Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-02-15 / 4. szám
1991. február 15. A NEW AGE „Hozzátok le az Én mennyországomat a Földre; ez rajtatok áll. Rajtatok áll, hogy mennyet teremtsetek a Földön azáltal, ahogy éltek, azáltal, ahogy az élethez viszonyultok. Kezdj el ma egy jobb világot teremteni magad körül minden cselekedeteddel, szavaddal és gondolatoddal, és élvezd ki igazán és teljesen.” Eileen Caddy a New Age mozgalom egyik szellemi központjának, a Findhorn Közösségnek egyik alapítója. Az ő könyvéből idéztünk (Footprints on the path, Findhorn 1976). Mennyire összecsengenek ezek a szavak az ismerős slágerrel: SZEMLE NEW WORLD ORDER A jelszó titka abban van, hogy csak a beavatott érti. Ez a kifejezés jó jelszónak, mert minket, akik halljuk beavatatlanságunkra emlékeztet. Pedig egyre több helyről halljuk. Bush elnök sokszor használja. A sajtóban naponta olvassuk. A tévéprédikátorok harsogják. Gorbacsev is átvette, pontosabban újra felvette, mert ő, de legalábbis „új"barátai, akik még,,látták Lenint”, hallhatták az ő szájából is, aztán látta az egész világ, amint Sztálin vezetése alatt bontakozni kezdett az új világrend, ahogy azt ők értették. Minket magyarokat különösen is megijesztenek az ilyen nagy szavak, mert mi minden rendezésnél zsugorodunk. A hivatalos magyarázat szerint ez alatt az új világrend alatt az értendő, hogy a jót akaró országok összefognak, hogy a rosszat akarókat rendre tanítsák. Itt van az irakiak esete, akik minden ok nélkül lerohanták azt a kis Kuwaitot. Az „új világrend” jelszó alatt a jót akarók csatasorba álltak, hogy rendre tanítsák a bagdadi kalifát. Az áldozat nagysága, amit ez a rendezés megkövetel óriási lesz, de úgy érezzük, megéri. Míg a világ figyelme odaszegeződött, ahova áldását adta az ENSZ, addig Gorbacsev a maga házatáján kezdett Csak egy kicsivel több szere te tét, és máris jobb lesz valamivel a világ! A huszadik század belefáradt a háborúkba, lázadásba, tagadásba, rombolásba. Nem sikk ma már pukkasztónak lenni. A harminc éven felüliek édes szavakra és édes álmokra várnak. Védett, kipárnázott életet keresünk, és ha rettegni akarunk, beülünk a horrorfilmre. Közel lenne a Huxley megírta Szép új világ, ahol az emberek szómamámorban élnek, és havonta adrenalin-sokk segítségével vegyi rettegést és düht, haragot és gyűlöletet vesznek magukhoz, hogy bele ne őrüljenek a jólétbe? „rendet rakni”— mondván, mindenki söprögesse a saját portáját. Az ő mészárlása is „rendteremtéshogyan tudná magát kimosni másképpen? Az hogy ő aludt, míg a katonái tankkal taposták a népet Vilniuszban, a mentségére szolgál. Az hogy még mindig nem parancsolta vissza őket, már nehezebben magyarázható, de majd csak kimagyarázza magát. Mindennél fontosabb, hogy rend legyen! Szép gondolat ez a NEW WORLD ORDER, de nehéz lesz kivitelezni. Először is, ki mondja majd meg, hogy mi a „rend"? Ki dönti el, hogy kik a rendetlenek? Mi lesz, ha többen lesznek a rendetlenek? Kinek lesz pénze arra, hogy az egész világon rendőrködjön? Még a nagy szovjet birodalom foga is beletört, pedig ők aztán hittek benne! A másik baj meg az, hogy aki ebben a világban rendet akar teremteni, azt elöbb-utóbb utolérik. Jézus Krisztust is utolérték, pedig rendet csinálni jött. Keresztre feszítették. Az a mi szerencsénk, hogy Ő az Isten Fia. A harmadik nap feltámadt, aztán elment, hogy egy új világot teremtsen, ahol végre rendben lesz minden. A SCUD és PATRIOT rakéták helyében őt látja majd meg minden szem. Jeruzsálem népe nem látott még olyat az égből! Mi tőle várjuk a segítséget a világ bajára. És míg várunk, engedjük, hogy rendet tegyen az életünkben, a családjainkban, a gyülekezeteinkben! Szelídülni tűnik kultúránk, a lázadó fenegyerekek visszaszorulóban vannak. Kedvenc tévésorozatom, a Twilight Zone (Szürkületi zóna) jó példa erre. Ez eredetileg horror-sci-fi sorozat volt, a Greatful Dead (Hálás halottak) együttes kísérőzenéjével, sötétben lappangó szörnyekkel, gyilkos földönkívüliekkel, kísértetekkel stb. alaposan megfűszerezve. A nagy sikerre való tekintettel a nyolcvanas években elkészítették a folytatást. Az új epizódok azonban egész „normálisra” sikeredtek. Hétköznapi amerikai családok élik mindennapi életüket csicsergő madarak hangja mellett, zöld gyepes kertes házukban, és a fő téma a szeretet hiánya, a gyerekek, család, emlékek. Ebbe az emberközpontú környezetbe törnek be a fantasztikus események, földöntúli erők, mindig nagyobb emberségre, megértésre intve. Egyszóval: az amerikai horror-sci-fi ipart is meglegyintette a New Age szele. Ördögarcú szörnyek helyett derűs kísértetek és jólelkű földöntúli lények tünedeznek föl bolygónkon. Hol vannak már a negyvenes-ötvenes évek klasszikus sci-fijei, Asimov, Lem, Pohl, Damon, Knight, Ph. K. Dick, Clarke? Aldiss is hűtlenné vált az igazi tudományos fantasztikumhoz, és fantasyt kezdett írni. Mit tükröz ez a változás? Miben más Lem Édenje és a Csillagok háborúja? Nos, az igazi tudományos fantasztikum felállít egy hipotézist a jövőről, és végigjátszva a helyzetet, megmutatja, hogyan viselkedik az ember az adott jövőben. A fantasztikumot tudományos lelkiismeretességgel dolgozza fel; kemény, elgondolkodtató, a lelkiismeretre ható műfaj; élesen vág, mint a kard pengéje. A fantasy olyan mese, amelyben rám nem nehezedik felelősség, ahol nem állok döntés elé (kivéve az igazi jó könyveket, mint a Végtelen történet). Törpék, tündérek, növényállatok, furcsa félemberfajták kalandos történeteit éljük át, kikapcsolódunk, elmenekülünk. Igaz, hogy a világháborúk, és különösen az atombomba, olyan fenyegető nyomást gyakoroltak korunk lelkiismeretére, hogy inkább a tündérvilágba rándulunk át. Elég volt a bűntudatból, önmarcangolásból. A legjobb ________________________________3. oldal
