Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

8. oldal 1995. január APUKÁM, ÉDES APUKÁM! Amikor a pici gyerekek beszélni tanul­nak, majd minden nyelven az apa bizalma­san hangzó nevét mondják ki minden más szó előtt. Még az anya szó előtt is. Vala­hogy könnyebb kiejteni nekik; arra úgy­mond „rááll” a nyelvük. Szinte gagyogás közben találnak rá. Bizonyára Isten terem­tett minket ezzel a képességgel. Csak három nyelven beszélek, de mind­háromban fennáll ez a tény. Pl. magyarban az apu, vagy apa; németben a papa; és angolban a daddy szó tartozik a picik szókincsének első szavai közé. Brandon nevű unokánknál is megta­pasztaltam ezt. Már tudott járni és épp kezdett beszélni, mikor meglátogattak min­ket. Otthon a daddy szó állt a nyelvére, mert angolul beszélt mindenki körülötte. Kétségtelen, hogy nagy örömöt szerzett vele édesapjának és sok ölelést meg csókot kapott érte. Viszont mikor nálunk voltak, akkor megfigyelte, hogy nagyapját más­képp hívják. Őt mindenkipapá-naY. szólít­ja. Mire ezt is megpróbálta kimondani. Hamarosan rájött, hogy ezt a szót is könnyen ki tudja ejteni. Tetszett is neki. Ezért fel-alá totyogva otthonunkban han-Lapozgassuk a Bibliát! Új teremtés "Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említ­­tetnek, mégcsak észbe sem jutnak." "Ezután láték új eget és újföldet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala, és a tenger többé nem vala." "De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lak­ozik " "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden." "...hogyr ama kettőt egy új emberré teremtse 0 magában, békességet szerez­vén. " A megfejtést (igehelyeket) február végéig küldjük el a szerkesztő címére. gosan mondogatta: „Papa, papa, papa, papa..." Mintha csak gyakorolta volna magát. Mondanom sem kell, hogy nagy­apja is roppant boldog volt. Megsimogat­ta, válaszolgatott neki és sokat foglalko­zott vele. Ő mega sok gyengédség hatására egyre közelebb érezte magát a nagypapá­hoz. Szeretettnek, kiváltságosnak és érté­kesnek érezte magát. Csakúgy, mint ott­hon az édesapjával. Ugyanez áll lelki vonalon is. A Bibliá­ban olvassuk, hogy amikor Jézust szívünk­be fogadjuk, akkor Isten Szentleikét küldi a szívünkbe. Ezzel Isten gyermekévé vá­lunk, azaz bele születünk Isten családjába. Ebben az állapotban lelki csecsemők va­gyunk. Fokozatos fejlődésre van szüksé­günk. A bennünk élő Szentlélek az egyik legfőbb tanítónk. Első feladatai közé tar­tozik, hogy megtanítson minket lelki nyel­ven beszélni. S mint a testi vonalon, úgy itt is, Atyánk bizalmas megszólításának ki­ejtésére tanít meg először. „Minthogy pe­dig fiák vagytok, kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!” (Gál 4:6). S ez az Abba szó a bibliakutatók szerint nem más, mint az Atya bizalmas, meleg, gyengéd megszólítása. Olyan, mint magyarban az apu, németben a papa és angolban a daddy. Emlékszem, milyen értékes volt számomra, amikor Krisztus tudatos be­fogadása után rádöbbentem, hogy immár Isten Édesatyám, ill. Mennyei Apukám lett. Szívem csak úgy repesett az örömtől, s lelkem mélyéből naponta többször felsza­kadt a hála, mondván: „Drága Mennyei Atyám!” Édes Apukám! Köszönöm, hogy gyermekeddé fogadtál, megbocsátottál és országodban helyet adtál.” Azóta sok év telt el. De ha arra gondo­lok, hogy Isten nemcsak egy távoli Meny­­nyei Atya, hanem az én drága, személyes, bizalmas, gyengéd Apukám, akkor ma is ugyanaz az öröm és hála tölt el, mint az első időkben. Ezért mindmáig többször meg is köszönöm. Négy héttel ezelőtt valami csodásat ta­pasztaltam. Akkoriban az egyik súlyos, érthetetlen próba a másik után ért. Egy nap, munkába menet elgyengült, bánatos állapotban vezettem, lázadoztam; „de hát miért?” — kérdeztem és panaszkodtam. Egyszercsak a bennem élő Szentlélek em­lékeztetett rá, hogy van egy drága, minden­ható, gyengéd Apukám! Ő nagyon szeret engem. S hajlandó segíteni nekem. Pró­báimat is csak azért engedte meg, mert tudta, hogy különleges áldás származik belőle rám. Talán erősebb, szentebb, bol­dogabb, tisztább, vagy győzelmesebb le­szek általuk. Mire annyira elárasztott a szeretettség meleg érzése, hogy könnyes szemmel és hálás szívvel fohászkodni kezd­tem, mondván: ,,Ó, Atyám! Drága Meny­­nyei Apukám! Köszönöm, hogy nagyon szeretsz. Köszönöm, hogy bízhatok ben­ned. Köszönöm, hogy mindenkor velem vagy és támogatsz. Köszönöm, hogy gyen­géden bánsz velem. Csak azt engeded meg, amivel megáldhatsz. Segíts meg a teher alatt bízni, s a próbákból megerősödve kikerülni. Dicsőség, hála Neked Apukám, drága, szerető Mennyei Atyám!" íme az a tudat, hogy Isten nem csak egy távoli mennyei Atya, hanem közelálló, gondoskodó, drága Apuka, új erőt és bátorságot adott! Amit a kis Brandon átélt, amikor bi­zalmasan szólította meg nagyapját, azt én is átéltem, amikor bizalmasan szóltam Istenhez. Megtapasztaltam, hogy Isten bol­dog volt. Különös gyengédséggel hajolt le hozzám. Figyelt rám. Válaszolt. Foglalko­zott velem. Én meg újra közelinek, szere­tettnek, kiváltságosnak és értékesnek érez­tem magam. Bizonyára többekben felvetődött a kérdés: Nem tiszteletlenség vagy Istenkáromlás, ha ilyen bizalmasan szólítjuk mega Meny­­nyei Atyát? Elvégre Jézus arra taított példaimájában, hogy „Mi Atyánk”-nak szólítsuk meg, s Ő is „Atyám”-nak hívta. Hadd mondjam el, hogy nem rendsze­resen szólítom Istent drága Mennyei Apu­kámnak, s másnak sem javaslom. Leg­­többnyire Mennyei Atyámnak, Mi Atyánk­nak, Mindentudó Istennek; esetleg a zsoltár­író szavait idézve „én oltalmam és váram”­­nak (91:2), vagy „szabadítom és pajzsom”­­nak (144:2) szólítom. De ha olykor lanka­dok és biztatásra van szükségem, akkor jól esik Őt bizalmasan Szerető Apukámnak is szólítani, mert ezáltal közelebb érzem Őt hozzám s felbátorodik a lelkem. Viszont annak dacára, hogy nem gya­korlom és nem javaslom, hogy minden alkalommal bizalmasan szólítsuk meg Is­tent, nem gondolom, hogy tiszteletlenség, vagy káromlás lenne, ha megtesszük. El­végre a Biblia szerint maga a Szentlélek Isten tanít meg rá. S amire Ő tanít, az nem helytelen. * * * Aki Jézust már szívébe hívta, azt a benne élő Szentlélek megtanítja bizalma­san is beszélni Istennel. Azért teszi, mert általa bennünket akar megáldani. Ezért kedves olvasóm, ha már Isten gyermeke vagy és keserves próbák alatt roskadozol, kiálts Istenhez. Mondd: „Drága Mennyei Atyám! Apukám, Édes Apukám! Segíts!” S csodás szerelme, meg közelsége téged is eláraszt és megújul erőd! u . . ,

Next

/
Thumbnails
Contents