Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)

1989-01-15 / 2. szám

f^ngaiumtHlmäir

HBÍMMa....in mm'í

3. oldal

A MEGNYÍLT SZEM

ni.

IV. Mózes 25, 31:1. 8/b. 15-16

lehet két ágú: anyagi segítség és a kivándorlás megkönnyítése.

Egy másik fontos ügy, amely egységes munkálkodást kíván, ifjúságunk megtartása, és a magyar nyelv életben tartása. Meg kell találnunk a módot arra, hogy ifjaink szívében megmaradjon a magyar nyelv szépségének és ősi értékének a szeretete.

Harmadik fontos ügy, amely állandó figyelmet kíván közös missziónk lelki és anyagi támogatása. Kapuk nyílnak és felelevenedések jelentkeznek. Ezeket az örvendetes megmozdulásokat bátorítanunk kell testvéri érdeklődésünkkel és a szükség szerint anyagi támogatásunkkal. Kívánatos lenne, ha minden amerikai magyar baptista gyülekezet neve szerepelne a szövetségi misszió támogatói sorában. Egyesek pedig az ,, Úr Oltárára ” küldött adományaikkal segíthetik miszsziónk ügyét.

* * *

GYAKOROLJUK AZ IMMÁR BEVÁLT,,Testvéri Találkozásokat.” Az amerikai és kanadai távolságok miatt a testvéri érintkezések nehezek. A területenként rendezett „ Testvéri Találkozók” pótolják az országos konvenciók közösségi áldásait. Az eddig megtartott „Találkozók" sok áldással jártak és magyar baptista testvéreink összetartozási tudatát erősítették. Hasznosnak bizonyultak ezek a találkozók a lelkiáldásaik mellett a magyar nyelv használata és megtartása szempontjából is. A „ Testvéri Találkozók” összekötik a lelkeket és lelkesítenek.

* * *

AZ ŰR ISMÉT MEGAJÁNDÉKOZOTT egy új évvel. Határozzuk el, hogy ezt az évet az Ő dicsőségére fogjuk használni. Széthúzással nem lehet Isten előtt kedves munkát végezni. Isten gyermekeinek az egységes munkáján van áldás. 1989. után a XX. század utolsó évtizedébe lépünk. Lépjünk ebbe az évtizedbe egységben, szeretetben és munkában, hogy az Úr kegyelme megnyugodjék rajtunk.

1989. január 15.

„Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak imádságok, esedezések és hálaadások minden emberekért.”

I. Timótheus 2:1

Mégegyszer foglalkozunk Bálám történetével. Múltkor említettük, hogy híres és tehetséges próféta volt. De megvakította a varázslás hajlama; a pénz szerelmének csábítása; és az alkudozás kísértése. Ezek következtében még ismételt isteni figyelmeztetés mellett is megkísérelte az engedetlenséget, ill. átokszórást. Azonban, amikor végre teljesen kiszolgáltatta magát az Úrnak, akkor Isten megnyitotta szemét és olyan csodát láttatott meg vele, melyet még az angyalok sem láttak előre! Vagyis odaszánására kiváltságos kegyelemben részesült.

Viszont arra is kitértünk, hogy történetének sajnos itt nincs vége, mert gyönyörű, költőies próféciái után hamarosan tőrbe esett.

Josephus történelemíró szerint még hazafele mentében magához hívatta Bálák királyt és vezéreit, s olyan tanácsot adott nekik, mellyel átok nélkül is kigyengíthették Izraelt. Lehet, hogy abban reménykedett, hogy erre mégiscsak megkapja az ígért jutalmat. Vagyis, megint a pénz szerelme csábíthatta bűnbe.

Azt javasolta, hogy a moábita lányok csábítsák el Izrael férfiait és ezzel összeházasodásra, és pogány istenek imádására hajtsák a választott népet. Azért tanácsolta ezeket, mert tudta, hogy mindkét bűn Isten csapását hozza majd rájuk, mire Moáb felülkerekedhet egy időre. (IV. Móz. 25, 31:15-16 és Jel. 2:14/ b.)

Nem tudjuk, hogy kapott-e tanácsáért jutalmat. De az meg van írva, hogy az ellenség szót fogadott. Paráznaságba, tiltott házasságba, és bálványimádásba keverte Izraelt, minek következtében valóban Isten csapása szállt a választottakra.

De ez mégsem volt végleges megoldás a moábiták számára, mert Mózes halála előtt a bumeráng visszaröppent. Ui. Isten kiadta a parancsot, hogy irtsák ki a cselszövőket. Mire a választott nép kipusztította az ellenség apraját-nagyját, vezéreit és a megnyílt szemű, de újra megvakult prófétát is (IV. Móz. 31:8/c). Vagyis Bálám, saját furfangos, manipuláló tanácsának áldozata lett.

Ebből a következőket tanulhatjuk:

1. A megnyílt szem drága ajándék.

De csak azok kapják meg, akik engedelmesen odaszánják magukat Isten határozott akaratának, s csak addig, míg odaszántak maradnak.

2. Az egyszeri odaszánás nem végleges. Hitéletünkben az odaszánás élethossziglan megismétlődő folyamat. Minden újabb intés, felszólítás, munkába hívás; újabb döntést igényel.

Ezek a döntések nehezek, mert csábít a bennünk lappangó bűn. De Isten minden nap, minden percében segít a helyes döntésben, ha kérjük.

3. Nagy győzelmet bukás követhet. Mint Bálám csodás próféciáját, gonosz tanácsa követte; úgy mi is könynyen bajba keveredhetünk pozitív eredményeink után.

Ez abból eredhet, hogy a beképzeltség hamis biztonságába ringatjuk magunkat. Azt hisszük, hogy oly lelki magaslatra jutottunk, hogy már nem árthat a sátán. Mire újra megvakulunk, és ebben az állapotban könnyen kísérthetőkké válunk. Ezért javasolta Dr. Stanley lelkész, hogy soha se dicsekedjünk azzal, hogy a hitéletben valamit már „jól” megtanultunk, mert épp utánna elbukhatunk. Inkább csendben bizonyítsuk fejlettségünket és alázattal igényeljük Isten erejét a további engedelmességhez.

4. Minden bukást őszinte bűnbánat, bűnfelszámolás és új odaszánás kövesse. Akkor Isten megbocsájt, megtisztít, újra ural és használ. Ha nem tesszük; félreállít.

Ezt kétféleképpen teszi. Egyrészt úgy, hogy többé nem használ. Ez az élet olyan, mint az élő halotté, aki létezik, eszik, iszik, és bizonyos fokig tevékenykedik; de amit tesz értelmetlen, gépies, céltalan és eredménytelen. Másrészt, fizikai halállal állít félre, mint Bálámmal tette és az I. Korinthus 1 l:28-30-ban ígérte.

Mindkét félreállításnál üdvünk megmarad, de örömünk, célunk és