Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
1992. augusztus hó 11. oldal gyülekezeti munkában általa fontosnak tartott elvet. Légy példa! (2:7-8). „Mindenben tenmagadat adván példaképül”, olvasta Titusz a neki szóló felhívást. Példát adni a vén embereknek (2), a vén aszszonyoknak (3-4), az ifjú asszonyoknak (5) és az ifjaknak — egy személyben elég nehéz! Mégis ez a feladat. Példát adni — cselekedettel és beszédben is! Mind a kettő fontos. Az „egészséges, feddhetetlen beszéd” néha nehezebb, mint gondolnák a „de úgy is kell élni” pártiak. A kettő együtt kell haladjon: Krisztus szolgája legyen példamutató a beszédben és a jócselekedetekben is. Mire tanít a kegyelem? (2:12-15). Milyen nagyszerű, rövid összefoglalása az üdvösségünk történetének a 11. vers! Mi következik ebből számunkra? Az. üdvösség tudatában forduljunk el a bűntől, s próbáljunk meg máris „igazán és szentül” élni. Nem könnyű feladat ez! Csak úgy fog sikerülni, ha már „evilági” napjainkat is a megjelent üdvözítő kegyelemmel, Jézus Krisztussal töltjük, s egyúttal várjuk az Ő visszajövetelét is. Az újjászületett ember életvitele (3:1-8). Az újjászületett és a Szentlélek által megújított (4-6) ember életvitele az ige útmutatásának megfelelő. Engedelmes — a felsőbb hatalmasságok iránt is (3:1), amennyiben ez nem ellenkezik Isten parancsával (Csel 5:29). Gyöngéd és szelíd „minden ember iránt” (2). „Hasznos az embereknek” (8). Mi milyen példák vagyunk a körülöttünk élők számára? Aranymondás: Titus 2:7. * * * 1992. szeptember 6. ISTEN ELHÍVJA ÁBRÁMOT lMóz 11:31-12:9 Új vasárnapi iskolai sorozatba kezdünk a mai nappal. Három hónapon keresztül ószövetségi igéket fogunk tanulmányozni. Minden lecke középpontjában egy-egy nagy egyéniség, Istennek egy választott embere áll majd, Ábrahámtól Jeremiásig. Ur-Kaszdimtól Háránig (11:31-32). (Mutassuk meg térképen a leckénkben előforduló városokat, Ábrahám utazásait.) Isten Ábrámot hívta el, de már szülei életét is ennek az elhívásnak az értelmében formálta. Tháré családja egy részével — éppen azokkal, akikkel Istennek terve volt —- útnak indul Kanaán felé. Félúton, Háránnál megtelepednek. Isten nem akkor kezd „gondolkodni” tervein, mikor azokat kijelenti nekünk. Körülményeink lehet, hogy egy általunk még nem ismert „tervhez” formálódnak. Indulj el (12:1-3)! Nem ad pontos leírást Isten Ábrámnak arról, hogy hova küldi. Hagyd el rokonságodat, az ismerős környezetet egy ismeretlen helyért. Menj „arra a földre, amelyet én mutatok néked.” Mi nem így szoktunk útra kelni. Ábrámnak se volt könnyű. Segítségül adja neki az Úr a maga „áldás ígéretét.” Nagy nemzetté teszlek, s a mi még ennél is nagyobb: „megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei” (3). Beszélgessünk részletesebben is erről az Ígéretről! Útközben (12:4-9). Elindult Ábrám, a „magasságos atya”, hiszen nevének jelentése ez volt. Engedelmessége, Isten ígéreteiben vetett hite következtében később Istentől új nevet kapott: „sokaság atyja”, Ábrahám lett belőle. De addig még hosszú utakat kellett megjárnia, engedelmesen. Két jellegzetessége van ennek az utazásnak. Az Úr újra és újra megerősíti elhívását, Ábrahám pedig oltárt épít, kéri az Úr segítségét. Az Úr útmutatására, segítségére folyamatosan van szüksége a hívő embernek. A Megváltó szándéka is az, hogy gyermekeivel marad, hogy vezeti őket minden napon a világ végezetéig. Aranymondás: lMóz 12:1-2. * * * 1992. szeptember 13. MÓZES ELHÍVÁSA 2Móz 3:1-14 Isten Ábrahámnak tett ígéretét beteljesítette. Nagy néppé lett Izrael. De nem az „ígéret Földjén”, hanem Egyiptomban. Isten, aki tervei végrehajtásához maga választ eszközöket, Mózest akarja megbízni azzal a nagy feladattal, hogy Izraelt a rabság földjéről Kánaánba vezesse. A mai leckében Mózes elhívásának történetét — Isten és Mózes találkozásának, beszélgetésének csodálatos pillanatait vizsgálgatjuk. Mielőtt ezt tennénk, röviden gondoljuk végig Mózes eddigi életútját. Mózes, Mózes (3:1-5)! Isten néven szólít! Félre érthetetlen az Ő elhívása. Mózes nemcsak „sejti, gondolja,” hogy neki szól az Úr. Nem is tudja elkerülni, másra áthárítani. Oldd le saruidat... szent ez a föld! Az Isten elhívása, beszéde, jelenléte az ember számára szinte elhordozhatatlan. Leoldott saruval, igazi alázattal közeledhetünk csak Őhozzá! Az üzenet (3:6-10). Isten bemutatkozik: atyáid Istene vagyok. Elmondja The Fruit of the Spirit And when they had prayed, the place was shaken where they were assembled together; and they were all filled with the Holy Ghost, and they spake the word of God with boldness. Acts 4:31 What does it mean to be filled with the Spirit? It is not necessarily an emotional experience, nor will it necessarily bring us some type of spiritual experience that is obvious or open. To be filled with the Spirit is to be controlled by the Spirit. It is to be so yielded to Christ that our supreme desire is to do His will. When we come to Christ the Spirit comes to dwell within us — whether we are aware of His presence or not. But as we grow in Christ, our goal is to be controlled by the Spirit. We should seek to produce the fruit of the Spirit in our lives... You say, “I am powerless to produce such fruit. It would be utterly impossible for me to do so!” With that I agree! That is, we can’t produce this fruit in our own strength. Remember, the Bible says: “The fruit of the Spirit is love, joy, peace, long-suffering, gentleness, goodness, faith, meekness, temperance” (Galatians 5:22-23). When the Spirit of God dwells is us He will produce the fruit. It is ours only to cultivate the soil of our hearts through sincere devotion and yieldedness that He might find favorable ground to produce that which He will. I might have a fruit tree in my yard; but if the soil isn’t enriched and the bugs carefully destroyed, it will not yield a full crop. As Christians, we have the Spirit of God in us. But ours is the responsibility to keep sin out of our lives so that the Spirit can produce His fruit in us. Billy Graham (Unto the Hills, July 21)
