Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

1993. január 5. oldal (Békehírnök) MIT HOZ A JÖVŐ? Izgalmas kérdés. Nemcsak most a na­gyon változó társadalmi mozgások idején, hanem minden időben. Ha valaki békes­ségben él, reményű, hogy tartós állapot lesz életében a béke, sőt egyre jobban ki­használhatja javára, gazdagodására. Ha viharfelhők tűnnek fel, akkor megjelenik a félelem, mi lesz ebből? Mit visz el a vi­har? Mi marad meg? Az idő múlása jó vagy rossz változásokat hoz? Az ember örök optimista, különösen míg fiatal. A jövő nem lehet más, csak si­keres előrehaladás? E megálmodott siker­nek igen sok akadálya van. Míg a baj, a bűn, a nyomorúság sokféle fajtája hívat­lanul is rátalál az emberre, addig a sike­rért, a szebb jövőért igen keményen meg kell dolgozni. Sajnos, most olyan világ­ban élünk, amelyben a becsületes, kemény munka sem hozza meg a várt gyümölcsöt. Még az igazságra törekvő társadalom sem oldotta meg az igazságos teherelosztást, mert nemcsak a társadalmi forma tudja megnyomorítani az embert, hanem a sú­lyosjellemhibák is, a visszaélés, a jogtalan előnyök megszerzése, amely mások jog­fosztásával jár. Kegyetlenül éreztetik ve­lünk az életnek efajta realitásait. Mit hoz a jövő a békességre, az emberibb életre vá­gyóknak? Sokan úgy vélik, hogy aki nem vesz részt ebben az emberiességről megfeledke­ző meggazdagodási versenyben, az elve­szett ember. Még azokat is megkísérti ez a gondolat, akik ismerik a figyelmeztetést: „mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? (Mt 16:26.) Ez a figyelmeztetés több az emberiességre intő szónál. Jézus Krisztus életünk igazi feladatára, céljára mutat rá. Nem az az elveszett ember, aki a gazdasági versenyben bármilyen ok miatt is lemarad, vagy alulmarad, akinek a jövő kevés jót és annál több nyomorúságot hoz, hanem az, aki lelkében kárt vall, aki nem ismeri a bűnbocsánatot, a kegyelmet, a Jé­zus Krisztus által szerzett új életet és üd­vösséget. Lelkünk megváltásának elfoga­dása a cél! Mit hoz a jövő? Mi jut eszünkbe e kér­dést hallván? A gazdasági élet? Gyermeke­ink jövőjének kérdése? És lelkünk állapo­ta? — Jobb nem gondolni rá? Ne tévesszük el a fontossági sorrendet! Fontos, hogy le­gyenek anyagi eszközeink. Fontos, hogy gyermekeink jól felkészüljenek az életre, kedvükre való iskolát és foglalkozást vá­lasszanak. Tőlünk telhető legnagyobb anyagi áldozatra is képesek vagyunk, hogy ebben segítsük őket. Aki ezt elmu­lasztja, arra jogosan szól az ítélet: gondat­lan, nem gondoskodik gyermeke jövőjé­ről. Pedig ez nagyon egyoldalú gondosko­dás, mert a legeslegfontosabb elmarad ebben a nagy segíteni akarásban, a megté­rés és megmaradás a kegyelemben. E nél­kül nincs jövő! Az idő múlik, a kegyelem­idő fogy, de nem lehetőségek felé hala­dunk, hanem a bűneink következménye­ként kikerülhetetlen ítélet felé. Olyan jövő, amelyre nem vethet árnyékot a rettegés, a halálfélelem, csak Jézus Krisztusban ada­tik minden embernek! Gondatlan az, aki nem gondoskodik családja, gyermekei anyagi biztonságáról. De mit mondjunk arra, aki sem saját, sem gyermekei jövőjéről, lelkének megszaba­dulásáról nem gondoskodik? Nem lehet kétséges, hogy az ilyen ember számára a jövő egyenlő a kárhoztató ítélettel, míg a megtérő bűnös ember számára a jövő: Krisztussal lenni mindenkor. Van jövőd Krisztusban? A Krisztusban élő ember is e világban él, a kegyelem-idő számára nemcsak lehe­tőség, hanem elszámolási kötelezettséggel kapott feladat. Ha a mögöttünk hagyott időre gondolunk, igencsak meggyűlik a bajunk az elszámolással. Hányszor nem tettünk jót, amikor megtehettük volna? (Jak 4:17.) Hányszor mulasztottuk el az üdvösségre szóló meghívás átadását? Hányszor mulasztottuk el a testvéri segít­ségnyújtást? Hányszor veszélyeztettük gondatlanságunkkal önmagunkat és azo­kat is, akikért Jézus Krisztus meghalt? Nincs vége a múltunkra vonatkozó kérdé­seknek, de most nem ezek megválaszolása a feladatunk, hanem a jövő felé fordulás. Mit hoz a jövő? Ha hiszel Jézus Krisztusban, akkor a jövő közelebb hozza azt a nagy változást, amelyben színről színre láthatod megváltó Uradat. Ez a jövő, ez a cél! A jelen és a jövő közé eső napok a megtérés, az elfoga­dás, az engedelmesség, a szolgálat és bi­zonyságtétel napjai. Ha van jövőnk, ak­kor van szolgáló életünk. Ha nincs szolgá­ló életünk, akkor halottak vagyunk és ha­lott jövő nincsen. Mi vagy a gyülekezet­ben? Célhoz igyekvő, alázatos, engedel­mes, kegyelemben részesült bűnös, vagy fagyöngyhöz hasonló élősködő, aki a má­sok által végzett nemes szolgálat eredmé­nyeit is megemészti, elnyeli? Tegyünk meg mindent gyülekezeteink szebb jelenéért, hogy az a szebb jövő is a miénk legyen, amiért az Úr már mindent megtett! Mit hoz a jövő? összetett kérdés. Nem is csak lelki, nem is csak gazdasági kérdés. Életkérdés! Fogadjuk el mi is Urunk Izráel népének adott válaszát erre a kérdésre: „Bízzál, Izrael, az Úrban, mert az Úrnál van kegyelem, és gazdag Ő, meg tud vál­tani” (Zsolt 130:7.) Lukács Gyula Paul White LEPTEN-NYOMON IMÁDKOZNI Megkísérelted már egyszer, hogy lép­­ten-nyomon imádkozz? Gondolj egyszer arra, mennyi hasznos időt elpazarolsz pél­dául utazások alkalmával. Ezt az időt na­gyon hasznosan lehet imával eltölteni. A pályaudvarhoz menve találkozol pél­dául szomszédokkal. A városban sok is­merős arcot és embereket lehet látni, aki­kért szívesen imádkoznál. Utazás közben különböző helyek mellett haladunk el, amelyek automatikusan sok gondolatot ébresztenek: templomok, iskolák, bará­tok, ismerősök házai, bankok, biztosító in­tézetek, rádióstúdiók, kórházak. Miközben ezek elsuhannak mellettünk, annyi min­denjut eszünkbe, amiért imádkozhatunk. Bizonyára sok fontos, szükséges imát, köz­benjárást elmulasztottam volna már, ha nem tanultam volna meg így imádkozni. Sok minden jut eszembe például reklámok láttán is. Egyik helyen az „Anderson kol­bászt” ajánlják, egész sor barátom van, akik ezt a nevet viselik. így tehát imádko­zom értük. A lépten-nyomon való imádkozásnak van még egy szempontja is: hasznos védel­met jelent a kísértések ellen. Mert aki imádkozik, annak a Sátán nem árthat. Évekkel azelőtt, hogy Afrikába men­tem, kértem barátaimat, hogy imádkozza­nak értem, mialatt a cipőjüket tisztítják. Sokan teszik ezt meg még ma is; látod, egy-egy imát mindennapjainkba minden­hol beépíthetünk! Valami mást is megállapíthatsz: minél többet veszed igénybe Isten ajándékát, hogy Vele beszélhetsz, annál nagyobb vágy támad benned a vele való közösségre. Ab­ban biztos lehetsz, hogy Isten felel neked. Ezért hagyd végre abba azt, hogy imádat csak elhadard. Az ima több, mint betanult mondatok elhadarása. Az ima közösség Istennel, beszélgetés Vele személyesen. Szomorú statisztika: Amerikában minden órában: 1370 ser­dülő valamilyen kábítószerhez folyamo­dik, 570 fiatal átéli a család szétesésének fájdalmát, 456 gyermekkel kegyetlenked­­nek, 376 tizenéves lerészegedik, 114 tiné­dzser menekül el otthonról, 58 serdülő ön­­gyilkosságot kísérel meg, 44 tizenkilenc évesnél fiatalabb lány abortuszon esik át, 28 lány szül házasságon kívül gyermeket, 1 fiatal meghal öngyilkosság következtében. (Szeretet)

Next

/
Thumbnails
Contents