Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
10. oldal 1992. március hó tatos elutasítása után így kiált: „Uram, segíts rajtam!” Leánya gyógyulását úgy tekinti, mint a neki nyújtott segítséget. Itt gondolhatunk az Úr Jézus szavaira, aki azt mondja: „Amit eggyel cselekedtetek az én kicsinyeim közül, énvelem cselekedtétek.” Történt még egy csoda Tirusz vidékén. A süket és nehezen beszélő meggyógyítása. Itt a gyógyítás módja a szokatlan. Ő, aki minden hatalommal bírt, itt egy különös eljárást alkalmazott. Talán a beteg sajátos ideg és lelki állapota tette ezt szükségessé. Mindenesetre láthatjuk, hogy Jézus nem törekedett feltétlen látványos tettekre. Nem mellőzte a segítségnyújtásnak a legegyszerűbb, mondhatni népies módját sem. Mi hajlamosak vagyunk csodának csak azt tekinteni, ami látványos és szenzációt keltő, de könnyen mellőzzük a segítésnek egyszerű formáit. Tanuljunk Jézustól! Aranymondat: Mk 7:37. * * * 1992. március 29. MESSIÁS ÉS SZENVEDÉS Márk 8:27-9:13 Teljesen zavarban voltak Jézus kortársai Jézus felől. Test szerint ismerték, hogy kicsoda, de sehogy sem illett bele az ő forgolódása az általános emberi képességek kereteibe, tanítása a kialakult gondolkodásba. Olykor tanítványai is féltek tőle. Péter riadtan mondja: „Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok Uram!” A háborgó tenger lecsendesítése után mintegy maguktól kérdik: „Kicsoda ez, hogy még a szelek is engednek néki?” A közvélemény egyszerűen nem tudott mit kezdeni Jézussal. Illés, János, vagy a próféták közül egy? Annak a kornak a gondolkodására jellemző, hogy még azok is, akik mindkettőjüket láthatták, ismerhették, úgy vélekedtek, hogy János támadt fel a halálból. Vallási kérdésekben nincs határa a fantáziának. A mai vallási tévelygéseket látva gondoljunk rá, hogy volt ennél rosszabb is. Jézus rendet teremt. Először tudatosítja tanítványaiban az emberi tévelygéseket. Amikor felteszi a kérdést, hogy ti kinek mondatok engemet, ezzel véleményt mond a közfelfogásról. Kényszeríti tanítványait, hogy legyen önálló és helyes ismeretük. Elszakítva őket az emberi gondolkodástól, a Szentlélek kijelentésének a megértéséhez segíti őket. Nem test és vér jelentette ezt ki néked Péter, hanem az én Mennyei Atyám. Nagyon fontos volt ezt a kérdést kisarkítani, mert a tanítványokra bízatott, hogy ezt a titkot ismertté tegyék az emberek előtt. Gondolatok ütközése a Messiás kérdésben. Két féle messiás-képet hagytak ránk a próféták. Az egyik az, aki megszabadítja Izraelt az elnyomás alól, a másik a szenvedő messiás-kép. A zsidókhoz, a tanítványokhoz is az első kép állt közelebb. Ezt is, azt is a földi szabadító viszonylatban gondolták el. Egy személyben ez képtelenségnek tűnt. Ezért mondja Péter is: „Mentsen Isten téged.” Nem is sejtve, hogy ezzel felidézi a pusztai kísértés szellemét, hisz a Sátán is erre tett kísérletet. Nem voltak érettek annak a titoknak a megértésére, hogy Jézus egy szellemi királyságot jött megalapítani. Amit mi már tisztán láthatunk. Jézus kilépve a taníványi körből, a nagy nyilvánossághoz is szól. És ezzel hozzánk is: „Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem.” Pszichológusok véleménye szerint, az emberek, ha előre látnák azokat, amik bekövetkeznek, belerokkannának. Ezek a szakemberek nem ismerik a valóban keresztyének szellemi, lelki alkatát. Akik nem provokálnak ugyan, de örömmel szenvednek Jézusért. Akik tudják, hogy mindenre van erőm és lesz erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Ha semmi bizonyságunk nem volna Krisztus istensége felől, elég ez a szellemi királyság, a keresztyén közösség léte, amely közel 2000 éve minden viszontagság között is áll és állni fog Jézus második eljöveteléig. Aranymondás: Mk 8:34. $ % 5|c 1992. április 5. A SZERETET PARANCSA Márk 12:28-37 A pogány népeknél a viszony az istenek és a nép között a félelemre épült. Az egyének a szeszélyes istenek kiengesztelhetetlensége miatt szüntelenül rettegtek. A mózesi törvények alatt élőknek is inkább a tiltás szól mint a pozitív utasítás, eligazítás. Ezért Istenre úgy tekintettek, mint a tiltó, parancsoló és büntető Istenre. Jézus tanításaiban az Isten és az emberek közötti kapcsolatban a szereteten van a hangsúly. Ez elsősorban nem a szavakban, hanem a tettekben nyer kifejezést. Isten is abban mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy oda adta érettünk Szent Fiát. Ez a szeretet változatlan. Előző leckénk óta körülbelül 9-10 hónap telt el. Jézus Jeruzsálemben van. Ez az utolsó hét halála előtt. Csütörtök, amit a nagy kérdések napjának szokás nevezni. A farizeusok és az írástudók a kérdések özönét zúdították Jézusra, amelyekre Ő bölcsen megfelelt. Ezt látva egy a farizeusok közül feltette a maga intelligens kérdését, amit valószínű nem is csapdának szánt, hanem meg akarta ismerni Jézus véleményét ebben a dologban. Ma is sok kérdéssel találkozunk. Vannak olyan értelmetlen kérdések is, amelyekre felelni sem érdemes. Sokan viszont nem mernek kérdezni, mert attól tartanak, hogy nevetségessé lesznek. Valaki azt mondotta, hogy a legértelmetlenebb kérdés az, amit soha sem tettek fel. Olykor nekünk magunknak is fel kellene tennünk a kérdést, hogy mi a legfontosabb a kényszerűnek látszó kérdések közül és akkor talán kevesebbet vesződnénk felesleges világi gondokkal. Jézus Mózes V. könyvének 6:4 versét idézte. Ezt minden zsidó ismerte gyermek korától fogva: „Halljad ó, Izrael, a te Istened egy”. Ez a bizonyságtétel különböztette meg Izraelt a többi, a pogány népektől. Ebben a kérdésben egyetértettek valamennyien. Farizeusok, sadduceusok, írástudók és a köznép. „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből...” stb. Ez már kérdéseket vetett fel. A szív nem csak az érzelmet jelenti, hanem az egész embert. Az értelem a tudatos cselekedetet, az akarat, az odaszánás pedig a jellemet, az egész embert teszi ismertté. így kell szeretni Istent és felebarátot.
