Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)

1991-01-15 / 3. szám

1991. február 1.

3. oldal

lát, újra szomjas, új emberekben és új helyzetekben keresi és véli feltalálni a mai nap, e jelen megoldását és felépítését.

Nem hű az ilyen emlékezet emberekhez és nem hű eseményekhez. Nem hű önmagához sem. Nagyon gyorsan változik befelé, és minden változási vagy fejlődési folyamat nagy együttesében, ami az ember belső története, más és más lesz az emlékezet is.

Az ilyen ember története nem sablonos és nem egyszerű. Vágyódik talán az egyszerűségre és az eseménytelenségre, szeretné talán sokszor a „szürke sorsot”, de viszont az nem elégítené ki. Arra gondol, hogy majd idősebb korában édes lesz az emlékezés a megtörténtekre, de valószínűleg, akkor nem lesz erre ideje, mert nyugtalanul tervezni és kombinálni fog, lelkének nyugtalan hevével, egészen az utolsó pillanatig.

Könnyen elejt az ilyen lélek embereket, akikhez talán nagyon vonzódott, akik talán igen fontosak voltak előtte valamikor. És ha ezek nem nyugszanak ebbe bele, akkor, hogy okot találjon, meg azért is, hogy magát megnyugtassa, hajlandó csak a rossz tulajdonságokat látni és emlegetni, hogy meneküljön a hálátlanság felelősségétől. És kinek nincsen hibája? És az ilyen menekülés, ha az ellenkezőjét sürgetik és erőszakolják, lassan bizonyos ellenszenvvé is lehet. Legjobb ezeket a folyamatokat magukra hagyni. Lehet, hogy akkor egyszer csak megint visszatérnek, újjászületnek, mint frissek, megint fontosak és megint érdekesek lesznek.

Az ilyen bolygó lélek a jövő munkása. Gondolata ég, szava már kicseng a holnapba, szíve nemcsak magáért, hanem sokakért, egész közösségért, egész népért, hazáért is ver és érez.

NŐK ROVATA

Rovatvezető: MRS. CLAIRE (Klári) VERECZKY 1063 Calle Margarita, Thousand Oaks, CA 91360

“For the Mighty One has done great things for me — holv is His Name." (Luke 1:49 NIV)

This Scripture, printed at the bottom of a Christmas greeting from beautiful friends (the Czirakys) in Florida, was a special blessing to me. It brought to mind the reality of God’s goodness this past year. Although there were moments of sadness, I can count my blessings — and more than just a few.

— God is with me! I am not alone!- He has given me Jesus! And His Love! Plus an assuring faith and confidence that my husband, Sándor, whom He called to his eternal home last year, is with Him in Glory this Christmas.

— God has provided family and friends to help fill the empty spots in my life since Sándor left.

— I’ve a special kind of family fellowship in my church, its pastor and loving congregation.

— I’ve been given, here in these great United States, the liberty to worship God according to His leading and the desires of my heart.

— My generous God has given me a warm and comfortable home whose corners are filled with precious memories.

— God has been gracious to me. I can

Elnök: Chatto Lydia Alelnök: Müller Katalin Titkár: Jakab Anna Pénztáros: Háló P. Lenke

read, and I can hear! I can walk, and I can talk — and even sing to Him!

— He has given me the immeasurable gift of fairly good health, as well as having healed my infirmities in times in need.

— He’s provided the opportunity for me to work — to accept that challenge — and also given me the physical and mental ability to do so.

— Financially, I’m not wealthy by the world’s standards. But God has been good to me and furnished me “my daily bread” — and so much more.

— I really DO feel as though I’m wealthy... there is so very much for which to be thankful as this year ends. Perhaps there were times of frustration or stress, but the love of my Good Lord has transcended all problems and brought the magnificent assurance that I am His Child and He cares for me.

My dear sister in the Lord: The year 1990 may not have been the happiest for you. It may have been rife with problems and frustrations. Anxieties and difficulties may have left indelible imprints on you and your family. However, I feel certain that there must have been moments of joy and gladness for everyone — for you, too! Let’s give thanks for these and be grateful to Almighty God for the great things He has done. Klári Vereczky

És ez a belső égés nem égeti el, hanem őrzi. Őrzi fiatalnak, rugalmasnak, őrzi a bölcsességben megértőnek és a szellemben mindig korszerűnek.

Kapkodó egy kicsit az emlékezetben az ilyen lélek, de nála a pillanat teltebb és színesebb és sokkal rövidebb idő alatt is többet megélő és gazdagabban ajándékozó.

Nem hálátlanok őt, csak mások másoknál.

S talán sok magányossággal fizetnek meg mindenért. A magányosságban meg mindig van jókora adag szenvedés is. De ez a szolgáló emberség útja.

(Horváth Richárd: „Embertől Istenig”)

November at Bethesda

The theme of the month for all of us here at Bethesda is “Making Every Day Full of Thanksgiving”. The Lord is worthy of our praise and thanks.

We are, indeed, thankful for the happy, energetic girls and boys who helped bring bushels of joy to Mrs. Anne Swenson (our oldest resident), as she celebrated her 101st birthday. Along with the singing children came relatives and friends who joined her in the festivities. The Florida Today news reporter interviewed Mrs. Swenson and took some pictures. After dinner, she was greeted by the residents and Happy Birthday was sung for the second time.

Our Craft and Bake Sale held on November 10th was a resident/community affair. It was an excellent time to show all visitors how talented our people are in crafts, baked goods and homemade noodles. The old and young worked together admirably. Although fingers and hands are no longer as nimble as twenty years ago, everyone worked hard for a successful day. We are most appreciative to all who sacrificed a good many hours on this joint effort.

On Thanksgiving Day, Bethesda hosted seventeen visitors who came to celebrate with our people. Mrs. Jean Robinson, our former Social Services Worker, gave everyone a miniature orange/ green knapsack of candy together with an indián napkin holder encircling an orange napkin. Mrs. Ginny Harrison, one of our Nurse’s Aides, gifted The Home with 22 battery operated white and gold candles to dress up the yellow gold tablecloths. After singing the Doxology, all voices joined in to sing “How Great