Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
1996. december ADVENT Nagyobb ünnepeink - karácsony, húsvét, pünkösd legföljebb kétnaposak. Adventbői viszont 4 vasárnap is jut minden évre. Talán fontosabb ez az ünnep, mint amazok? Nem, így nem mérhetjük ünnepeinket. Mindenesetre az adventi heteknek sajátos jellege és üzenete is van. Advent nem csak egy azok közül az ünnepek közül, amelyeken az Úr Jézus földi életének, szolgálatának egy egy különleges eseményére gondolunk viszsza örömmel és hálaadással - megszületett, életét is föláldozva értünk meghalt a Golgotán, föltámadott, mennybement. Advent egy jövőbeli eseményről is beszél: Jézus Krisztus visszajöveteléről. Főleg abban különbözik hát minden ünneptől az Advent, hogy tekintetünket nem csak hátrafelé fordítja, hanem előre felé is. Általában azt szoktuk mondani, hogy advent a várakozás ideje. De igazában annál is több. Az advent szó jelentése az, hogy eljön, megjön, megérkezik. Nagyon fontos, hogy várjuk. De mindennél fontosabb, hogy azt megértsük, hogy Jézus Krisztus eljön, megjön, megérkezik - mégpedig attól függetlenül, hogy várjuk, vagy nem várjuk. Advent vasárnapjai erre a tényre figyelmeztetnek: Krisztus visszajön! Aki egy kicsit jártas a Bibliában, az tudja jól, hogy a legtöbb prófécia már beteljesedett - miért ne történne ez is éppen úgy, ahogyan azt Isten igéjében találjuk? S ha úgy lesz, akkor nagyon is készülődnünk kellene - hiszen az igék erre intenek. Eljön és megváltozik minden. Egy új világ köszönt majd akkor reánk. Nincs szükség arra, hogy fantáziánkat futtassuk, képzelődjünk - vannak, akik ezt szeretik tenni - Isten igéje többször is beszél arról az időről, eseményről. Vannak olyan igék, amelyekre szívesen gondolunk - ilyen például az, amikor az Úr Jézus ezt mondja tanítványainak: “Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. ” (Jn 14:2-3). Vagy arra, hogy ott nem lesz többé halál, fájdalom, sírás - ahogy a Biblia utolsó könyvében, János Jelenéseiben olvashatjuk (21:1-7). Vannak azonban olyan igék is, amikre nem nagyon szeretünk gondolni se. Ilyen pl. amikor Pál azt mondja arról a napról, hogy “Nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.’’ (2Kor 5:10). Vagy, hogy eljön ítélni élőket és holtakat (2Tim 4:1). <? 3. oldal Vajda Pálné: A Legkedvesebb Ajándék “Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Luk 2:11) “És bemenvén a házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. ” (Mt 2:11) Nem szeretünk arra sem gondolni, hogy sokszor beszél arról az Ige, hogy visszajön Krisztus, és akkor már nem lesz idő, mód változtatni semmin. A stmcc madár a homokba fúlja a fejét, s azt hiszi, ha nem látja, már nincs is veszélyben. Ha nem veszünk tudomást róla, vagy nem törődünk vele, akkor is jön az Úr. Talán mégis jobb lenne, ha a saját érdekünkben megkérdeznénk: Uram, akkor mit tegyek? Es figyelni Reá - igéit, akaratát megérteti velünk. Végül, ha azt kérdeznéd, mi a legfontosabb, amit meg kellene tennünk mielőtt visszajön Jézus Krisztus? Ezt válaszolnám: tisztázni addig, amíg lehet, hogy megbékéltél-e már Istennel - vagyis, hogy elfogadtad-e már hittel, személyes Megváltódnak Jézus Krisztust - az érted egyszer már földre jött és a Golgotán a bűneidért életét is föláldozó Messiást? Mielőtt visszajön mint ítélő Bíró, fogadd szívedbe, életedbe Őt - mint Üdvözítőt, mint szerető Megváltót. Advent - eljön, visszajön. Ha tetszik nekünk, ha nem. Mint egy ténnyel, úgy számolj ezzel kedves barátom. És készülj a Vele való találkozásra! Herjeczki A. Géza Áldott karácsonyi ünnepeket kíván minden kedves olvasónak: a szerkesztő. Megfigyelésre méltó, hogy a bölcsek a gyermek Jézusban felismerték a Királyt és ahhoz méltóan tettek tisztességet néki. De nem csak hódoltak előtte, hanem kincseiket is elhozták, hogy azzal még magasztosabban bebizonyítsák azt, hogy boldogan várták Őt. A pásztorok pedig szíveiket hozták el és nagy örömmel örvendezének afelett, hogy Isten megjelent testben. Vannak még ma is olyanok, akik nem csak kincseiket, hanem szíveiket is elhozzák hódolatuk jeléül azért a sok áldásért, amit Krisztustól nyertek. A mi legnagyobb gazdagságunk, amit Istentől kaptunk, maga az élet. Kaptunk képességet a jó cselekvésére; az a kérdés, hogy mit teszünk tálentumainkkal? Az ember legkönnyebben aranyat adna üdvösségéért (ha van aranya), mert tudja, hogy azt úgy is itt kell hagynia. A másik, amit adhatunk: a hódolat és imádat. A harmadik már sokkal nehezebb: a teljes “odaszentelés,” ha kell, a szenvedések árán is. A várakozás idején, amikor az emberiség mindent elkövet azért, hogy minél kellemesebb körülmények között ünnepelje meg a karácsony ünnepét, úgy tűnik, hogy gyakran ereje feletti anyagi áldozatot hoz azért, hogy akit szeret, megörvendeztesse. De legtöbben csak azért, mert azt mások is úgy szokták. Ám az ünnep igazi jelentőségén oly keveset gondolkoznak. Az Istennek drága ajándéka háttérbe szorul, pedig olyan mennyei kincs az, ami mindennél értékesebb. “Eljött hozzánk Immánuel. ” Emberi formát vett fel azokért, akik elveszetten fetrengtek bűneikben, szűkölködtek kegyelem nélkül. De Isten szánalommal tekintett teremtményeire. Amikor mi is bekapcsolódunk a zajos tömeggel való ünneplésbe, nem a Megváltó születését, hanem magunkat ünnepeljük; a világ szokásait átvéve, látszólagos boldogságot mutatunk - mindenki szeret, mindenkit. És ha elcsendesedik az ünneplés zaja, arra jövünk rá, hogy alig nyertünk valamit, ami boldogokká tehetne bennünket. A nagy készülődésnek csak akkor van értéke, ha készen vagyunk az igazi karácsonyi ajándék befogadására. Menjünk el mi is a pásztorokkal és a bölcsekkel a mi Istenünktől kapott kegyelmi ajándék elé, az Úr Jézus bölcsőjéhez, amely mint fényes csillag bennünket is elvezérel az örök üdvösségre. □
