Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
1995. január 9. oldal FEL AD A TOT KAPTUNK! (Máté 28:16-20) Az Úr szent, népe is az legyen! Csodálatos kijelentése után, hogy ti. néki adatott minden hatalom mennyen és földön, mint parancsoló Úr szól a Feltámadott az Ő tanítványaihoz. Feladatot ad nekik. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Mielőtt a feladat tartalmát vizsgálnánk, gondoljuk csak meg, milyen nagyszerű dolog, ha a legnagyobbtól kap valaki megbízatást. A tanítványok eddig is kaptak feladatot a Mestertől, hiszen a mintegy 3 év alatt, amíg együtt járták Palesztina poros útjait, sokmindennel megbízta őket az Úr Jézus. A mester és a tanítvány között mindig is ez a kapcsolat: tanítás, útmutatás, utasítás hangzik a mester részéről, s a tanítvány dolga a feladatok engedelmes végrehajtása. Az evangéliumokból úgy látszik, hogy a tanítványok szívesen és örömmel engedelmeskedtek a Názáreti Jézus utasításainak. Csak néha került sor vitára (pl. Péter egyszer azt mondta neki: Mester, nem eshetik ez meg veled!). A feltámadott, a minden hatalommal rendelkező Jézus Krisztus megbízásával viszont már semmiképpen nem lehet vitába szállni. Egyetlen egyet lehet tenni: engedelmesen végrehajtani a feladatot. Azzal a tudattal a szívben, hogy a legnagyobb bízott meg vele. Persze nem feledhetjük el, hogy a megbízatásnak van egy nagyon fontos előzménye. Ez pedig az elhívás. Az Úr Jézus először elhívta, tanítványainak választotta Péteréket. Az elhívás mindig megelőzi a megbízatást. Azt is jó emlékezetünkben tartani, hogy nem a tanítványok jelentkeztek az Úr Jézus követésére. Hanem a Mester szólította meg, hívta el őket. Ugyanígy nem a tanítványok keresték maguknak a megbízatást, a feladatot. Miért fontos tudni ezeket? Azért, mert ha a feladat végrehajtása közben problémák adódnak — mint ahogy ez általában elő is szokott fordulni —, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy azt a feladatot én magam kerestem magamnak, vagy Ő bízott meg vele. A tanítványok tehát feladatot kaptak. Nem maguk találták ki, hogy jó lenne ezt a szép üzenetet, jó lenne a Názáreti Jézusról szóló jó hírt elterjeszteni a világ minden részére, nem! A feltámadott Úr bízta meg őket ezzel. Parancsot adott nekik. Ezt az igeszakaszt egyébként találóan „a nagy misszió parancsként” szoktuk nyilvántartani. A megbízatás tartalma ez: „tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Természetesen Jézus Krisztus tanítványává. Sajnos sokan maguknak gyűjtenek tanítványokat. De előbb-utóbb megszégyenül, aki az evangélium hirdetésének színe alatt magának gyűjt követőket. Láttunk már erre sok-sok példát. (Egyébként, ha sikere van valakinek, jó ha nem felejti, hogy az Úr dicsőségét másnak nem adja. A kudarcainkat sem vállalja magára.) A feladat tehát ez: Jézus Krisztus tanítványává tenni minden népet. Isten kiválasztó munkája a zsidókkal kezdődött ugyan, de célja kezdettől a világ minden népére kiterjedt. Jézus Krisztus ajkán félreérthetetlen a parancs: mindenkit vezessetek el Hozzám! A világ minden népe számára Jézus Krisztus a Megváltó. Nekünk magyaroknak éppen úgy, mint bárki másnak. Boldog vagyok, hogy a legnagyobbnak, Jézus Krisztusnak a tanítványa lehetek, mert engem is elhívott. S azután feladatot is Tőle kaptam. De nem csak én vagyok ezzel így. Kedves barátom, gondolkozz el azon, vajon nem hallottad-e már Jézus Krisztus hívását te is? Ha hallottad, sőt, ha befogadtad már Őt az életedbe, vedd észre azt is, hogy feladattal is meg akar bízni. Te is tanítványa, eszköze lehetsz a legnagyobbnak. Ha még nem követed Jézus Krisztust, határozd el most, hogy Őt, a legnagyobbat fogod követni ezután. Nem érdemes másra figyelni, másra fordítani erődet, idődet. A legnagyobb hív, sőt talán még megbízása is akad számodra hamarosan, ha engedelmesen követed Őt. Figyelj csendes, hívó szavára. Herjeczki Géza 3Móz 20:7,8,22-26 A pogány világban sok képzelt és vélt isten volt. Szinte mindennek volt istene: sötétségnek, világosságnak, tűznek... Kinek milyen és melyik volt az istene, olyan volt az élete és istentisztelete. Isten népének azúr, a szent Isten az Istene, ezért szentségre, szent életre kell, hogy törekedjen. Az Úr szent, ez nem egy állítás csupán, hanem drága valóság ezért népe is legyen szent. Megfigyelhetjük igénkben, hogy az Úr nem magyarázza meg a "szent"-ség fogalmát, de elmondja, hogy mimódon lehet azt megélni.- Szenteljük, azaz adjuk oda magunkat, egészen, maradék nélkül.- Tartsuk meg, éljük meg rendelkezéseit. Ezekben nem kér tőlünk lehetetlent.- Ne kövessük azok példáját, akiknek más az istenük. Vegyük komolyan elkülönítésünket, amely nem földrajzilag, hanem szívbeli módon és életvitelt illetően történik.- Legyünk az Övéi! Egy szép csokor arra nézve, hogy miben is látja Isten az O népe szentségét. Isten ebből nem enged. Népe vétkét - ha megtér - megbocsátja. Népe igyekezetét a szent életre segíti, de igényéből nem enged. Igyekezzünk hát a szent életre, tudván, hogy szent élet nélkül senki sem láthatja meg az Urat! Az Úr kész megszentelni, de ezt nekünk is akarni kell. Kérjük ezt! Varga Boldizsár (Áhitat) KÜLDJÖN EGY FÉNYKÉPET Az 58. közgyűlés résztvevői a Detroiti Gyülekezet temploma előtt. 1966 Julius 7-10. A résztvevők közül fölismerem Bánkúti Lajos, Wentz Györgyné, Vér Ferenc, Marosi Béla és Kun Gyula testvéreket. Ki ismer fel közülük legtöbbet? A képet Molnár Balázs ny. Ip. testvér küldte be.
