Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)

1988-02-15 / 4. szám

1988. február 15. ' 1

7. oldal

percben is megváltoztathatta volna szándékát. Viszont ezt nem tete. S ez lett a veszte. Elárulta a Mestert. Megkapta a pénzt. Majd bánatában felakasztotta magát. Tanuljuk meg, hogy Jézus figyelmeztető szavát komolyan kell venni; legyen az megtérésre, bűnfelhagyásra, vagy szolgálatra való felhívás.

Az áruló felfedése után meg megalapította Jézus az ÚRVACSORA gyakorlatát. Azaz, imádság kíséretében kenyeret és poharat körözött kijelentve, hogy ezek az Ő megtört testének és kiontott vérének példái, mely megkezdi a „ÚJ SZÖVETSÉG” korát.

De más célja is volt a Megváltónak az ÚRVACSORA megindításával. Ezekről az I. Kor. 11:23—32-ben és a Ján. 6:53-ban olvasunk, melyek a következők:

1. Az Úrvacsora gyakorlata által Evangélizáljunk! Hadd tudja meg minden megfigyelő, hogy Jézus bűneiért meghalt és feltámadott s így nyerhet tőle bocsánatot.

2. Az Úrvacsora gyakorlata előtt tartsunk önvizsgálatot és hagyjunk el minden ismert bűnt.

Vagyis Úrvacsorával csak az éljen, akinek minden bűne megbocsáttatott, s aki minden bűnnel őszintén felszámolt. Ez két dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy csak megtért hívők éljenek vele. Meg azt, hogy a hívők is csak ismételt önvizsgálat és végleges rendezés után vállalják. így az Űrvacsora élettisztító is lesz.

3. Ha könnyelműen mégis részt merünk venni az Úrvacsorában, akkor számítsunk azzal, hogy:

a) Vétkezünk az Űr teste és vére ellen;

bjítéletet eszünk és iszunk magunk számára;

c) Ártunk a gyülekezetnek és Jézus hírnevének, mert gyengeségünk, betegségünk és „elalvásunk” rossz példát mutat.

4. Az ÚRVACSORÁTÓL könnyelműen azért ne maradjunk el, hanem inkább a bűnfelszámolást és úrvacsorázást vállaljuk.

Jézus tehát az UTOLSÓ VACSORÁN nem ceremóniára tanított, hanem fontos lelki gyakorlatra.

*

Aranvmondat: I. Kor. 11:26

Napi áhítat:

Márc. 7. H. Máté 26:1—5 Márc. 8. K. Máté 26:6—13 Márc. 9. Sz. Máté 26:17—25 Márc. 10. Cs. Máté 26:26—30 Márc. 11. P. Máté 26:31—36 Márc. 12. Sz. I. Kor. 11:17—22 Márc. 13. V. 1. Kor. 11:23—34

Mátrai Mihályné

Hamula K. Kató

1900-1987

Hamula K. Kató testvérnőnket, a Bethesda Gyülekezet egyik hűséges tagját, élete 87. évében szólította el közülünk a Teremtő, hogy a sírontúli örökkévalóságban ő is, mint Jézus Krisztus minden megváltottja, részes legyen az „élet koronája” dicsőségében.

Az emlékistentiszteletet Dr. Bíró László, a gyülekezet lelkipásztora végezte. A szertartáshoz Kurtz Lajos a Szentírás olvasásával, Németh Margaret pedig egy szóló énekkel járult.

Hamula Kató Magyarországon, Budajenőben született. Az óhazában döntött az élet legfontosabb ügyében, amikor is szívébe fogadta Jézus Krisztust mint Megváltót.

1924-ben érkezett Amerikába. Itt találkozott életpárjával, Vajda Józseffel, akivel 1925-ben házasságra lépett. Férje elhalálozása után 1977-ben ismét férjhez ment. Palm Baybe (Florida) 1985-ben irányította őt az Űr, özvegységben.

Testvérnőnk öt hónappal elhalálozása előtt kórházba került félig megbénult testtel. Beszélő képességét is elveszítette. Úgy véljük, hogy a hozzá szólót nemcsak megismerte, hanem a jelek szerint meg is értette. Tudta, hogy őt imáiba fogadta az egész gyülekezet. Habár hozzánk szólni nem volt képes, nem szűnt meg életben tartani Krisztushoz fűződő viszonyát.

Gyászolják: fia és menye, József és Helen Vajda; egy unoka Alexander; nővére és két fivére Magyarországon; gyülekezetünk népe és a baráti kör.

Az Úr legyén vigasza a megszomorodott szívűeknek. B. L.

Ö hazai hír

„AKI KERES, TALÁL...”

Ezekben a válságos években, amikor egy vallástalan kormányhatalom írja elő az óhazai felekezeteknek, hogy lapjaikban mit közölhetnek és mit nem, mi, szabad földön élő magyar baptisták kötelességünknek tartjuk, hogy a magyar baptista történelem részére megörökítsük azt, amiről otthon hallgatniok kell.

Hogy a szerző polemikus tartalmú cikkében mennyi a történelmi valóság, azt mi nem állapíthatjuk meg. Ez a jövő nemzedék baptista történészeinek a dolga lesz. Az első magyarországi baptista, Rottmayer János életkörülményeiről szóló újabb adatokat alább közöljük.

Immár három évtizede, hogy e sorok írója önkéntes buzgóságból, hozzálátott az első magyarországi baptista, Rottmayer János (1818—1901) életútjának és kora missziótörténetének földerítéséhez. Az 1971. évi budapesti „Jubileumi kiállítás”-ra már igen sok és jelentős kortörténeti anyagot sikerült a nyilvánosság elé tárni. Ám még számos „fehér folt” felderítése hátra maradt. Csekély reményünk volt afelől, hogy az idő múlása miatt sokkal többet tudhatunk meg valaha is az első hazai baptista hitvalló és környezete életéből... Csakhát a történetkutatásban a „véletlenek” mindig tartogatnak meglepetéseket.

Néhány hónapja két forrás nyílt meg számunkra. Az egyiket, Csopjákné Rottmayer Mária (1865—1954) feltűnően gazdag hagyatéka jelentette, amelyet veje, id. Marosi Béla őriz féltő gondossággal. A másikat — elsősorban képanyagot — Gyulán, id. Rottmayer Jenőnél találtuk meg, aki immár a „Rottmayer-dinasztia” ötödik saija, de névhordozó fiában és unokáiban már a hatodik és hetedik nemzedék sorjázik... Ahogy felállítottuk ennek a famíliának a „nemzetségi táblázatát”, egy terebélyes lombozatra emlékeztető családfa tárult szemünk elé. Ennek egyedülvalóságát többek között az is tanúsítja, hogy familiári-