Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

10. oldal

1992. május hó

even so them which sleep in Jesus will God bring with Him.

As Magdolna Lovász was leading the Kodály Chorus at the Music Center in Los Angeles on Christmas Eve Dec. 24th, she received the sad news that her father in Hungary was called to be with the Lord on Dec. 20th, 1991. He was truly a servant of the Lord, He was an Evangélikus minister for more then 40 years. For the past few years he was in ill health. At home he fell and broke several ribs, was hospitalized and later recuperated at home, but God saw it best to take him home to be with Him. He is survived by his wife Erzsébet Balázs and 2 daughters, Magdolna and Hajnalka, who lives in Hungary and 4 grandchildren. After the funeral, Magdolna brought her mother to be with her here. May God comfort them in this time of sorrow.

Terézia Török went to be with the Lord on Dec. 30th, 1991. She was bom on April 12, 1924 in Kaposvár Hungary. At the age of 6 days she was brought and raised up in an orphanage in Hungary. It was there that she found the Lord and was baptized. In 1957 she went to Canada and then in 1959 she and Michael were married. In 1968 Terézia and Michael came to the U.S.A. She is survived by a sister Magdolna in Hungary and Michael, her husband who lives in Studio City CA. Rev. Henry Smith, minister of the Hungarian Bible Church officiated at the funeral at Forrest Lawn in Glendale CA. We know God will comfort and be with Michael in this time of sorrow.

Helen Oláh

“A cheerful heart is good medicine”

(Prov 17:22)

A country preacher sold a mule to a friend, and told him the mule was trained to go when the rider said “Praise the Lord,” and to stop when the rider said, “Amen”. The buyer mounted the beast and commanded, “Praise the Lord”, and the mule shot off like a rocket. The startled rider panicked. “Whoa!” he screamed. The mule was headed straight for a cliff. “Whoa! Whoa! Whoa!” At the last second he remembered the minister’s instructions. “Amen!” he shouted, and the mule screeched to a halt right at the edge of the cliff. As the new owner peered over the precipice, he wiped his brow and sighed, “Praise the Lord.”

TORONTO

Első Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Oláh Lajos

„Jertek, áldjuk Istent, zengjen szép zsoltár, / Szent, szent, szent! — kiáltsuk, Ő az Űr, Király!"

Ez a felszólítás csendült fel a Torontói Gyülekezet énekeseinek szolgálatában, a március 29-én tartott ünnepi istentiszteleten. Ez a nap számunkra Isten dicsőítésének napja volt. Énekkarunk hónapok nehéz munkájával készült erre a napra, azzal a vággyal és imádsággal, hogy ne a magunk tudását, hanem Urunk dicsőségét mutassuk be a hallgatóknak. Ügy éreztük, ez meg is valósult mindhárom zenekisérettel és szólóénekkel együtt előadott kórusban, és a fiatalok énekében: ,,Örvendj az Úrban, testvér!" Zenész testvéreink: Krizmanicné Gern Dóra, Krasznai Béla, Kovács Dávid és Péter, valamint a Budapestről jött Tuska Zoltán kiváló teljesítményt nyújtottak. Az előadási darabok: Dorika zenekísérettel előadott oboa-koncertje, Tuska Zoltán hegedűszólója, Oláh Imre orgona-koncertje, és Mező Éva szólóéneke mind növelték ünnepélyünk értékét. Az énekkart Oláh Imre és Krasznai Béla vezette.

Igehirdetőnk: Rev. John Wilton is a hívők lelki öröméről szólt. Jézus Krisztus már első templomi szolgálatában hirdette, hogy szabadulást és örömet hozott népének. Akik az Ő követői, azoknak a mai napig is mindig van okuk az örömre és hálaadásra.

Az ünnepnap örömébe csak egy keserű csepp vegyült: búcsút kellett vennünk egyik karvezetőnktől: Krasznai Bélától és családjától, akik Kelownába költöznek. Kívánjuk, hogy szolgálatuk ott is áldásos lehessen! — Nagy öröm volt viszont az, hogy ez a nap a testvéri találkozás napjává vált. Sok rég nem látott testvér eljött, s a legtávolabbiak: Clevelandból jött fiatal testvéreink az egész napot megosztották velünk. Ez nekik nem csekély áldozatba került, mert egyesek kora hajnalban keltek útra. A közös étkezések alkalma, de különösen az imaórán egybekapcsolódó, egy szívvel-lélekkel elmondott imádságok felébresztették bennünk a vágyat arra, hogy gyakrabban találkozzunk a távollevő magyar gyülekezetek testvériségével. Szeretnénk buzdítani mindenkit, hogy ne csak a nyári konferencián, hanem egy-egy évközi vasárnapon is látogassuk meg egymást, és szolgáljunk egymás épülésére! Az Ifjúsági Szövetség is szervezi már a találkozókat. Az ilyen alkalmak boldog tapasztalata: „ímé jó és gyönyörűséges az atyafiak együttlakozása!" q.

VASÁRNAPI

ISKOLA

1992. május 17.

ALÁZATOS, ÁLLHATATOS, ÉBER lPéter 5:1-11

A múlt vasárnapi és a mai igék közötti szakaszban Péter újra hangsúlyozza, hogy a szenvedésnek különleges helye van a hívő életében. Annyira, hogy örülni is lehet neki, s aki örömmel tudja elhordozni azt a Krisztusért, az „az Ő dicsőséges megjelenésekor is vigadozva” örvendezhet majd (4:13). Egyébként már „itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet”, s az Isten házán, a hívőkön kezdődik (4:17). Levele utolsó része útmutatásaival a hívőt, s a gyülekezetét helytállásra ösztönzi.

Az alkalmas pásztor (5:1-4). Nem mindegy, hogy a gyülekezetben milyen vezetők munkálkodnak, s nem mindegy, hogy hogyan munkálkodnak. Péter úgy szólal meg, mint „presbitertárs”. Nem azzal kezdi, hogy ő, a fő és első apostol, aki így és így rendelkezik. Kér, tanácsol. De úgy, mint akinek erre az erkölcsi alapot az Úr Jézustól kapott elhívás adta meg. Tanúja volt Krisztus szenvedésének. A gyülekezetben csak az lehet vezető, aki maga is elhívott gyermeke az Úrnak, sőt aki maga is részt vett már valamiként a Krisztus szenvedésében.

Szolgálni örömmel, példamutató módon, nem nyerészkedésből, nem uralkodási vágyból lehet.

A főpásztor figyelemmel kíséri gyermekei, szolgái munkáját, és jutalma is vele lesz, amikor újra eljön.

Engedelmeskedjetek egymásnak (5:5-9). Csak akkor tudunk engedelmeskedni egymásnak, ha egymásban az Űr gyermekét, Krisztus szolgáját látjuk. „Istennek hatalmas keze alatt” jó megalázkodni, s aki ezt meg tudja tenni, azt felmagasztalja Isten. A kevélység nem ritka emberi tulajdonság, bár Isten igéje sokszor elítéli azt.

Újra visszatér Péter a józanság és éberség fontosságára. Az ordító oroszlán néha csendben, észrevétlenül ejti el ellenségeit.

Övé a hatalom is (5:10-11). Akár a gyülekezetben a szolgálathoz, az aláza-