Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)

1987-01-01 / 1. szám

1987. január 1. 3. oldal SZEMLE ÉVRŐL ÉVRE NYILVÁNVA­LÓBB LESZ, hogy missziós tervünket, misszió érdeklődésünket újabb irány­ba is ki kell terjesztenünk. Nem is olyan régen, 15—20 évvel ezelőtt mun­katerünket magyar honfitársaink ké­pezték. A magyar misszió ügye lobo­gott szemeink előtt. Az utóbbi 5—6 évben kellemes meglepetéssel észlel­tük, hogy sok magyarul alig beszélő magyar testvérünk és honfitársunk van, aki keresi a magyar baptista test­véreivel a találkozási alkalmat. Eljöt­tek, konvenciónkra, jól érezték magu­kat, boldogok voltak és hálásan kö­szönték, hogy angol előadásokat is hallhattak. Ezeknek a testvéreknek a nyelvük angol volt, de szívük magyar maradt. Ezek a magyar-szívű angolul beszélő testvérek a mieink. Jelenlétük­kel gazdagítják konvenciónkat, testvé­ri, lelki érdeklődésükkel segítik misz­­sziónkat és lelkesítenek. Éppen ezekért a kedves tapasztala­tokért nem zárjuk ki országunk nyelvét gyűléseinkből és lapjainkból. Hallunk panaszokat: miért van olyan sok angol beszéd konvencióinkon, hiszen magya­rok vagyunk? Hasonló kifogást han­goztatnak a mindenképpen csak ma­gyar nyelvet használni óhajtók az Evan­géliumi Hírnök ellen is. Érvelnek, hogy angol nyelvű.hivő lap van elég, mi ma­radjunk magyarok. Az angol nyelvű vallásos irodalom tényleg gazdag, de egy dologban hiányos: nem ad tájékoz­tatást és hírt az amerikai magyar bap­tista misszióról. Lapunkban olvasható két nyelvű cikkek szólnak magyar test­véreinkhez és az angolul beszélő, ma­gyar szívű olvasóinkhoz. * * * A SZŰKKEBLŰ MAGYARKO­DÁS nyilvánosságra hoz több gyarló­ságot, mulasztást, valamint rideg érzé­ketlenséget a minket szerető, misszión­kat támogató angol nyelvű, de magyar szívű testvéreink iránt. A legtöbb pa­naszt azoktól halljuk, akik már leg­alább 30 év óta ebben az országban élnek és nem tanultak meg jól angolul. Ezért a hiányosságért és mulasztásért mi nem fordulhatunk el azoktól, akik érthető okokból nem gyakorolhatják a magyar nyelvet. Nem fogadhatjuk ri­deg, közömbös magatartással angolul beszélő magyar testvéreink meleg, sze­rető szívű közeledéseit. A lélek ügyét a nyelv fölé helyezzük. A szeretet és meg­értés gyakorlását fontosabbnak tart­juk, mint a magyar nyelvhez minden­áron való ragaszkodást. Különösen nagy az ár, amikor gyermekeinkről és unokáinkról van szó. Bizonyosak vagyunk abban, hogy krisztusi indulatú és ésszerű magatar­tásunkat az Úr megáldja és ennek a gyümölcsét élvezni fogjuk. Magyar baptista szülők még látni fogják gyer­mekeiket gyűléseinken. Nem tartoznak magyar gyülekezeteinkbe, és mégis hoz­zánk tartoznak. Árasszuk feléjük szí­vünk szeretetét. Erre a szeretetre vár­nak. * * * MUNKATERÜNK KISZÉLESÍ­TÉSE és testvéri kapcsolataink erősí­tése érdekében szükséges lesz egy-két gyakorlati módszer bevezetése. Taná­csos lenne, ha magyar gyülekezeteink felállítanának egy névsort és címtárt 50—60 mérföldes körzetben lakó an­gol gyülekezetekbe tartozó magyar baptistákról. Ha lesz egy ilyen névsor, a következő logikus lépés az, hogy a gyülekezet készítsen alkalmakat időkö­zönkénti találkozókra. A találkozót meg lehet tartani szombati napon. Az összejövetel nyelve legyen szükség szerint főként angol, természetesen fű­szerezve magyarral. A vezérlő elv le­gyen az, hogy ha mi nem törődünk angol baptista gyülekezetekbe járó ma­gyar baptista testvéreinkkel, nem vár­hatjuk, hogy ők keressék az alkalmat a velünk való találkozásra. Magyar gyülekezeteinkben sok szü­lőpáréi, aki örömmel látná gyermekeit a fent említett találkozón. A lényeges kellék az, hogy a meghívó gyülekezet biztosíthassa a meghívottakat, hogy az összejövetel nyelve angol lesz. Ezzel előre elzárják a kifogás útját, hogy „a magyart nem értjük". Amint angolul beszélő magyar szívű testvéreink és gyermekeink érdeklődé­sét felkeltettük, joggal várhatjuk, hogy ebből missziónkra áldás hárul. Lehetetlen? Erre a kérdésre meg­nyugtató választ akkor kaphatunk, ha tőlünk telhető minden módot kipróbá­lunk.. Tőlünk függ, mit mondunk: le­het, vagy nem lehet. JOGOSÍTVÁNY OsváthLajos testvérünk elvégezte a „Cleveland Baptist Church” (egy 6000 tagú független gyülekezet) kebelében működő „Heritage Baptist Institute” tanfolyamát. Ennek eredményeként a fentneve­­zett gyülekezet Osváth testvérnek egy „Certificat of License”-t (Igehirdetői jogosítványt) adott. Ez a jogosítvány felhatalmazza Os­váth testvért, hogy ahol alkalom adó­dik, hirdesse az evangéliumot és ha valamelyik gyülekezet megbízza, Úrva­csorát oszthasson és bibliai alámerítést végezzen. Osváth testvér 1980-ban jött az Egye­sült Államokba hitvesével és leányá­val. Nevezett testvérünk a kis cleve­landi magyar misszió tagja és a Cleve­land és környékén élő magyarok közt kíván lelkimunkát végezni. Munkájára az Úr áldását kívánjuk. ISTEN NÉLKÜL Jézus ébreszt, mi meg alszunk. Hogy^ tudjuk, hogy Övé vagyunk, Ha O vele nem virrasztunk? Imádkozik Isten Fia, Nem marad el Kálvária. Mert az élet mind a kettő: Tiszta ég és ködös felhő, Sötét felleg és szivárvány, Undor élet, dicső látvány, így a pokol mit sem árthat Annak, ki Mellette állhat. De necsak állj: szolgálj Neki, Ki keresztet elszenvedi. Mert a kereszt a menny kulcsa, Miért van így? Isten tudja. Amit Ő tud, fogadjuk el Benne bízó türelemmel. M.M. Újabb helyreigazítás November 15-i számunkban hozott „Helyre­­igazítás”-ban a Békehírnök szerkesztője, Győri Kornél neve helyett elnézésből édesattya, Győri Erik nevét hoztuk. A tévedést sajnáljuk. Szerk. Hinni taníts, Uram címmel megjelentek evangéliumi énekek kétszer 30 perces kazettán Czövek István operaénekes előadásában. A kazetta ára 10.50 dollár. Megrendelhető Czövek Istvánnál: 62 W. Mendocino Street, Altadena, CA 91001. Tel.: 818-791-0852.

Next

/
Thumbnails
Contents