Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1993. január 9. oldal jeczki testvér szolgálata zárta az istentiszteletet. Utána magyaros szeretetvendégséget tartottunk. Vendégeink (talán az ízek hatására?) máris egy újabb találkozóról beszélgettek.° * * * NEW YORK New York-i Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Kulcsár Sándor „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. ’’(Zsolt 103:1) Gyülekezetünkben november 22-én tartottuk a Hálaadó napot. Ez a nap számunkra, magyar hívőknek, nem egy történelmi eseményre való visszaemlékezés napja (mint ahogy itt az USA-ban), hanem visszaemlékezés mindarra, amit az év folyamán az Úr cselekedett az életünkben. Ha őszintén végig gondoljuk mind azt, amit megéltünk, akkor Dávidhoz hasonlóan a mi lelkünk is hálaadásra serken. Ezen a napon volt két különleges oka is a Gyülekezetnek a közös hálaadásra. Az első, hogy újabb testvérek érkeztek közénk Erdélyből, Zilahról. így most már nem csak Kui Barnabás testvér, hanem egész családja (felesége Lívia testvérnő és gyermekei — az ifjabb Barnabás, Zoltán és Mária) közöttünk volt és együtt adtunk hálát az Úrnak, hogy hosszú 2 év után a Kui család ismét együtt lehet, most már itt az új hazában. Istené a dicsőség azért, hogy ezt megtette és így az egész Gyülekezet ennek örvendhetett. A másik ok, ami emlékezetessé tette számunkra e napot az, hogy délelőtt és délután is Révész Árpád lelkipásztor testvér hirdette az Igét. Révész testvér a Magyarországi Baptista Egyház elnöke és a Budapest Nap utcai Gyülekezet lelkipásztora. A Gyülekezet számára különös áldás volt a vendég lelkipásztor szolgálata. Délelőtt a 73. és délután a 103. Zsoltár alapján hirdette az Igét. Az Igehirdetésben arról hallottunk, hogy van olyan, amikor elfogy a hívő ember szívéből a hálaadás, mert nem Isten felé, hanem emberek felé és a világ felé fordul figyelme. Ez az állapot addig tart — a zsoltáros szavaival élve —, „mígnem bemenék az Isten szent helyére...” Isten közelében értjük meg, hogy Isten jó, szent és igaz. Menjünk mi is az Úrhoz, hogy mi is meglássuk, hogy igen jó nékünk a Vele való közösség. Találjuk meg mi is a hálaadásra való okokat, amint azt Dávid tette (Zsolt 103). Dávidnak is serkentenie kellett saját lelkét az áldásra és hálaadásra. Míg ráhangolódott a lelke az Isteni hullámhosszra és akkor tudott igazán hálát zengeni Isten csodálatos tetteiért. Istené a köszönet ezért a napért, amely mindannyiunkat hálára indított és meg-A New York-i ifjúság és a lelkipásztorok. Révész Árpád és Kulcsár Sándor újult erővel mehetünk tovább. „De én gém, és azután dicsőségedbe fogadsz be mindenkor veled vagyok, te fogod az én engem.” (Zsolt 73:23-24.) jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz en- Szomor Oszkár _____________MISSZIONÁRIUSAINK _______________ Mónus Viktor, bibliafordító Mónus Viktor bibliafordító testvérrel személyesen találkozhattunk a szeptemberi Táborzáró Konferencián, Rámában. Magyar nyelvű előadását a Slavey Indiánok közötti munkájáról örömmel hallgattuk. (Lapunk decemberi számában egy fénykép erejéig hírt is adtunk erről.) Mónus testvér kérésünknek engedve folyamatosan küld majd írásokat, szolgálatával kapcsolatos kérdéseinkre válaszol. Az elsőt a várható sorozatból most olvashatjuk magyarul, angolul pedig majd a februári számban, (szerk.) Megtérés Tizenhat éves voltam, amikor Krisztust Megváltómnak fogadtam. Szüleim bizonyságtevő élete segitett hozzá, hogy Isten Igéjét mar ifjú koromban megértettem. Egyszer, amikor az evangélium érthetően, tisztán hangzott felém, elfogadtam a felhívást és Krisztusnak adtam az életemet. A János 3:16-ot személyes üzenetnek vettem s megkezdtem utamat Krisztussal. Elhívatás Isten hívását egészen személyesen éltem át. Többféle összetevője van annak, ahogyan megértettem, hogy misszionáriusnak hívott el. Felsorolok néhányat: 1. Az Úré vagyok — Ő választott magának. 2. Örök életet adott nekem — ingyen kegyelemből. 3. Kötelességem, hogy továbbítsam az Mónus Viktor és felesége a tábori előadás előtt (Rama, Ontario, 1992. szeptember 5.) evangéliumot azoknak, akik még nem tartoznak őhozzá. 4. Ő nehezítette szívemre az elveszettek helyzetét. 5. A szentírás olvasása és tanulmányozása során felismertem, hogy az az Ő akarata, hogy a Krisztus ismeretéből következő áldásokról beszéljek olyanokkal, akik még nem találkoztak Vele. 6. Különleges kiváltság számomra, hogy Néki szolgálhatok egész életemmel, melyet az Ő szolgálatára szántam — bárhova is küldjön. (Az elhívás fokozatosan érkezett hozzám — az első jelzéseket 10 éves korom-
