Evangéliumi Hírnök, 1990 (82. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-01 / 3. szám

VOL. 82., NO. 3, FEBRUARY 1, 1990 82. ÉVF., 3. SZÁM, 1990. FEBRUÁR 1.

Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300)

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16)

NÖVEKVŐ SZERETET

A filippi gyülekezet állt a legközelebb Pál apostol szívéhez. Rájuk gondolva, bizonnyal gyakran újra lejátszódott az apostol lelki szemei előtt a Szentlélek különös vezetése, mely folytán ez az első európai gyülekezet létrejött. A macedóniai hívás, a folyóparton imára gyülekező asszonyok, Lídia megtérése, a démoni hatalom alatt kiáltozó szolgálólány, az „éjféli istentisztelet” a börtönben és a reggeli örömök a börtönőr családjában, mind-mind mély nyomot hagyó emlékek lehettek (ApCsel 16). Ezért a gyülekezetnek írt levél is sok szempontból sajátságos. A bevezető sorok meleg szavai között egy gyöngyszemet találtam, amit most szeretnék megosztani az olvasóval is.

„És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bövölködjék ismeretben és minden értelmességben, hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására. ”(Fii 1:9-10)

Először is, hadd kezdjem azzal, hogy ez a mondat a keresztyén élet summáját adja — Pálra jellemző precizitással. Figyeljük meg a kulcs-szavakat: szeretet, ismeret/tudás, értelem/ bölcsesség, ítélőképesség, tisztaság/ életszentség, gyümölcstermés, Istent dicsőítő és magasztaló életvitel. A „Krisztus napjára” hivatkozik, mint vonatkozási pontra, ami az üdvtörténelem következő fordulópontja. A hívő Istent dicsőítő élete, a bennünk lakozó Krisztus ajándéka/munkája az Atyának, mert - tévedés ne essék — Ő az, aki az újjászületés csodáját lehetővé teszi, és a megtért bűnös megszentelődését munkálja a Krisztus napjáig (lásd: 1:6). E gyönyörű igazságok megvalósulásának a feltétele Pál imájában a kérés: „...imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bövölködjék ismeretben és értelemben...”

Az „ismeret” alatt tudás, az „értelem” alatt pedig gyakorlati életbölcsesség értendő. Egy ebéd közben közös ismerősünkről esett szó, aki — mint ahogy barátom elmondta — hátatfordított a gyülekezetnek és a családjának, hogy erkölcstelen életvitelét szabadabban gyakorolhassa. A rossz hírnél is szégyenletesebb volt az én reakcióm. 1 + 1 +1=3 — mondta bennem az ismeret. A hitet megtagadta + hűtlen + parázna = „megy a pokolba” — mondtam. A következtetésem helyessége nagyonis valószínű, mint ahogy az is, hogy Pál apostol, pontosan az ilyen, hozzám hasonló „atyafiakért” kellett, hogy imádkozzon nagy buzgósággal. A baj ott volt, hogy az ismeretem gyorsabban nőtt a szeretetemnél. Ez a betegség olyan gyakori a gyülekezeteinkben, hogy már normálisnak tűnik.

Félre ne értse senki, én nem a szívre teszem a hangsúlyt a fej helyett. A hit dolgairól szerzett ismeretek szeretet nélkül rombolnak inkább, mint építenek. A szeretet teszi hasznossá a tudást, és mivel így van, a tudósom jó, ha arányban van a szeretetemmel. A tétel fordítottja is igaz: a szeretet ismeret nélkül aligha ér valamit. Frissen a szemináriumból, én jól tudom, hogy teológiát olyanok is taníthatnak és tanulhatnak, akik életében a tudomány soha nem lesz hasznos, hacsak porfogónak nem használtatik, vagy virágprésnek, ha elég vastag. Azt is láttam, hogy a frissen megtért hívő kezdeti tudása és szeretete gyakran mások megtérését munkálja.

Három tanulságot lehet leszűrni ezekből:

1. A bölcstelen szeretet haszontalan.

2. A szeretetet nélkülöző tudás káros.

3. A szeretettel arányosan növekedő értelem, tudás hasznosabbá teszik azt. A legtöbbünk könnyen szeret. Szeretjük a családunkat, a gyülekezet testvériségét, az ismerőseinket, az országunkat. A szeretetünk hasznosabb és mélyebb lesz, ha a tudásunk is növekedni kezd a szeretetünk tárgyáról. Ez igaz embertársi és Istennel való kapcsolatunkra is. A szeretet felelősség. A legtöbben a vasárnapiba öltözött testvériséget szeretjük. Ahogy az ismeretünk növekszik, hamar rájövünk azonban, hogy a mi szeretett X testvérünknek van egy másik „ruhája” is. A megnövekedett tudás azonnal extra szeretetet követel, vagy megszakad az addigi kapcsolat. Az egészséges gyülekezeti élet elengedhetetlen feltétele ez az egymásnak való elkötelezettségben megélt lépés-váltás: szeretem — jobban megismerem — már bölcsebben szeretem — még jobban megértem — okosabban szeretem stb.

Csak ebben a közegben lehet a gyülekezet értékítélete helyes (...„hogy megítélhessétek, mi a rossz és mi a jó”), a közösségi élet tiszta a romboló hatásoktól („...legyetek tiszták és botlás nélkül valók”), és csak így teremhet gyümölcsöt a hirdetett és megélt igazság a Krisztus népe között („...teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével). Novák József