Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
4. oldal 1992. május hó ^Az ifjúság hangja Hogyan lett egy iráni keresztyénné Huszonkilenc éves vagyok. Iránban születtem. Szüleim most is ott élnek, muzulmánok. Miután elhagytam otthonomat, négy évig Montreálba éltem üzletemberként. Mint minden más fiatal, én is arról álmodtam, hogy egyszer gazdag leszek, megházasodom, és luxuskörülmények között élhetek. Természetesen pénzre lett volna szükségem, hogy ezek az álmok valóra váljanak. Egyszer csak egy -látszólag — tökéletes pénzforrásra bukkantam, amely megoldhatta volna anyagi gondjaimat: egy kábítószerkereskedő jó pénzt ígért, ha viszek kábítószert Indiából Kanadába. Nagyszerű tervnek tűnt ajánlata, de Isten sokkal jobbat tervezett felőlem, ami az egész életemet megváltoztatta. Akkoriban, amikor Kanadába akartam csempészni a kábítószert, Németországban, különösen Frankfurtban minden külföldit alaposan átkutattak, mert megszaporodtak a terrorakciók. Amikor kanadai barátnőmmel megérkeztünk a frankfurti repülőtérre, ellenőriztek, és egy rendőrkutya 2,5 kg heroint talált a csomagomban. Azonnal letartóztattak, a „nagyszerű ter-IGYEKEZZ! Keressed az üdvösséget, Míg életed nem ér véget! A kegyelemidő most van, Jöjj hát már gyermekkorodban! Szelek szárnyán száll az idő, Elhagy szépség, mosoly, erő, Itt hagy boldog gyermekkorod, Gyengül szemed, térded, karod, Odalesz sok gyermekálom, Gázolsz tüskén, szennyen, sáron, Nyakadra ül az öregség, Nem is látod már, hol az ég, A port nézed, könnyed kihull, Szép életed már nem virul, Vár a halál... gödröt ásnak, Neked éppúgy, akár másnak, S ha így betoppan a halál, Rád az örök kárhozat vár. Elveszíted az üdvödet, Vár reád a végítélet. Kérlek ezért, gyermektársam, Bukásodat meg ne lássam! Siess, légy te is megváltva... Menjünk együtt MENNYORSZÁGBA! Dénes Ferenc (Denes Ferenc: Lelki Hangok című kőteléből) vem” dugába dőlt. Először még örültem annak, hogy a barátnőm átjutott, de a rendőrök találtak a tárcámban egy képet róla. A gépet röviddel a start előtt megállították, és őt is őrizetbe vették. Mivel ismertem, hogy a törvénysértést egyedül hajtottam végre, nem sokáig maradt ott. Szabadonbocsátása után soha többet nem hallottam róla. Négy kanadai év után három év és nyolc hónap következett egy német börtönben. Nem volt senkim Németországban, teljesen kiszolgáltatottnak, és magányosnak éreztem magam. Nemcsak az gyötört, hogy családomtól, barátaimtól, nyelvemtől és kultúrámtól távol kerültem. A legrosszabb számomra az volt, hogy külföldiként hátrányos megkülönböztetésben volt részem. A Biblia beszél arról, hogy Isten néha álmokon keresztül szól emberekhez. Nálam tényleg álmokon keresztül jött létre a kapcsolat Istennel. Egyszer arról álmodtam, hogy egy templomban egészen hátul állok. Muzulmánként természetesen zavart, hogy álmomban éppen egy templomba csöppentem bele. Mégis lábujjhegyre álltam, és próbáltam felismerni a prédikátort. Amikor megpillantottam, fénysugarat láttam az arcán. Ma már tudom, hogy az Újszövetség Jézust a világ világosságának nevezi. Egy másik álomban egy templomon kívül imádkoztam. Egy rendőr jött oda hozzám, és azt mondta: „Menj be! Ott bent kell imádkozni, nem az utcán. ” Ez az álom összezavart. Hogy menjek be egy keresztyén templomba, mikor én muzulmán vagyok? Röviddel később, egy börtönistentiszteleten találkoztam Ronald L. Babb-bel. Nem tudtam, hogy Ronald először vesz részt ilyen istentiszteleten. Leveleztünk, és így segített nekem, hogy Jézus Krisztust, a Megváltót megismerjem. Isten küldte Ronaldot, hogy problémáimon segítsen. 1991. március 4-én szabadon engedtek. Azóta Ronald és Krisztina a Prison Fellowship International-tól (egy nemzetközi börtönmissziós szolgálat) sokféle módon segítségemre voltak. A csempészés miatt, és mert keresztyén lettem, természetesen nem mehetek haza. Ronald sokat törődik velem, segít az útlevélproblémámban is. Hisszük, hogy az Úr egy nap ajtót nyit számomra Kanadába, vagy egy más országba. Szeretnék Isten nagyszerű terve szerint élni! (Életjel) Nasszer Nabahat GYERMEKHÉT A RÁMA-TÁBORBAN Mindnyájan imádkozva készülünk a Toronto Rama-tábori nyári konferenciára és közgyűlésre. De örömmel értesítjük testvéreinket arról is, hogy ezenkívül további terveink vannak táborunk és a nyári szünidő jobb kihasználására nézve. Hasznos és áldott dolog lenne fiataljaink és gyermekeink üdüléssel egybekötött lelki nevelése. Hála az Úrnak, gyülekezeteink többgyermekes családokkal gyarapodtak, akik igénylik a velük való foglalkozást. Ezért elhatároztuk, hogy egyhetes gyermektáborozást rendezünk. Különböző vélemények alapján úgy tűnik, hogy legalkalmasabb időpont erre a konferencia utáni hét lenne, július 6—12-ig, mivel a távoli gyülekezetekből jövő testvéreink nem tudnak egy újabb utazást vállalni. A gyermekhét tervei nagyjából már elkészültek, de végleges beosztást csak a jelentkezések alapján készíthetünk. Amit előre közölhetünk: A gyermekekkel négy korcsoportban foglalkoznánk: a 2-3 évesek, a 4-6 évesek, a 7-10 évesek és a 11-14 évesek csop.-ban. A részvételi díj (előzetes számítás alapján) az egyhetes időszakra: személyenként 60 dollár, — ha egy családból két gyermek jön, 100 dollár, ha három, akkor 150 dollár. Az anyagbeszerzésnél dől majd el, hogy gyülekezeteinktől is kérünk-e némi segítséget. Hisszük, hogy a gyermekek érdekében szívesen részt vállalnak ebből. Azt is jóelőre tudnunk kell, hogy hány szülő maradna ott, és be tudnak-e segíteni a felügyeleti és konyhai munkába. Erre nagy szükség van, azért, hogy a csoportvezetők csak a gyermekekkel foglalkozhassanak. Szeretettel kérjük, hogy akik a gyermekhéten részt kívánnak venni, május végéig küldjék el jelentkezésüket a gyerekek számának és korának megjelölésével a torontói lelkipásztor címére: Rév. Lajos Oláh, 43 Yorkshire Rd., Scarborough, Ont. M1K3B7, Canada. Hordozzuk imáinkban ezt a tervet, és segítsünk a közös megvalósításban! Oláh Lajosné Minden titok kitudódik Erzsébet: Eszter azt mondta nekem, hogy te megmondtad neki azt, amit Júliáról mondtam, pedig nagyon kértelek, hogy senkinek meg ne mondd. Mária: Igazán nem szép tőle, hogy elárulta ezt neked, hiszen csak azzal a feltétellel mondtam meg neki, ha ezt nem teszi. (Luk 12:2-3; Jak 5:9). (Békehírnök) F.J.
