Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)
1988-10-15 / 20. szám
1988. október 15. 3. oldal SZEMLE A BIBLIA MAGYAR NYELVRE fordításában Károli Gáspár munkájának a megjelenése óta néhány feltűnő hiba van. Ezeket a hibákat a későbbi átdolgozások sem javították ki. A Károli fordítás fontosságát és nyelvfejlesztési jelentőségét nem lehet kétségbe vonni. De Károli nagy tudása sem volt elegendő ahhoz, hogy túltegye magát a felekezeti teológiai felfogásokon. Károli kálvinista volt és amikor fordítási munkájában a ,,baptidzó” (bemeritek) szóhoz jutott, a természetes, nyelvtanilag helyes és az írás tartalma szerint logikus „bemeritek”szó alkalmazása helyett mestere, Kálvin tanítását fogadta el és a nem bibliai, katolikus eredetű ,,keresztel” szót használta. Hű kálvinista volt és másként nem tehetett... írásunkkal a fordítási hibákra és velük járó következetlenségekre kívánunk mutatni. A Szentírás szent és azt nem szabad bibliaellenes vallásgyakorlat szentesítésére használni. Ha a magyar nyelvű Bibliánk az alámerítés tárgyában hű fordítás lenne, akkor nyilvánvalóvá lenne, hogy a mai keresztelési gyakorlat nem írás-szerű. Téves nyelvtannal, nem megfelelő PANASZOK JÖNNEK ISMÉTELTEN, hogy előfizetőink nem kapják meg az Evangéliumi Hírnököt az előírt megjelenési időben. Közöljük előfizetőinkkel, hogy lapunk mindig a rendes időben jelenik meg. A kézbesítési késést a posta rendszere okozza. Másodosztályú postát — ahogy lapunkat küldjük, — az elsőosztályú posta előnybehelyezése után kézbesítik. Akik elsőosztályú postán járatják lapunkat, azok rendes időben megkapják. Szeretettel kérjük olvasóinkat, hogy ha a kitűzött időben kívánják megkapni lapunkat, közöljék szándékukat lapunk kezelőjével, aki dollár többletfizetés után elsőosztályú postán fogja küldetni a lapot. Lapkezelőnk címe: MR. ERNEST J. KISH 1173 Scypher St. N.E. Palm Bay, Florida 32905 Tel.: (407) 723-7727 Sajnáljuk, hogy a postai kézbesítés lassú. Erről nem tehetünk. Előfizetőink szíves elnézését és türelmét kérjük. szóval fordított szöveggel sok hívőt téves útra lehet terelni. * * * A FORDÍTÁSI KÖVETKEZETLENSÉGEK, a bemerítés szó helyett a keresztelés szó használata írás-szerűt len gyakorlatra vezették a „keresztelő” felekezeteket. A megfelelő szót helyettesítő keresztel szó használata nyelvtanilag is hibák elkövetésére kényszerítette a fordítót és később a revizorokat. A legfeltűnőbb példa erre a ,,ba-be" határozórag erőltetett idomítása. A görög szöveg szerint a,,vízbe merítünk, ” a helytelen gyakorlathoz alkalmazott fordítás szerint „vízzel keresztelünk. ” Vízzel tényleg csak keresztelni lehet, de az Úr Jézus nem ezt az eljárást rendelte el. A nem bibliai keresztel szó megkívánta, hogy ahol a görög szövegben vízBEN (en tó) áll, a magyarba vízzEL fordítsák. Ez a magyar szöveg nem egyezik az angol fordítással sem, ahol helyesen „in water” áll. (Lásd János 1:33, Márk 1:8 stb.) Néhány újszövetségi helyen nem lehetett alkalmazni a „vízzEL”fordítást. Róma 6:3 és Kolossé 2:12 szövegébe már nem illett bele a vízzel való keresztelés. A római levélben ez áll: „Megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusba”, a Kolosséba írt levélben: „Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben.” Ez a fordítás akkor lenne világos, ha a „keresztség”alatt alámerítést értenének. De ami a görög szövegben egyszerű és érthető, (az angolban is) az a téves teológiai felfogás erőltetése miatt homályos és nem a helyes útra vezető. Ezek a fordítási hibák nem igénylik a tudományos jelzőt, sem a szöveghűséget. Ezeket a hibákat a világi görögnyelv tanárok nem tűrnék meg az iskolai dolgozatokban. * * * A VÍZZEL HINTŐ ÉS NEM BEMERÍTŐ vallásos közösségekben nagy zavart okozna, ha a Szentírás szövegét hűen fordítanák a magyar nyelvre. Hogyan hangzana a helyes bibliai szöveg, amikor egy lelkész „megkeresztel” egy gyermeket ezzel a mondással: „Bemerítlek téged!” Elképzelhetően nagy felzúdulás lenne a hívek között, ha ilyen egyházi előírás ellenes mondással néhány csepp vízzel érintené a gyermek fejét. Nincs más lehetőség: nem bibliai mondást kell használni egy nem bibliai szertartás végzéséhez. Az alámerítés nem sákramentum, (szentség). A víz, bármennyi is nem tesz senkit szentté, még csak jó hívővé sem, és a víz nem üdvözítő. A sok pogánynak nevezhető, hitetlen, de megkeresztelt egyháztag bizonyítja, hogy a keresztvíz, csak víz, hatástalan. A hívők részére az alámerítkezés az első nagy bizonyságtevés arról, hogy Krisztus követői lettek. Ez az az első alkalom, amikor az Úr szavának engedelmeskednek,,, Mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. ” A keresztyénség egyik fájdalmas elhajlása az írástól és az újszövetségi idők gyakorlatától a ,, vízzel való keresztség. "A Szentírásban leírt gyakorlatból, a baptidzó végrehajtásából az írás nyelvének az érthetőségéből hogyan lehetett„keresztséget”alkotni, és azt a szertartást „víz meghintéssel” végezni azt megmagyarázta egy katolikus hitoktató. Egyik gimnazista diáktársam elmondta, hogy a hitoktató lelkészük azt mondta: „Mi katolikusok a Bibliát és a Szenthagyományt tartjuk hitünk zsinórmértékének. A Biblia szerint az alámerítés a helyes, de a Szenthagyomány szerint a keresztelés is érvényes szertartás. Mi a Szenthagyományt követjük. Nem értjük azonban a protestánsokat, akik azt hangoztatják, hogy részükre a Biblia az egyedüli zsinórmérték, és mégis a hagyományt gyakorolják. ” A kép az alámerítés dolgában nem túl sötét. A keresztelést gyakorlók közt is van világosság. Sok protestáns lelkész is bemerítkezett és ezt nyíltan megmondja. Létezik még több „keresztelő” lelkész, aki elméletben az alámerítés igazságát vallja, de gyakorlatban kiegyezik a keresztséggel. Gimnazista koromban református hittanórákra jártam. A hitoktató magánbeszélgetésben azt mondta: „A baptistáknak igazuk van. A hívők alámerítése a bibliai. De a gyermekkeresztségen nem változtathatunk. Ha nem keresztelnénk meg a gyermekeket, a nép, a szülők elmennének a katolikusokhoz és a katolikus pap keresztelné meg a református gyermekeket. ”„Ne szólj erről a többi diáknak”, fejezte be a beszélgetést.
