Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)

1988-02-01 / 3. szám

1988. február 1. 5. oldal olvasmánya, abból is Máté 6:25—34. Zak­latott szíve, mint űzött madár a lombos ágba, úgy kapaszkodott meg az Úr Jézus szavaiban: „Ne aggódjatok a holnapért!” Ezek a szavak megnyugtatták. Megtartották a menyegzőt, ahogyan szegénységükből tellett. Erzsébet elköl­tözött ifjú férjével annak katolikus szülő­falujába. Aznap reggel még ezt olvasta Bibliájából: „Mikor félnem kellene is, én bízom tebenned!” (Zsolt 56:4). Fiatal volt, erős és boldog. De akkor még nem tudta, hogy aki fele­más igát vállal, lelki özvegységre kárhoz­tatja magát. Nem tudta, hogy a felemás igának nevezett házasságnak három esélye van. A hívő fél megnyerheti Krisztusnak a hitetlent és így lesznek boldogok, az Úr­ban. De ez a ritkább. Gyakrabban törté­nik meg ,hogy a nem hívő magával viszi hitvesét s világiak lesznek. Harmadik lehe­tőség, hogy mindketten megtartják önálló­ságukat. Ez a lelki értelemben „független” házasság lehet sikeres, eredményes, de so­ha nem teljesül be rajtuk Istennek az a szándéka, hogy legyenek ketten eggyé. Erzsébet mézeshetei is elmúltak, és mi­vel egyedül volt hívő a családban és falu­ban, az emberek kinézték maguk közül. Eretneknek bélyegezték. Anyósa nem tűr­te, hogy a házában Bibliát olvasson, só­gornője gáncsoskodott, férjét a borbará­tok igyekeztek ellene hangolni. Mégis a Biblia volt egyetlen vigasza és erőforrása. A velük szemben lakó Kovács Jánosék engedték meg, hogy ott tartsa és időnként olvassa Bibliáját. Nemes lelkű emberek voltak és egy idő után arra kér­ték Erzsébetet, hogy olvasson hangosan belőle! 1919-ben korán beköszöntött a tél. Már novemberben leesett a hó. Hetedikén Er­zsébet egy kisfiúnak adott életet. Erzsébet igazi kálváriája most kezdődött. A család keresztelőre készült. A sógor­nő büszke jogának érezte, hogy ő legyen a keresztanya, de Erzsébet, aki ismerte a hit­valló, bibliai keresztség értelmét, nem akarta, hogy gyermekét megkereszteljék. Szívében, mint a bibliai Anna, az Úrnak szánta és szentelte kisfiát. Az egész falu felbolydult, Erzsébet iránt a gyűlölet fo­kozódott. A sógornő agyában pedig sötét terv fogamzott meg. Midőn Erzsébet egy fagyos reggelen megszoptatta és rendbetette kisfiát, a böl­csőbe helyezte. Maga pedig kiment a hátsó udvarba, hogy a tyúkokat megetes­se. A szemfüles sógornő ezalatt kilopta bölcsőjéből az alvó gyermeket és kitette az utcára, a hóba, azzal a babonás gondo­lattal, hogy így megmentse házát a „ron­tásától, amit egy pogány gyermek hoz a házhoz. Kovácsné az ablakból figyelt fel a külö­nös látványra. Fölismerve a helyzetet, há­zába vitte a kisgyermeket a fagyhalál elől. El nem képzelhető Erzsébet ijedtsége, fé­lelme, mely oda vezetett, hogy „vigyétek, kereszteljétek meg, ha akarjátok!” Másnap a sógornő diadallal vitte a gyer­meket a reggeli misére és ott Andrásnak keresztelték. Ezalatt Erzsébet otthon imád­kozott... Erzsébet töretlen hűségét Isten azzal ju­talmazta, hogy abban a házban, ahová titokban eljárt Bibliát olvasni, gyülekezet alakult. Erzsébet, gyönge nő létére éveken keresztül igeszólója lett ennek a kis gyüle­kezetnek. A sok megpróbáltatás az egész­ségét hamar felőrölte és 45 éves korában Ura hazahívta a mennyei hajlékba. Fagy­haláltól megmentett gyermeke, akit szíve mélyén az Úrnak ajánlott, a maga idejé­ben megtért és baptista lelkipásztor lett. Évtizedek múlva férje is megtért. Nem ju­tott el oda, hogy bemerítkezett gyülekeze­ti tag legyen, de éppen a fia bizonyságtéte­lére elfogadta az Úr Jézust személyes Meg­váltójának. A hitből fakadó imádság nem hullott porba és a reménység nem szégye­nült meg. Herjeczky András Egy olvasó megjegyzése Az a kisgyermek nem fagyhatott meg akkor, mert Isten még a születése előtt kiválasztotta az Ő szolgálatára. Ezt a szolgálatot híven teljesítette, amelyből hét évet Detroitban is szol­gált, a gyülekezet élén. Kinek a törté­netéről van itt szó? Nem más, mint Herjeczky András testvérről. Ez a szép és tanulságos történet bepillantást nyújt a magyar baptista misszió hős­korába, amikor a teljes átadás az Úr Jézus követésére maradéktalanul tel­jes volt: mindhalálig. (Herjeczky testvér és felesége azóta már hazatért Magyarországra, furcsa körülmények között. A közölt félhi­vatalos magyarázat sok rejtélyt hagy maga után.) (A budapesti Múlt-Jelen-Jövő c. naptárból.) ____________________Beküldte: MAROSI BÉLA Gorbacsov keresztyén családból származik A norvég Pentecostal Magazin je­lenti Oslóból: Az orosz főtitkár édes­anyja buzgó tagja egy déloroszországi orthodox gyülekezetnek. Meg nem erősített hír szerint Gorbacsov nagy­bátyja egy evangéliumi gyülekezet ve­zető tagja. (EBPS) BIBLIA MAGYARÁZÓ 1987. február 7. MI AZ ISTEN ORSZÁGA? (Máté 13:24—30, 37—46) Jézus példázatokban prédikált. En­nek több oka volt. Egyrészt, a hallga­tók nem voltak teológusok. A példáza­tot megértették, mert a mindennapi életből fakadt. Másrészt, egy képet, még ha szavakkal festünk is, jobban megőrizünk az emlékezetünkben, mint egy teológiai tanítást. Egy példázat egy pontra tereli a fi­gyelmünket. Ne tévesszük össze egy allegóriával. A Jelenések könyve alle­góriát használ. Ott minden szónak, névnek, cselekedetnek van egy titkos jelentése. A példázat egy pontot tár elénk és az ki van jelentve: „Hasonló a mennyek országa.” Az Ószövetség­ben is találunk példázatot. Náthán próféta használta(2. Sám. 12:1—7). A példázat görögben összehasonlí­tást jelent. Az ismeretlent, például a mennyek országát, egy ismert ténnyel, gazos talajjal magyarázza meg ne­künk Jézus. Az Isten országa már ezen a földön kezdődik. Gyülekezetek, testvéri kö­zösségek a látható része ennek az or­szágnak. De sokszor mi is felismerjük a konkolyt; egyének, akik nem az Is­ten iránti szeretetükért vannak a gyü­lekezetben. Hogyan lehet egy ilyen kö­zösség az Isten országa? Jézus figye­lmeztet, hagyjuk neki az ítéletet. Az utolsó ítéletet senki sem tudja elkerül­ni. Érdekes, hogy az ítélet kivitele itt az angyalokra van bízva. De ne felejt­sük el: a példázat csak egy tárgyat vilá­gít meg. A mellék-képek csak a törté­net elmondását segítik elő. A mennyek országa többet ér, mint minden földi érték. Olyan, mint az el­rejtett kincs, vagy az igazgyöngy — minden mást fel kell adnunk érte (Luk. 12:31, 146:16). Gondolkozzunk a képeken, amelye­ket Jézus használ a mennyek országá­nak magyarázatára. 1. A magvető és a talajok; 2. A konkoly és az aratás; 3.

Next

/
Thumbnails
Contents