Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
10. oldal 1992. augusztus hó VASÁRNAPI ISKOLA 1992. augusztus 16. HIRDESD HELYESEN AZ IGÉT! 2Tim 2:1-19 Add tovább! Az apostol a római fogságból írta fiatal munkatársának ezt a levelet. Úgy érezte, hogy „futása” végefelé jár más (4:7). Pál eddig is gondolt arra, hogy munkatársakat neveljen, hiszen az ő ereje és „szolgálati ideje” is lejár egyszer. Ezen a levelén különösen is érezhető, mennyire fontosnak találja, hogy a staféta botot jó, és fölkészített kézbe adja tovább. Lelkipásztorok, vasárnapi iskolai tanítók, imaóravezetők: neveljünk utódokat a szolgálatra, amíg megtehetjük. Légy erős! (2:1-7). Krisztus szolgája legyen erős! Vigyázat, itt nem a szokásos emberi erőről, öntudatról van szó. Légy erős, határozott, mint aki tudja, hogy milyen nagy kiváltság Krisztus kegyelmében élni (1). Magad is törekedj arra, hogy újabb munkatársakat nevelj (2). Légy erős, mint az elszánt katona, a céltudatos atléta, vagy farmer (3-6). S ne csak izmaid, érzéseid, de értelmed is legyen „erős”. Kérd, várd, s fáradj ezért is (7)! Szenvedés és győzelem (2:8-13). Pál sosem tévesztette össze az eredményességet a sikerességgel. Tudta, hogy Isten igéje nincs bilincsbe verve akkor sem, amikor az ő kezei-lábai kalodába vannak szorítva. Tudott szenvedni, tűrni, s kész volt meghalni is, mert tudta, hogy Krisztus győzelme neki is győzelmet hoz. Nem könnyű lecke ez régi és mai Timóteusoknak! Helyesen hirdesd (2:14-19)! A vitatkozások, az emberi okoskodásokon alapuló tanítások (tévtanítások) a hallgatók romlására szolgálnak. Timóteusnak törekednie kell minden erejével arra, hogy helyesen hasogassa Isten igéjét. Ez nem is olyan könnyű, mint sokan képzelik. A Szentiélekre figyelve, minden hamisságot félretéve szólni — nehéz, de csodálatos feladat ez minden Timótheusnak. Arany mondás: 2Tim 2:15. * * * 1992. augusztus 23. SZOLGÁLATODAT VÉGEZD HŰSÉGESEN! 2Tim 3:10-4:8 Próbák között (3:10-13). Utolsó levelében Pál apostol többször is ír arról, hogy Krisztus tanítványainak az élete egyáltalán nem mentes a próbáktól, sőt. Timótheus jobb, ha számít is arra, hogy aki kegyesen (keresztyénhez illő módon) él, üldöztetéseket fog átélni (3:12). A próbákban azonban helyt lehet állni. Az Úr ad erőt ahhoz, hogy a hívő elhordozza a hitetlenek „sikereit”. Timótheusnak tudnia kell, hogy OLÁH JÚLIA Testvérnőnk részére 1992. április 10-én, hajnal 5.30-kor szólt a hazahívó szó leánya, Forrás Júlia lakásán. 1903. október 3-án született Magyarországon, Debrecenben. 1919-ben, 16 évesen fogadta el az Úr Jézust személyes megváltójának és Szűcs Ádám lelkipásztor testvér merítette be Vámospircsen. Szerette az Urat teljes szívéből és hűségesen szolgálta Őt. 1923-ban kötött házasságot Oláh Imrével Hajdúszoboszlón és ettől kezdve együtt szolgáltak az Úrnak. 1963-ban érkeztek az új hazába és Cleveland, Ohio-ban telepedtek le fiúkkal Imrével. 1964- ben átköltöztek Los Angelesbe. Férjét 1970 novemberében vesztette el. Oláh Júlia szerette az Urat és a gyülekezetét, a Magyar Biblia Gyülekezetei, ahova tartoztak és ahonnan soha nem hiányzott, hanem az utolsó percig hűséges látogatója volt. Soha nem panaszkodott, hanem boldog volt, énekelt és így kész volt segíteni mindenkin. Az utolsó éveit betegségben töltötte, de ekkor sem panaszkodott. Két leánya és menyei vigyáztak rá váltakozva: Dimeny Eszter, Forrás Júlia, Oláh Mary és Oláh Helen. Az utolsó évet lányánál, Júliánál töltötte. Életének utolsó hetét kórházban töltötte tüdőgyulladásban. Szomorúak vagyunk távozása miatt, de tudjuk, hogy a halál nem a vég, hanem csak egy kapu a mennybe. Most ő örül minden szenvedés nélkül és találkozott férjével és kedves szeretteivel, akikkel együtt dicsérik az Urat. Gyászolják gyerekei és azok családjai, unokái és dédunokái. A Hollywood Hill Forest-i temetőben helyezték örök nyugalomra. A gyászistentiszteleten Smith Henrik testvér hirdette az igét. Helen Oláh a gonoszság nem csökken, sőt az idők előrehaladtával növekedni fog. Krisztus tanítványa ennek ellenére nem kesereg, hanem minden erejével szolgálja az Urat. A szolgáló élet vezérfonala a „teljes írás” (3:14-17). Nem lehet eléggé hangsúlyozni a Szentírás ismeretének szükségességét. Időseknek, ifjaknak, lelki munkásoknak és „egyszerű” gyülekezeti tagoknak egyaránt nélkülözhetetlen. Az Istentől ihletett írásról elsősorban nem beszélni kell, hanem azt valóságosan „tanulmányozni”, de legalább is rendszeresen, komolyan, imádkozva olvasni. Gyengeségünk, eredménytelenségünk, meghátrálásaink oka legtöbbször oda vezethető vissza, hogy nem ismerjük, nem olvassuk eleget a Bibliánkat. Az igehirdetés fontossága (4:1-8). „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő!” Milyen félreérthetetlen ez a parancs. S az Ige valóban hirdettetik. Van mit mondani, s van kinek. Vannak, akik Isten üzeneteként hallgatják az igehirdetést. De sajnos egyre többen vannak olyanok is, akiknek „viszket a fülük”. Akik nem az Űr üzenetére várnak, hanem az „igehirdetés” címszó alatt kívánságaik igazolására, vagy legjobb esetben szórakoztató „mesékre”. Te azonban az Úrtól kapott szolgálatodat végezd hűségesen Timótheus, mondja Pál. S aki enged e biztató szavaknak, úgy jár majd mint a szolgálatát befejezni készülő apostol: koronát kap az Úrtól. Aranymondás: 2Tim 4:2. * * * 1992. augusztus 30. LÉGY PÉLDA! Titus 2:7-3:8 Pál apostol Titust is, Timótheushoz hasonlóan, fiának nevezi (Tit 1:3). Ne panaszkodjon senki, ha nincs gyermeke! Pálnak sem volt test szerint. A szeretet régen is és ma is talál módot arra, hogy összekapcsoljon idős és fiatal életeket. Tituszt Krétában hagyta Pál, hogy az ottani gyülekezetben „hozza rendbe” a dolgokat (1:5). Igen nehéz miszsziós terület lehetett Kréta (1:12). Az apostol, hogy ifjú munkatársának segítsen, levelében összefoglal néhány a
