Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-02-15 / 4. szám
sci-fik az atombomba fenyegetésének árnyékában íródtak, az ember jóra képtelenségének örök kérdését firtatták. A mai nemzedéket azonban már csak alig csapta meg a hidegháború szele. A bűn szó helyébe újra a tökéletesedés lépett, mint a múlt század jövőképében. Hozzátok le a mennyországot a Földre — szól az új kor új vallásának szelíd felszólítása. Az ember már uralkodik (?) a természeten, az anyagi világon, a szubmikronnyi régiókban épít csodaagyakat, alkimistaként új anyagokat kreál — ideje, hogy saját lelkén is uralkodni kezdjen. Ezért látjuk napilapjainkban Maharishi Mahesh Yogi Transcendentális Meditációra való felhívását: „ Bontakoztassa ki teljesen képességeit! Siker — stressz nélkül. In-4. oldal________________________________ A KIS HAL „Bocsáss meg: mondta egy tengeri hal „Idősebb vagy nálam, meg tudod hát mondani, hol találom azt, amit Óceánnak hívnak?” „Az Óceán”, mondta az idősebb hal, az, amiben benne vagy.” „Ez az? De hiszen ez víz. Én pedig az Óceánt keresem,” mondta a csalódott hal, s továbbúszott, hogy keresse az Óceánt. * Sannyasi ruhába öltözve érkezett a Mesterhez. És sannyasi nyelven szólt hozzá: „Évek óta keresem Istent. Mindenütt kerestem, amerre csak azt mondták, hogy ott van: hegyek csúcsán, a végtelen sivatagokban, a kolostorok csendjében, a szegények kunyhóiban.” „És megtaláltad?”, kérdezte a Mester. „Nem, Te igen?” Mit mondhatott erre a Mester. A lenyugvó nap aranyos fénysugarakkal ömlött be a szobába. Több száz veréb csivitelt a fügefán. A távolból odahallatszott az országút zaja. Egy moszkitó figyelmeztetően zümmögött, hogy csípni készül... S ez az ember mégis képes ideülni, s azt állítani, hogy nem találta meg őt. Egy idő után elment, csalódottan, hogy másutt keresse Istent. * Hagyd abba a keresést, kis hal. Nem kell nyomoznod tovább. Nyisd ki a szemed és láss! Anthony de Mello (Lukács László fordítása) gyenes előadás a Kertészeti Egyetemen. ” A New Age meditációs irodalmának is az az állandó üzenete, hogyan lehet Isten úrrá a lelkűnkön a mi odafigyelésünk, intuitív önátengedésünk útján. Szelídebb, istenközelibb korba lépnénk? Segíthet ez a lelki fülbesusogás a jóllakott, szenvedésektől állítólag kiherélt civilizációnak? Valóban megteremtjük cselekedeteinkkel és gondolatainkkal magunk körül azt a világot, amelyet teljesen kiélvezhetünk? Elég-e mindennap egy kicsivel több szeretet? Vajon létezik-e Lépcső a mennyekbe, ahogy azt a Led Zeppelin énekese énekelte, amelyen minden ember mindig egy-egy kis lépést tesz fölfelé? Kialakul-e az az egységes Európa, megerősült ENSZ, világkormány, ahol egy nyelven szól újra az emberiség, egy akaraton van, és megépítheti Isten Kapuját, az új Bábelt? Ez az igazi kérdés. Két ellenkező irányú folyamat határozza meg szerintem az emberi történelmet. Az ember istenné (Istenhez hasonlóvá) akar válni; Isten emberré akar válni (emberré lett és bennem akar élni). Vajon azon az úton megy az ember Isten felé, amelyen Ő jön hozzánk — vagy pedig e két út sohasem keresztezi egymást? „Ne pocsékold idődet gondolkodással hanem fogj neki azonnal, és meglátod: megváltoztathatod az egész életedet azáltal, hogy helyesen, pozitív módon gondolkodsz...” „Gondolkozz pozitívan, és a világ engedelmesen hozzáidomul vágyaidhoz.” Egy új kor hangja szól így hozzánk. Az ötvenes évek divatos szállóigéje ez volt: „Isten meghalt” — éljen az egzisztencializmus. Vajon a huszonegyedik század egy halott Isten köré fog új vallást fölépíteni? Talán igen, és talán jogosan. Ha ugyanis így cselekszik, csak az élő Isten köré fölépített halott vallások ellensúlyozására teszi. Korunk kiábrándult a vallásosságból és az ateizmusból is — ezért hallgat a szirének dalára. Pofonok és csapások kellenek azoknak, akik igazán hisznek, hogy felébredjenek. Útálatos és kibírhatatlan próféták. Isten ostorai! Jöjjetek el újra kultúránkba! Mert ez az Új Kor, ahogy elnézem, kibírhatatlan lesz. (A másik oldat) Faragó Gábor Horrorfilmek és a serdülők Uj szellemi ópium a videó? A videó készülék ma már örvendetesen sok háztartás tartozéka. A sokoldalúan használható technikai csoda köznapivá vált, ki-ki igénye szerint tölti idejét videózással. A nyugati szakirodalom azonban már régóta figyelmeztet: csínján kell bánni a képernyő-varázzsal, mert egy határon túl az ,.élvezet” negatív következményekkel járhat. Az alábbi cikk egy lelkész-pszichológus tollából származik, aki saját élményei szerint írta le a kedvezőtlen videó-hatásokat. Hozzá természetesen már klinikainak is nevezhető eset került, de mi talán még nem vesszük észre csemetéinken a szín és rémületbombák okozta apróbb nagyobb sérüléseket. Figyelemkeltőnek szántuk ezért az írást, érdemes otthon odafigyelni, mit és mennyi ideig néznek gyermekeink a kazettaözönből. (A szerk.) * Megcsörren a pásztorál-pszichológus telefonja. Amint bemondta a nevét, az izgatott női hang máris így kezdte: — Jaj, segítsen rajtunk. — Kivel beszélek? — Bocsássa meg izgalmamat. Még bemutatkozni is elfelejtettem. Z.-né vagyok. Valamikor ön esketett bennünket. Fiúkánkat is ön keresztelte, oda jár hittanra. Nagy baj van vele. Most mint pszichológusnak kérném a segítségét. — Emlékszem a fiúra. Mi van vele? — Hol is kezdjem, — folytatta az aszszony. Nem tartjuk mi „zseni jelöltnek”, de itthon kedves, alkalmazkodó, ránk figyelő gyerek volt. Az iskolában közel a négyes átlaghoz teljesített. Jövőre szakiskolába menne, ahhoz van kedve. És most iskolai értesítő-könyvében egymás után hozza az ilyen beírásokat: Nem figyel; folyton vakarózik, babrálja magát; nem készíti el a házifeladatát; elalszik az óra alatt. Ha felszólítják csak bambán bámul, ki sem nyitja a száját. A folyosón viszont verekszik, amit eddig sohasem tett. A szomszédunk feljelentéssel fenyeget bennünket, mert a fiúnk — mondja ő —, csúzlival lövöldözi drága, fajtiszta kutyáját. — Az ki van zárva — mondtam a szomszédnak, — de félek, hogy igaza van, mert láttam a gyerek egyre rendetlenebb szobájában a csúzlit. Ha az apja szól rá, vagy szól hozzá, 1991. február 15.
