Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
1992. május hó A kicsinyek sanyargatóinak ítélete Zsoltár 10:1-18 Az Ótestámentum 39 könyve közül a legismertebb és a legkedveltebb könyv a Zsoltárok könyve. Dr. Kiss Ferenc testvér — közismert nevén a „professzor testvér” — többször azt mondta, hogy a sokat szenvedett hívőnek a Bibliája a legkopottabb a Zsoltárok könyvénél. Azóta figyelem, hogy így igaz. Ez pedig azért van, mert a hívő ember szereti magát az Ige szavaival kifejezni. A zsoltár szavaival hisz, remél, zokog bűnei felett. A zsoltárokba önti bele szíve fájdalmát, keservét: „Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem?” De a zsoltárokban találja meg lelke vigaszát is. És amikor szíve csordultig van a hálával, önlelkét is a zsoltár szavaival szólítja: „Áldjad én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét...” A 10. Zsoltárban a zsoltáros az első tizenegy versben elsírja panaszát az istentelenek gonoszsága miatt és a szegények, a kicsinyek elnyomásának láttán. Azért mondja: „Miért állsz oly távol, miért rejted el orcádat — mondja Istennek — a szükség idején?” A hívő, az istenfélő ember nyitott szemmel jár és látja az elesett nyomorúságát, kiszolgáltatottságát. De meglátja, észreveszi az istentelent is, ahogyan lenézi, megveti és eltiporja a szegényt, az elesett embert. A Biblián nevelkedett, istenfélő ember alapjában véve szociális érzelmű és beállítottságú. Mert a szegények és kiszolgáltatottak elnyomását, kihasználását a Szentírás súlyos bűnnek tartja. A szociális gondolkodás az Újszövetségben nem más, mint a felebaráti szeretet gyakorlati megnyilatkozása. Ez a krisztusi szeretet. Azért mondja az apostol: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valósággal.” Nagyon meglepő, hogy ez a zsoltár, noha háromezer esztendővel ezelőtt született, olyan időszerű, mintha csak napjainkban írták volna. Figyeljünk csak néhány kifejezésére: „Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső.” 3. v. „Szája tele van átokkal és csalással és durvasággal... Ólálkodik a házak körül... Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban.” (7-9. v.) Az oroszlánok ma is a bozótban lesik áldozatukat. De a rosszindulatú, a gonosz szándékú emberek ugyanígy, akik miatt a fővárosban sincs közbiztonság, ott vannak minden utcasarkon. Sötét házszögletekben ólálkodnak. A fényes autók között megbújva és onnan előugorva támadják áldozatukat, még a rendőrtisztet is, ahogyan éppen a napokban történt. Mintha nem lenne megoldás a folyton fokozódó gonoszság ellen. A 10. Zsoltár arra is megtanít, hogy a Biblia nemcsak Isten örök hűségének a bizonyítéka, és a megbízható tanújele, hanem az emberi gonoszságnak is bizonysága, hogy milyen az istenfélelem nélkül élő ember. Úgy tűnik, hogy mennél fejlettebb társadalomban élünk, az emberi gonoszság annál kiáltóbb és elviselhetetlenebb lesz. Bizton számíthatunk arra, hogy Isten mindig a kicsinyek, az elnyomottak mellé áll és megítéli az elnyomókat, megbünteti a mások fölött hatalmaskodókat. Ez is a zsoltáros szava: „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti!” Gyönyörködöm a 10. Zsoltár szerzőjében. Annak ellenére, hogy ő még nem hallotta az Újszövetség tanításait, mégis a zsoltár végén Istenbe vetett bizalommal tudja befejezni költeményét. „Állj elő, Uram, emeld föl kezedet!” Az Úrtól kéri és várja a megoldást: „Te látod a vészt és a bánatot.” Azt is tudja, hogy: „Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy segítője... Véded az árva és elnyomott ügyét.” Ezt az írást a szerkesztő testvér kérte tőlem, de mivel az árvaotthon és alapítvány során ez a téma közel áll a szívemhez, megragadom az alkalmat arra, hogy többet is írjak az árva alapítványról. Van olyan bibliai kommentár, amely a 10. zsoltárt árva zsoltárnak nevezi. Azt már sokan tudják köreinkben, hogy elkötelezett vagyok az árvák ügye iránt. Bizonyára azért is, mert kedves feleségemmel együtt mind a ketten korán árvasorsra jutottunk. Az élet tele van nehéz és megmagyarázhatatlan kérdésekkel. Az egyik ilyen az árvaság kérdése. Miért vannak árvák a földön? Miért kellenek árvaházak? Ezek olyan kérdések, amelyekre nincs emberi válasz. Bizonyos, hogy az árvaság mindig természetellenes és igazságtalan dolog. Az lenne a természetes, hogy az anyamadár felnevelhesse fiókáit, hogy a fecske megtaníthassa kicsinyeit repülni, a gólya elvezethesse a kis gólyákat a másik, a melegebb hazába... hogy az anya és az apa felnevelhesse gyermekeit, és megélhetést, kenyeret adjon a kezükbe. De ez sokszor nem így van. Ez a tapasztalati tény, hogy árvák, elhagyott gyermekek vannak és valószínűleg lesznek ezután is. A Szentírás azt tanítja, hogy Isten az árvák és az özvegyek Atyja. Ez így igaz, és ezt az ígéretét Isten még nem vonta vissza. De ez Ő csodálatos gondviselő szeretetét ezen a földön emberi eszközök, gyermekei által viszi végbe. Ezért az a kérdés, hogy vannak-e, lesznek-e ma is olyan engedelmes gyermekei, akik készek ezt magukra vállalni; készek arra, hogy az Úr Jézus nevében és képviseletében a gondviselő mennyei Atya eszközeivé legyenek. Az ilyen szolgálatoknak vannak nagyon megható és kedves példái. Meg vagyok győződve arról, és hiszem ezt, hogy ezek a mennyben is jegyezve vannak, és nem veszíthetik el jutalmukat. Ezt Isten ígéretei garantálják. De szomorú, hogy olyan példáink is vannak, hogy néha gyermektelen házaspárok, noha Isten áldásában nem szűkölködtek, életük végén olyan érzéketlenek, hogy ne mondjam, szívtelenek is tudnak lenni a mások iránt való, különösen az árvák iránt való jótéteményben, hogy szinte hihetetlen. Erre még legközelebb visszatérek... (Békehírnök) Herjeczki András ________________________________3. oldal Dsida Jenő: Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restet Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban — itt e földön senki sem szerethet jobban! — Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem — milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk. Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!! IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ CHICAGÓBAN Május 23—25. Téma: „A teljes írás — hasznos a tanításra" (II.Tim 3:16) 1. Tanítás a tisztaságról 2. Tanítás a társalgásról (barátságról) 3. Tanítás a természetgyógyászatról Szeretettel hívunk és várunk minden magyar fiatalt és a gyülekezetek lelkipásztorait. (Hétfőn közös kirándulás lesz.) Bővebb tájékoztatást ad Szabó István. Tel.: (312) 545-0898