Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)
1988-02-15 / 4. szám
(USPS 716300) Rev. Dr. Vitéz Ferenc 493 Amboy Ave., Perth Amboy, N.J. 08861 H POSTMASTER: SECOND - CLASS POSTAGE PUBLICATIONS Send Form 3579 to Hungarian Baptist Union of America 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 san egyrészt szinte kivétel nélkül baptisták, másrészt a leszármazottak hazánkon kívül még Ausztriában, Nyugat-Németországban, sőt az Egyesült Államokban (!) is megtalálhatók. Ilyen több generáción fennálló és hazánkból kirajzó baptista család talán még világviszonylatban is egyedülálló! Az első forrásból, vagyis Cs. Rottmayer Mária hagyatékából most 57 db perdöntőén fontos levél került elő. A levelek közül hat darab magától Rottmayer I. Jánostól származik, ami már magában is fölbecsülhetetlen értéket jelent, hiszen mindeddig csupán egy sajátkezűlet írt levele került elő 1894- ből. (Vö. Bh., 1966. 8. sz. 3. o.) Ugyancsak most vehettük kézbe igencsak megilletődve az 1896 elején hét árvával özvegyen maradt Csopják Attila (1853—1934) és Rottmayer Mária 25 levélből álló eljegyzési levelezését. Ezen kívül egyháztörténeti szempontból igencsak számottevő L. R. Conradi adventista misszionáriustól származó hat levél, és az általa irányított hamburgi International Traktat-Gesellschaft néhány munkatársának néhány levele. Hogy többről most ne is essék szó. Kétségtelen, hogy a fellelt hagyatéki anyag nagy segítséget nyújtott számos, eddig ismeretlen részlet, illetve vitatott probléma megismeréséhez és tisztázásához. • Hazai historikusok előtt ismeretes, hogy e sorok írója néhány évvel ezelőtt, polemikus vitába keveredett — szándéka ellenére — az Adventista Egyházzal. (Vö. Theol. Szemle, 1966. évf. IV. sz.) Az adventista historikusok Rottmayer I. János utolsó éveiben való áttérése mellett törtek lándzsát. Ezzel az eléggé vitatható állítással bátorságot vettünk szembe helyezkedni! A most előkerült levelek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az akkor kétségbevont és merész álláspontunk megalapozott volt. Az előkerült dokumentumok perdöntőén eloszlatnak minden kétséget afelől, hogy az „első hazai baptista” lett volna az „első hazai adventista”! Ezt különben az adventista történetírásban kimutatható labilitás és ellentmondások sorozata is alátámasztja! Mint pl. hogy eddig öt időpontot jelöltek meg Rottmayer „áttérése” bizonyítására... Bár jól tudjuk, hogy mindez nem üdvösség kérdése, de mégiscsak lezár egy több évtizede tartó téves feltevést és illúziót. Nem lennénk tisztességesek, ha nem tennénk említést arról a kétségtelenül kimutatható adventista „befolyásoltságról”, mely az Úr idős szolgájának egyik levelében kimutatható. (Vö. 1898. ápr. 12. levelet.) Bibliaismerők jól tájékozottak a halál utáni állapotról szóló adventista álláspont felől. (Lásd: János 20:17; I. Thessz. 4:16— 17. v.) Ha azonban csak e levél kiragadott mondatát vennők alapul, akkor valóban úgy néz ki a dolog, mintha „sajátkezűleg írt bizonyíték lenne arra nézve, hogy Rottmayer 1. János addigi baptista álláspontja némi változáson ment volna keresztül. Vagyis hitében megingott. Csakhát az összes levelek teljes átnézése során derült arra fény, hogy az idős ember a leveleit felügyelet alatt írta! Vagyis kényszerítő körülmények hatására vetette papírra. Ehhez viszont tudni kell, hogy erőszakos második felesége „Meyer Henrik iránt érzett bosszúból” adventista lett. így azután ide is alkalmazható a mondás: „A szó Jákob szava, de a kezek Ézsaú kezei” (I Mázes 27:22). Arra szinte nem is érdemes már szót vesztegetni, hogy az akkor még hivatalosan nem is létező adventista közösség néhány — mindössze három tagjával „úrvacsorái testvérközösségben volt” Kolozsvárott. (Vö. Szigeti Jenő: Fejezetek a H.N. Adventista Egyház magyarországi történetéből. Bpest, 1985.) Kutatásunk során kiderült, hogy Rottmayer I. János hívő élgte során egyrészt a pesti skót—német egyesült ev. ref. egyház, másrészt a kolozsvári református egyház tagjaival is többször úrvacsorázott. Ugyanis azokban a kezdeti időkben ritkán jutott el baptista missziómunkás akár Pest-Budára, akár később Kolozsvárra. Éppen ezért tagságváltoztatással vádolni őt nem lehet! Kétségtelen, hogy korát jóval megelőzve alliansz szemléletű baptista hívő volt, aki mindenkit Isten gyermekének tartott, aki vallotta, hogy „Jézus Krisztur Úr az Atya Isten dicsőségére" (Fii 2:11). Ezt a szemléletet Rottmayer és vele együtt 1846-ban hazatért lelki-testvérei, még J.G. Oncken magatartása és tanítása folyományaképp hozták haza Hamburgból a Kárpátok övezte hazába. Ezt mi napjainkban már tisztán látjuk. E helyen nincs lehetőségünk több „szenzációt” jelentős felfedezésre kitérni. De nem hallgathatjuk el azt a sajnálatos körülményt, hogy mindezidáig — egy-két próbálkozáson kívül a magyarországi baptizmus története tudományos szintet elérő munkában még nincs publikálva... Pedig az óhazai baptizmus fennállásának 150. jubileumi esztendeje vészesen közeledik. Sőt, 1996 egybeesik a magyar honfoglalás ezeregyszázados évfordulójával! Talán még nem késő azt a„R!ADÓ”-t megfújni. 1988. február 15. Miskolc — Megsemmisítik a Romániába beküldött Bibliákat és evangéliumi iratokat — közli egy magyar testvér. NE MOSOLYOGJUNK! „Ezt cselekedjétek a bor emlékezetére?” * * * * „Az ózdi gyülekezetben evangélizációs héten Benke György... Horváth Barna... és dr. Hős Géza... lelkipásztorok szolgáltak; majd az azt követő újbori úrvacsoraosztáskor. (Idézet egy budapesti protestáns lapból.) A sértő nehezen kér bocsánatot; a nagylelkű sértett könnyebben megbocsát. James Thomson * * * Az aggodalom kezdete a hit vége, a valódi hit kezdete az aggodalom vége. George Müller
