Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
10. oldal 1992. április hó dr. KOVÁTS VILMOSNÉ szül. Pálnoki Molnár Valéria 1992. február 25-én, délután 4 óra 35 perckor a Cleveland Clinic-án a lelkiismeretesen küzdő' ápolószemélyzet szomorúan kapcsolta ki a műszereket dr. Kováts Vilmosné testvérnő betegágya mellett, mert megszűnt dobogni életének 82. évében a sok megpróbáltatást megélt fáradt szív. A történelem vihara születési helyéről Csapról ragadta Beregszászra, Szolnokra, innen Nagyváradra (1941—44), majd németországi tartózkodás után pedig 1950-től utolsó és tartós lakhelyükre, Clevelandba. 1932. július 4-én kötött házasságot dr. Kováts Vilmos testvérrel, akivel nagy szeretetben és megértésben támogatták egymást. Kováts testvér a kórházi ágynál a búcsú pillanatában így emlékezett a közös útról: lelkem fele ment el. Clevelandban a Shaker Square-i és a Magyar Bethánia Baptista utód-gyülekezet építő és teherhordozó tagjai voltak, tak. Február 28-án a ravatalnál, 29-én a temetőkertben megtartott gyászistentiszteleten a közeli családtagokból, a gyülekezet testvériségéből és a régi barátokból álló népes gyülekezet vette körül nagy szeretettel az egyedül maradt hitvestársat. A vigasztalás igéit dr. Fazekas László hirdette, énekekben tolmácsolt alkalmi bizonyságtétel volt az énekkar szolgálata. Eltávozott testvérünk nagy vágyakozással és a hazatérést kívánva tekintett a nyitott mennyei ajtó felé. A felkészülés annyira biztos volt lelkében, hogy a hetekkel korábban megtervezett műtétről már lemondott. Megható volt tapasztalni a betegágy mellett a félelem mentes tiszta és szilárd hitet. A búcsúzó hitvestársnak és a lelkipásztornak megadatott, hogy az elfüggönyözött betegágy mögött láthatták a magasan elhelyezett műszeren az egyre lassabban vergődő szív fáradt elektromos jeleit, majd amikor a ritmusjel folyamatos végtelenbe ment át, átérezve a menynyei hazaindulás pillanatát, egymás vállára borulva zokogó imádságban kísérhették el elköltözött testvérnőnket a boldogság szép hazájába. Kováts testvérnő betegágyánál egészen bizonyos volt: boldogok, akik az Úrban halnak meg. —dr. F. L. * * * JOSEPH BACSÓ WADSWORTH — Joseph Bacsó, 82, died May 20, 1991 at his residence, after a V/i-year illness. Mr. Bacsó resided in Wadsworth most of his life, where he owned and operated Bacso’s Clothing and Dry Goods for 39 years, retiring in 1974. He was a 1931 graduate of Hammel Business College and a member of Chestnut Street Baptist Church and the Derhovay Fraternal Organization. He devoted his time to his family and his home. Mr. Bacsó is survived by his wife, Margaret (nee Butti); son and daughter-in-law, Donald and Joan of Bay Village; grandsons, Donald Dean of Minneapolis, David Joseph of Toledo; two great-grandsons; sisters, Margaret Busby of Detroit, Mich., Irene Butti of Avon; brothers, John and Alfred, both of Wadsworth. * * * The Rev. EMERY J. KOCSIS God has called to glory another one of His faithful servants on January 15, 1992. He was born in Hungary and came to the United States in 1921. He attended the East Orange Baptist Seminary and was ordained into the ministry in 1936. He served as pastor of the Hungarian Baptist Church in New Brunswick, NJ and in New York City. In addition, he served as an observer for our Baptist Convention in the United Nations and as pastor of the Tuscarora Reservation Indian Baptist Church in Tuscarora, New York. He also served as administrator at a number of Baptist Retirement Homes on the east coast. He is survived by his wife Elizabeth, his daughter Joyce, 3 grandchildren and 3 great grandchildren. We remember the Rev. Emery J. Kocsis lovingly for his service within our Hungarian Baptist Union and remember how he used his beautiful baritone voice to praise God on many occasions during his services in our Convention. He had served his Lord faithfully for many years. He is now at rest with the Savior that he loved. May God grant His sustaining grace to all members of his family and let us all be assured that we will all meet again in heaven where we will never part again — if we remain faithful to our Lord and Master. EJK VASÁRNAPI ISKOLA 1992. április 19. A FELTÁMADÁS DIADALA Márk 16:1-8 Hasonló húsvétja nem volt a zsidóknak. A nagypénteki események megzavarták az előkészületeket. Felkavarták az egyszerű emberek nyugalmát. Méginkább a főpapokét. Ünnepi nyugalmuk hamis volt. Ekkor jött a földrengés. Elképzelhető milyen szorongás lehetett azokban, akiknek már amúgy is nyugtalan volt a lelkiismerete. Aztánjött a hír, hogy ellopták Jézust. Tanítványai szerint feltámadt. Megsemmisítő hír, az utóbbi állapot rosszabb az elsőnél. Temetőben ennél diadalmasabb híradás nem hangzott el; Nincsen itt! A legkiválóbb emberi nagyságok síremlékére is ez van felírva: Itt nyugszik. Az Úr Jézuséra: nincsen itt. A főpapokat felbőszítette a hír és felvetettek egy máig is élő kérdést: Hol van hát? A feleletet először az angyalok híradása, azután Jézus személyes megjelenése adta meg. Feltámadott. Ezt a csodálatos tényt először szerettei is nehezen tudták felfogni. Sok rendkívüli dolgot láttak Mesterüktől, de erre nem voltak felkészülve. Jézus Urunk a maga érdekében soha nem tett semmi csodát. Sem megkísértetése napján, sem a három év alatt. Sem a kereszten. De előre megmondta, hogy az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. Nem Jézus tanítása volt hiányos, a tanítványok elképzelése volt hibás. Jézus feltámadásának vonzó ténynek kellene lenni. Az emberiség örök álmából villantott fel valamit: A halál legyőzhető. Csakhogy a bűnös ember nem így szeretné legyőzni a halált. Úgy szeretné legyőzni a halált, hogy a bűneiben megmaradhasson és úgy élhessen örökké. Neki nem kell a bűneiért meghalt és feltámadott Jézus. Az angyalok üzenete egy sok féle képpen beteljesülő üzenet. Előttetek megyek. Mint juhok pásztora, mint
