Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
nyelv vallást tesz a Győztesről (Fii 2:10-11). Menyegző a Mennyben. (Jel 19:4-8) A 17. és a 18. fejezetben Babilon ítéletéről olvasunk, amit a Bárány és Jegyese (Krisztus és a szentek) közötti örök frigykötés előkészületéről szóló beszámolóval folytat az Ige. Figyelmesen olvasva ezt a szakaszt, látjuk, hogy a kórusok egymást váltó felhívása, mintegy nyitánya a mennyei menyegzőnek. A „kamarakórus” (a 24 vén és a 4 „lelkes állat”) talán az ó- és újszövetségi választott nép képviselőiből áll össze; a 12 pátriárka és a 12 apostol (Jel 21:12-14), mint látjuk, két szóba sűrítve ad dicsőséget Istennek: Ámen! Alleluja! A kegyelmi idő végén, ők akik az üdvözítő Isten akaratának első letéteményesei voltak, akik az üdvözült lelkekből épülő ház pillérei voltak, többé nem prédikálnak. Az evangélium üzenetére („a hit hallásból van”) csak a mi bűnös világunkban van szükség; — „az igazakhoz a dicséret illik”. A kereszten elhangzott „elvégeztetett” után, e sorok írója szerint a Biblia legfontosabb kijelentése ez: „és az ő felesége elkészítette magát”. „Akiket eleve elrendelt, azokat... meg is dicsőítette” (Róm 8, 29). Aranymondat: Jel 19:6, 7. * * * 1992. március 1. JÉZUS KRISZTUS BEMERÍTKEZÉSE ÉS MEGKÍSÉRTÉSE Márk 1:1-15 Bemerítő János bizonyságtétele. (Márk 1:1-8) Bemerítő János szolgálata az ószövetségi próféciák szerint a Messiás uralmának bejelentése volt (Mai 3:1; 4:5; És 40:3). A Jézus Krisztus számára elkészített szívnek két jellemzője van: bűnbánó és engedelmes. A Bemerítő prédikációi és szolgálata ezért bűnbánatra és megtérésre hívták a zsidóságot. Az Isten felé fordult szív engedelmes. A vízbe való bemerítkezés erről az engedelmességről tanúskodik. Míg a János által bemerítettek a Szentlélek kitöltetése előtt az Ő állandó jelenlétének várományosai voltak (a bűnbánat és a megtérés mindig a Szentlélek munkája!), Pünkösd óta mi az Ő bennünk lakozásáról és már elvégzett munkájáról teszünk bizony10. oldal________________________________ 1992. február hó ságot az alámerítkezésben. A Szentlélek kitöltetésének a feltétele volt az, hogy a világ bűnének büntetését magára vette a Megváltó, aki a Törvényt így betöltve Új Szövetségre hívott minket. A kegyelmet hitben megragadó bűnöst az üdvösség bizonyosságával és a szent élethez szükséges erővel segíti, hogy egy helyi közösségben a Lélek ajándékaival szolgálva Krisztust dicsőítse, és az Ő Országát építse. Az Atya bizonyságot tesz a Fiúról. (Márk 1:9-11) Megváltónk engedelmessége, melynek egyik megnyilvánulása volt az, hogy bemerítkezett, az Atya tetszésére volt. A hit gyakorlásának sok módja van, az írást tiszta szándékú hívők eltérő módon értelmezik, de az Istennek tetsző élet csak egyféle lehet: engedelmes. A Sátán megkísérti az Urat. (Márk 1:12-13) Jézus istenfiúságát vette kérdőre a Sátán, aki a bizonyítás módját megszabva újra csak arra emlékeztet minket, hogy a szándéka nem változott: határtalan gőgjében Teremtője főié képzeli magát. Jézus bizonyította istenségét, de nem a Sátán tanácsát követve! A mi életünkben is gyakran követik a győzelem pillanatait kísértő gondolatok és helyzetek. Ahogy Jézus az Ige szavaival válaszolt a kísértének, a mi győzelmünk titka is az Isten Szavába vetett hitben van. Aranymondat: Márk 1:11. * * * 1992. március 8. IGAZSÁG ÉS TRADÍCIÓ ÜTKÖZÉSE Márk 2:23-3:6 Az Úr Jézus és a zsidó vezetők között kiéleződött ellentét egyik oka a szabbat-napi törvények gyakorlásában és értelmezésében jutott kifejezésre. A vallási vezetők a Tízparancsolatra hivatkozva ítélték meg Jézust, aki a Törvény lényegére apellált, aszerint élt és azt tanította. A szabbatra vonatkozó törvény volt az egyetlen a tízből, aminek a lényegét a külsőségekben látta meghatározva a zsidóság. A külsőségek idővel rögződtek a gyakorlatban, olyannyira, hogy a törvény a jelentőségét elveszítette; a tradíció az igazságot háttérbe szorította. A Szabhat célja. (Márk 2:23-28) A mentükben éhségüket csillapító tanítványok látványa a farizeusok „igazságérzetét” bántotta, hiszen nagy tanítóik közül több is aratásnak minősítette a kalász szedegetést, és őrlésnek a magok kézben való kimorzsolását. Nevetséges? Amikor a vallásos ember vagy közösség az Isten iránti engedelmességet „mellékcselekvésekkel” pótolja, az gyakran a hit erejének és kincseinek a vulgarizálását eredményezi. Jézus válaszából azt tanuljuk, hogy a Törvény célja az emberi élet kiteljesítése, Isten és ember, ember és ember, az emberiség és a teremtettség viszonylatában. A törvény a Szentírás fényében nem korlát, hanem védelem, nem tilalom, hanem szabály. Isten szerzetének egy megnyilvánulása, aminek engedelmeskedve válik teljessé az életünk. Az Űr Szabhatja. (Márk 3:1-6) Az Űr soha nem a bajt kereste, hanem a lehetőséget szolgálata teljesítésére. A zsidó vezetők érzékenységét ismerve, nem a szokásokat felrúgva, hanem a jót cselekvés alkalmait bölcsen felhasználva tanította az Isten szerinti élet szabályait (Ez is megfontolandó!). Állhat-e egy beteg ember gyógyulásának az útjába az Isten akaratának engedelmeskedő hívő? — kérdezte a botránkozásra készülődő farizeusokat az Űr. Természetesen, a torkukon akadt a szó. A vallásosság csak önmagában életképes; ahogy kilép a burokból, amibe beleerőltették, értelmetlenné válik. Manapság sok szó esik az identitásról, önmagunk meghatározásáról. Időtálló kísértés az, hogy külsőségekben, mellékcselekvésekben éljük meg a hitünket. Ennek a veszélyiről tanít ez a történet. Aranymondat: Márk 2:27, 28. Hungarian Baptist Union Receipts for the month of January, 1992 Mission: Bethesda Church, Palm Bay, FL $183.00 Bethesda Home, Palm Bay, FL 450.00 Silliman Church, Bridgeport, CT 34.00 Rev. A. Kulcsár, New York, NY 50.00 Thank you for your faithful support. Louis Drescher, treasurer
