Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
8. oldal 1992. június hó Amiről keveset beszélnek Van egy tárgy, amiről ritkán hallunk magyar gyülekezeteinkben. Kényes téma. Talán épp ezért. Pedig sok áldás-ígéret és áldás fűződik ismeretéhez. Tapasztalatból tudom. Ezért szeretnék most írni róla. Miről lesz szó? Mindjárt kitűnik. Magyarországon egy kis élénk gyülekezetben nevelkedtem. Szépen foglalkoztatták az ifjúságot. Legtöbbje meg is tért és komolyan szolgálta az Urat. De dacára annak, hogy hétről-hétre komoly tanításokat hallottunk, az adakozás tanáról ritkán és keveset szóltak. Ennek következtében többünkben a következő vélemény alakult ki: Az Ószövetség idején Isten népe törvény alatt állt és élt. Akkor az Űr törvényszerűen megkívánta a tized és áldozat beadását. Az Újszövetség korában viszont az Űr gyermekei a kegyelem időszakában élnek. Ennélfogva a törvény betartása, — beleértve a tized és az önkéntes áldozat beadását — nem vonatkozik rájuk. Minden hívő annyit ad az Úr oltárára, amennyit jónak lát. Ez bizonyos fokig igaz is, de nem egészen. Évekig magam is így gondolkoztam. Aztán férjhez mentem. A Sztalin-i időszak legnehezebb korát éltünk. Tudtuk, hogy fizetéseinkből még élelemre is alig fog telni. Felmerült a kérdés: mennyit adjunk az Úrnak? Amennyit jónak látunk? Amenynyit akarunk? Amennyi bevásárlás után marad; ha marad? Ekkor eszünkbe jutott az ószövetségi tizedadás tana. Megállapodtunk, hogy azt vesszük alapul. Úgy éreztük, hogy — ha a tized nincs is megkövetelve már — mégis jó irányvonal. Ez lehet az a minimális összeg, amit rendszeresen az Úrnak szánunk, amit bevásárlás ELŐTT félreteszünk és fizetés utáni vasárnapokon a tányérba teszünk. Legalább annyit odaadhatunk az Űr oltárára. Esetleg többet is, de kevesebbet nem! Az Úr pedig csodálatosan megsegített minket. Igaz, hogy továbbra is szűkösen éltünk, de mindig volt élelmünk és ruhánk. Előfordult, hogy az ősz beállta előtt olcsó burgonyához jutottunk, meg ajándékba friss gyümölcsöt kaptunk; s volt mit eltenni télire. Vagy öltözetünk szétmállása előtt férjemnek váratlanul egy másodállást kínáltak s lett annyi pénzünk, amennyi épp az újra kellett. Szinte úgy éreztük, hogy a Malakiás 3:10 és Máté 6:33-34 ígéretei váltak valóra életünkben, ahol így szól a Szent Lélek: Hozzátok be... az egész tizedet... így tegyetek próbára engem — mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az egek csatornáit, és... áldást árasztok rátok... ...keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek IS mind megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért... Aztán kijöttünk Amerikába. Két héten belül kaptunk állást. így zavartalanul folytathattuk adakozási szokásunkat. Itt az angol ajkú testvérek között viszont már több tanítás hangzott el a tizedadásról. Legtöbbje ószövetségi igéken és ígéreteken alapult. Mire tovább kerestem, hogy mit mond róla az Új Testamentum. Kielégítő választ nem találtam. Végül megkértem néhai Rev. Faulkner Károly misszionárus testvérünket, hogy segítsen. A Lukács 11:42-őt olvastatta el velem, amelyet már nagyon sokszor elolvastam, de mégsem értettem meg világosan. Jézus az írástudókkal és farizeusokkal társalogva mondta: „...Jaj nektek... mert tizedet adtok... de elhanyagoljátok a jogosságot és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellett volna cselekedni és amazokat sem elhanyagolni!” Ebből végre megértettem, hogy a tizedadás a kegyelem korában is igeszerű. Nem elhanyagolandó! Továbbra is követendő irányvonal. Tehát jó, ha továbbra is minden fizetésből először azt tesszük félre, hogy el ne költsük másra. S az Úr továbbra is bizonyított és bizonyít. Egy testvér olcsó lakást kínált, a gyülekezet nőtagjai ideadták jóállapotban levő felesleges edényeiket, konyhaszerszámaikat (még keverőgépet is kaptam!), valaki olcsón eladta minden bútorát... Lett otthonunk, edényünk, bútorunk. Fel sem tudnám sorolni, hogy hányszor, hány féleképpen nyitotta meg számunkra „az egek csatornáit” és fizette, meg fizeti vissza többszörösen, amit neki adtunk. Hogy legyen megint mit adni! (S ez a lényeg!) Gazdagságot nem adott. Ő tudja, hogy mi válik javunkra. (Van, akinek azt is ad.) De csodáival állandóan támogatott. Ezért hadd fejezzem be mai üzenetünket a biztatással: Kedves Testvérem! Ha értékes számodra Isten megváltó kegye, ha teljes szívből szereted az Urat, ha égő vágyad, hogy mások is megtalálják az Üdvözítőt, hogy a szegények segítséget, a betegek gyógyulást nyerjenek...: add oda a tizedet és ajándékodat az Úrnak, hogy legyen miből mentenie, segítenie! S meglátod, hogy mennyi csodás örömet és áldást ad neked már itt és még többet odaát. (Folytatjuk) Mátrai Mihályné April at Bethesda A very wise man once said that eighty five percent of living is just showin’ up. (Quoted in the Florida Today by Robert W. Delaney) So we look to the time tested biblical advice: Matthew 6:34(a) “Take therefore no thought for the morrow; for the morrow shall take thought for the things of itself...” This advice from our Heavenly Father means we are to learn to live one day, no ... one hour at a time as we walk with Him through our learning years to the golden age. The beauty of Easter opens to our residents the love story of all ages. “For God so loved the world, that He gave his only begotten Son, that whosoever believeth on Him should not perish, but have everlasting life.” (John 3:16) It was our privilege to have Elizabeth Stroble, age 9, daughter of Housekeeper Pam Strobel, on Good Friday, to favor our residents with a concert of sacred music. Miss Elizabeth also sang during the Christmas holidays and she is one of our favorite volunteers. She selected “Because He lives”, “At the Cross”, and “Jesus, Keep Me Near the Cross”. The audience added their voices to a number of songs until Dr. Louis Kali arrived to present his message on the cruicified and risen Christ. On Easter morning, each resident received a basket of candies distributed by the Helen Lurding family whose mother was a resident at Bethesda over ten years ago. Terri Erdman, one of the Bethesda team domestics, prepared a colorful favor for each dinner who enjoyed a delicious lamb dinner with all the trimmings. Se-
