Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
1992. február hó 9. oldal lésévé gazdagodott. Szólóénekekkel szolgáltak Nagy Sándorné és Szűcs Szilvia. Dr. Bognárné Gosztonyi Márta és Csiszár Csilla a karácsonyi témájú magyar költészet gyöngyszemeit tolmácsolták: Juhász Gyula: „Karácsony felé”, „Tebenned bíztunk eleitől fogva”; Ady Endre: „Havas Krisztus-kereszt az erdőn”, „Karácsony”; Alföldi Géza: „Ha nálunk született volna” versek előadásával. Személyes megszólítás volt Lukácsi Éva lelkésznő bizonyságtételében. Kívánságát és az ünnepi alkalom célját ismert éneksorokkal fejezte ki: „Nyílj meg szívem, lásd meg jobban — Ki fekszik ott a jászolban.” Nyíljon meg a szívünk annak megértésére, hogy az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és életét adja sokakért. Nyíljon meg a szívünk annak megválaszolására, hogy mi miféle szolgálatot akarunk adni Jézus Krisztusnak. Amint a bibliai példákból is láthatjuk, olyan sokféleképpen lehet szolgálni Jézusnak; Augusztus és Heródesként, akik öntudatlanul is szolgálták a próféciák beteljesedését, de Mária és Józsefként, Anna és Simeonként, akik őszinte engedelmességgel szolgáltak. Nem elég külsőleg rendezett élettel, vagy szavakkal szolgálni Neki, akik szívüket, lelkűket, önmagukat adják, azok szolgálnak igazán. A bizonyságtételben elhangzott felhívás több jelenlévőben választ ébresztett, ennek hangos megnyilatkozása volt dr. Fazekas László lelkipásztor imaáhítatra buzdító szavait követő egyenkénti imádkozás. Hisszük, hogy az egész gyülekezet közös éneklése is imádságként jutott el az örökkévaló Isten, színe elé és előtte kedvet talált a jelenlévők áldozatvállaló adakozása is, amelyet Nt. Kálmán Szabolcs református lelkész áldott meg és amely a zilahi keresztyén óvoda szükségeit, valamint az Amerikai Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség munkáját fogja segíteni. A hosszúra nyúló istentisztelet résztvevői szívesen fogadták a vendégszeretetet gyakorló gyülekezet meghívását, a szeretetvendégségen alkalom nyílt testvéri szívek találkozására, vagyis a szeretet ünnepének gyakorlati megélésére is. ,, Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" (Lukács 2:14) —dr.K.E. A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. (Kolossá 3:16) VASÁRNAPI ISKOLA 1992. február 16 HIMNUSZ KRISZTUSRÓL, ISTEN SZOLGÁJÁRÓL Fii 2:1-11 A filippi gyülekezet ajándékot küldött a Rómában tartózkodó fogolyapostolnak, aki a Filippibeliekhez írt levélben köszöni meg gondoskodásukat. Bár a levél hangvétele összességében pozitív, a 2. fejezet első néhány versében mégis utalást találunk egy problémára. Felhívás egységre. (Fii 2:1-4) A gyülekezet egységét munkálja a közös cél felé való törekvés, és az önző érdekek megtagadása. Egységre nevel a krisztusi szellemben nyújtott — — intés, ami a keresztyén életre vonatkozó útmutatások összessége. A veszélyes útszakaszokra jelzőtáblák figyelmeztetik az autóst. Ezeket nem a szakadékok mélyén, hanem jól látható helyeken, a baj megelőzése céljából helyezik el. Az intés szolgálatának is addig van értelme, míg a rossz megelőzésére is van mód. — szeretet. A „vígasztalás” kifejezés a görögben egy összetett szó (beszélni+ valaki mellett). A vigasztaló szeretet szolgáló segítségnyújtás a teher viselésében, és a másik felemeléséhez. — közösség. A Szentlélek uralma a hívő életében egységet garantál a közösségben, hiszen Ő a “Krisztus testét” építi, alkalmassá téve azt a szolgálatra. — szívesség és könyörületesség. A gyöngédség, a kölcsönös figyelmesség nem szentimentális érzelmek, hanem az egészséges közösségi élet legegyértelműbb jelzői. Az evangélium erejéből élő és az azt hirdető közösség szolgálatát hitelesítik ezek. A következő három vers a gyülekezet megszületésének a folyamatát írja le. Az „alapanyag”: versengés, dicsekedés, haszonlesés. A „cél”: a Krisztus szolgálatát végzők közössége. A „folyamat”: hasonulás egyénileg és közösségileg Krisztushoz („az az indulat legyen bennetek”), és példájának követése a szolgálatban. Jézus Krisztus, a Szolga. (Fii 2:5-8) Jézus Krisztus földrejöttekor az isteni élet dicsőségéről önként lemondva, mint ember engedelmeskedett az Atya akaratának. Isteni voltának jogait az emberiség javára vállalt szolgálatban gyakorolta, amikor bűnbocsánattal, fizikai és szellemi gyógyítással, isteni bölcsességgel tanítva és helyzeteket megítélve igazolta a próféciák beteljesülését: „Velünk van az Isten”. Krisztus „megüresítette önmagát”, a Menny dicsőségéből jött közénk. Szolgálni jött. „Szolgai formát vett fel”, és mint ember „megalázta magát, engedelmes lévén a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig”. A Szolga felmagasztalása. (Fii 2:9-11) „Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt...” — olvassuk. Krisztus felmagasztaltatása megalázkodásának a következménye. Erről a törvényszerűségről gyakran beszélt a Mester (Máté 19:30; 23:12; Jn 12:25), és ím, élte is amit tanított. A felmagasztalás Isten munkája. Az álszerény, alázatoskodó magatartás kegyesnek látszik bár, a keresztet nagy ívben kerüli. Az alázatos élet a kereszt felé halad. Aranymondat: Fii 2:5. * * * 1992. február 23. A „HALLELUJA KÓRUS” Jel 15:2-4; 19:4-8 A győztesek éneke. (Jel 15:2-4) A hely. A győztesek karát, mintegy „üvegtenger mellett” állva látta János, a mennyei trónteremben, amint Isten igazságos ítéletéről énekeltek (4:6; a tűz és a kristály a tisztaság szimbólumai: 2Thessz 1:7-8; 2Pét 3:10). Az énekesek. Ebben az énekkarban is csak jó hallásúak énekeltek, akik a Bárány hangjára figyelve, és Neki engedelmeskedve menekültek meg az ellenségtől. A repertoár. Mózes és a Bárány énekét énekelte a kórus, hárfa kísérettel. Ahogy az isteni szabadításról szólt Mózes éneke (2Móz 15), az üdvözültek kórusa is a megtapasztalt szabadításról tesz bizonyságot, melyet a Bárány, „Isten szolgája” szerzett a számukra. „Eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted” — éneklik: Jézus Krisztus győzelmét, a Szent Isten ítéletét látva minden térd meghajol és minden
