Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
10. oldal 1994. február MOLNÁR ANTAL (1908—1967) Negyedszázada költözött el az Űrhoz detroiti gyülekezetünk éléről, alig hatvan évesen Molnár Antal lelkipásztor. „Lelki Kalász Szedegetés” című könyve (melyből néhány példány még kapható a szerkesztő címén) utolsó oldalán ezt olvashatjuk róla Vér Ferenc, akkori szövetségi elnök tollából: Molnár Antal 1908. február 23-án született Mikola községben (Szatmár megye). Fiatalon, tizenhét éves korában vette kézbe a vándorbotot. Brazíliában kötött ki. Tizenkilenc éves volt, amikor szívét örökre átadta Urának, hogy utolsó dobbanásáig az övé legyen. Sao Paulóban végezte teológiai tanulmányait. Már huszonhárom éves korában a Sao Pauló-i magyar baptista imaház lelkipásztora. Tizennyolc éven keresztül vezeti Krisztus ottani gyülekezetét. 1950-ben Kanadába érkezik, hogy a wellandi gyülekezet meghívásának eleget tegyen. 1952-ben az Amerikai Magyar Baptista Szövetség kérésére Argentínába indul, hogy felépítse a Buenos Aires-i magyar baptista, miszsziót. Hogy milyen eredményesen dolgozott, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tíz év után egy virágzó gyülekezetei ad át utódjának. 1962-ben a detroiti (USA) magyar baptista Az igazi világosság a test lámpása a szem. Ha jT\ azért a te szemed tiszta, egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?! HEGYI BESZÉD közösség élén látjuk. 1967. szeptember 2-án távozott az aratás Urához, akit utolsó leheletéig szolgált. Családi élete mintaszerű volt. Két gyermekkel áldotta meg Isten, akik mellé még hármat fogadott örökül. Molnár Antal nemcsak mint igehirdető, hanem mint író is kivette részét a munkából. 1965-től szerkesztette az Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapját, az Evangéliumi Hírnököt. Csak az Úr Jézus tudja nyilvántartani fáradalmait, amit nevében tett. Jelmondata ez volt: „Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.” (Roma 1.16) Vér Ferenc * * * Molnár Antal: LELKI KALÁSZ SZEDEGETÉS „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” Mt.6:ii Az ember nemcsak test, hanem lélek is és a lélek több, mint a test, mert ez élteti a testet, amelyből ha távozik, megszűnt a test minden ténykedése. Isten nemcsak a test fenntartására rendelt eledelt, hanem gondoskodott a lélek eledeléről is, ami mint maga a lélek, az Ő szájából származott ige, amit ha valaki egyszer megízlelt, nem kíván többé hamuval élni. De kényszeríteni sem kell az igeáltali táplálkozásra, mert éppúgy érez ennek hiányában éhséget, mint ahogy érzi a testi éhséget is. Élvezése után boldog, megelégedett és erős az élet terhének hordozására, sőt a sátáni kísértések legyőzésére is. Testvérem, te kérted ma a mindennapi kenyeret a Miatyánk elmondásában s talán nem is gondoltál arra, hogy ez a kérelem vonatkozik lelked eledelére is. Hirtelen meg se tudnád mondani, hogy mikor volt a kezedben a lelkieledel áldásdús kamarája. Pedig ott van a házadban, s valamelyik polcon lepi a por szombattól szombatig, s mikor letörlőd róla, gondosan viszszateszed. Tévesen úgy gondolod, hogy elég, ha hallod annak olvasását, amikor ott ülsz te is az evangélium asztalánál — ha ugyan ott ülsz. De hidd el, hogy amit várhatnál magadra, ha csak vasárnap ennél, ugyan az történik lelkeddel, ha nem mindennap élsz Isten igéjével. Kérlek vedd bibliádat és olvasd minden nap. Általa Isten beszél a te lelkednek. Olvasd imádkozó szívvel, hogy megérthesd azt. Olvasd alázatos szívvel és vedd magadra annak figyelmeztetését. Olvasd üdvösség után vágyó szívvel. Lelkednek van erre szüksége. Olvasd engedelmes szívvel és haladj az Isten ujja által mutatott irányba, mert csak így fut be életed hajója Örökország kikötőjébe. VASÁRNAPI ISKOLA 1994. február 27. HALÁLBÓL AZ ÉLETRE Lukács 23:32-46, 24:33-34 A téli leckesorozatban tanulmányoztuk Jézus életét, születésétől kezdve — Lukács evangéliuma szerint. A sorozat befejezéseként elérkeztünk Jézus kereszthalálához. Földi küldetése végétért, szeretete legnagyobb bizonyságával: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” Ma nézzünk Reá, akit általszegeztek! 1. Jézus, az Áldozat. Ott függ a bűnözők kivégzőfáján, lassú kínhalálra kárhoztatva, sorsközösségben két gonosztevővel. Ez volt gyötrelmének testi része, s ennél is nehezebb volt a lelki gyötrelem. „A nép megállt nézni és csúfolni Őt.” A gyülevész népség a maga módján, a két lator kínban vergődve, a katonák gúnyolódva, az ecetes szivacs megalázó felkínálásával, a főemberek az „igazság” bizonyítását sürgetve: „Ha te vagy a Krisztus...” Hatalma tudatában csendben tűrni, a bűnös sorsát vállalni: a lelki gyötrelem mélysége volt. Feje felett Pilátus három nyelven írt felirata hirdette: Ilyen királyuk van a zsidóknak! 2. Jézus, a Megváltó. Csodálattal, hódolattal kell leborulnunk a végtelen Szeretet előtt, Aki még haláltusájában is az ember megmentését munkálja! Keresztfán elhangzott szavai örök emlékezetűek, mély jelentőségük kimeríthetetlen. Lukács hármat említ meg. Kínzói számára bocsánatért könyörög, tudatlanságukkal mentve őket. Majd Ő ad bocsánatot a megtérő latornak. Megváltói küldetésének kiteljesedése ez, ezután valóban elmondhatta, hogy ez a munka „Elvégeztetett!!” Eszközül kapott földi élete félretétetett, lelkét pedig visszahelyezi az Atya kezébe. Istenségét nem kellett szavakkal bizonyítania, csodás jelenségek tették nyilvánvalóvá azt: Születésekor felragyogott a fényes csillag, halála pillanatában pedig az egész természet sötétségbe burkolózott. Áldozata megnyitotta az
