Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Postmaster: Send address change to Hungarian Baptist Union of America, 2800'Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 — (USPS 716300) VOL. 81., NO. 1, JANUARY 1, 1989 81. ÉVF., 1. SZÁM, 1989. JANUÁR 1. Év elején a figyelmünket az időre tereljük. Az egyik év elmúlt, a másik előttünk áll. Az időre gondolunk, az időről beszélünk, de az időt meghatározni nem tudjuk. Einstein mondta, hogy az idő a negyedik dimenzió, de sajnos ezt a megállapítást kevés ember érti meg. Minket sem vitt közelebb az idő megértéséhez. 1. Bár az időt meghatározni nem tudjuk, a figyelésre képesek vagyunk. A teremtett földivilágon csak az embernek van fogalma és tudomása az idő létezéséről. A föld kering a Nap körül és ezt a pályát egy év alatt futja be. Az egy évi időtartamot az emberek már 4-5 ezer évvel ezelőtt pontosan meghatározták. Földünk forog a tengelye Űjévi ima Álld meg, Úristen, számunkra az évet, Hogy magasztaljon Téged minden ének, És áldásodat a lelkünk érezve Feljusson az égbe! Szentlelked legyen mindenben vezérünk, Tanácsadónk és irányítónk nékünk. Ne legyen bennünk rosszra hajló lélek, Csak amely él Érted! Az igazmondás, tisztelet és hála Szívünkben leljen örökös lakásra, Hiábavaló dolgoktól óvjon meg Megmentő kegyelmed! Áldd meg, Úristen, számunkra ez évet, Hogy megismerjen minden lélek Téged, Elhagyva a romlott, bűnös világot, Köszöntse Országod. Nyisd ki kapudat, ha zörgetünk Nálad, Hallgasd meg ezt az újévi imánkat, Hogy áldásodat a lelkünk érezve Feljusson az égbe! Kárász Izabella AZ IDŐ körül. Az emberek ezt a fordulási időt is megfigyelték és beosztották 24 órára. Az óra és a percek mesterséges időmértékek. Az időt földünk körmozgásán kívül észlelhetjük a természetvilág, a fák, az állatok növekedésében és saját életünk megfigyelésében. Ezt az emberi növekedést és elmúlást Madách az „Ember tragédiája” című irodalmi mű alkotója költői szépséggel így írta le, az ember: „eszmél, örül és elbukik.” Az ember testi megjelenése is egy időmérő óra. A virgonc, pirospozsgás arcú gyermekből daliás ifjú, és életerős, szép hajadon lesz. Amint az időóra mutatója halad előre, az arcokon megjelennek a ráncok, a fejeken az ősz hajszálak, a térdeken a köszvényes bántalmak, végül beáll az elmúlás a porból porrá levés. Erre mondjuk, hogy időnk lejárt. Az idővel a szó betűszerinti értelmében nem rendelkezünk. Csak gondoljuk, hogy „van időnk”. Azt azonban nem tudjuk, hogy mit hoz a következő perc, vagy a holnap. Az időben élünk, mint a térben, és azt a tudatot, hogy van idő, vagy kihasználjuk okos emberi módra bölcs tettekre, vagy elfecséreljük azt, ami mint egyszer beálló alkalom soha többé vissza nem jön. Az állatnak nincs tudomása az időről, és nem alkot. Úgy él ma is olyan körülmények között, mint évezredekkel ezelőtt. Az állat nem unatkozik, csak él. Rudyard Kipling mondása szerint csak egy élettörvénye van: egyél, vagy megesznek. Más az ember világa. Bár az idővel nem rendelkezik, mégis felhasználhatja és ebben a tevékenységében az Alkotó Isten munkatársa. II. A Szentírás sok helyen megemlíti az időt. Ezekből a bibliai szavakból sokat tanulhatunk az idő természetéről és hasznáról. A Biblia első szava a „Kezdetben” az időre vonatkozik. Ez a szó megengedi, hogy feltételezzük, hogy azt is Isten teremtette, mint a térséget és mint ilyen egyik sem végtelen. Istent nem korlátozza sem az idő, sem a tér, Ő ura és teremtője mindkettőnek. Az időnek van kezdete és lehet vége. A „vég” azt is jelentheti, hogy az örökévalóságban már nem lesz tudomásunk az időről. Nem lesz elmúlás. Azt is megtudjuk a Szentírásból, hogy az idő viszonylagos, annak ellenére, hogy beosztottuk évekre, napokra és órákra. Az idő nem hosszú és nem rövid. Mózes írta a 90. zsoltárban, (4. v.) majd Péter apostol a második levelében (3:8) majdnem azonos szavakkal: „Egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő.” írhattak volna millió évet is. Az Űr az idő felett áll. A Biblia többi helyén, ahol az időről találunk említést, kimagaslik az ajánlat és figyelmeztetés, hogy az időt Isten használatra teremtette. Ahogy a teremtett anyagi világot az ember használatára adta azzal az utasítással: „és hajtsátok birodalmatok alá,” épp úgy az időt is az ember szolgálatába állította, használat céljából. A Prédikátor könyvében olvassuk a feltűnő kijelentést: „Mindennek rendelt ideje van.” (3:1) Ez a kijelentés nem csupán természeti jelenségekre vonatkozik, az évszázadokra, vagy a növekedésre, gyümölcsérésre és elmú-
