kérdés mellett. Megvárja a választ is. Elmondhatták a keserű élményeiket, semmivé lett reménységüket, csalódásukat. S ugyanakkor az általuk is fölfedezett reménysugár nyomairól is beszéltek. Némelyek azt mondták, hogy Ő él... De azt a megnehezedett szívük még nem tudta fölfogni. Keserűségeinket, reménytelenségeinket van, aki meghallgatja. Szárny aszegett, botladozó kishitűségünkből van, aki fel akar emelni. Mondjuk el az Élő Úrnak, amit másoknak el sem mondhatunk, hiszen kinevetnek. Ő meghallgat. 3. Megtanít az Igazságra (25-27) Nem csak meghallgat, de válaszol is az ismeretlen útitárs. Kemény, világos szavakkal és mégis szeretettel szól. Balgatagok! A Messiás szenvedése, halála és feltámadása Isten örök tervében benne volt, nem a “sors” hozta azt így! Az írásokból is megérthettétek volna már. Az élet-halál küzdelméből az élet került ki végül győztesen. Végérvényesen! Aranymondás: Lukács 24:27 *** 1996 április 14 A SZERETŐ ISTEN Lukács 15:1-10 1. Bűnösöket fogad magához (1-3) A bűnösök és vámszedők felkeresték az Úr Jézust, hallgatni akarták tanítását. Ő pedig nem utasította el azokat. Sőt, úgy tűnik, hogy az egyik fő ütközési pont éppen ez volt. Szívesen tanította őket és közülük sokat meggyógyított, vagyis bűnbocsánatban részesített. A farizeusok és írástudók, vagyis a nép Évközi Gyűlés -- Bethesda Otthon, Palm Bay, Florida, 1996. február 23-24 Szombaton , az ebédlő asztal körül ülnek: Balról, szemben: Rev. Barton A. Brown, Dr. Bíró László, Dr. Haraszti Sándor, Dr. Haraszti Sándorné, Oláh Lajos, Torma Sándor, Torma Sándorné, id. Kulcsár Ferenc, Kulcsár Attila, (felszolgál: Melodee Dew), Lakato s Barna, Lakatos Barnáné, Zeffer Béláné, ZefiferBéla, Kis Sándor. Háttal, balról: Kish Ernő, Kish Ernőné, Drescher Lajos, Novák László, Kulcsár Sándor, Kulcsár Sándorné, Zágoni Rezső, Szabó István, Für Béla, Für Noémi, Für Béláné, Kis Sándorné. A vendégek közül hiányzik a képről Kulcsár Ferencné, Háló Barnabás, Háló Barnabásné és a képet készítő Herjeczki Géza.
