Evangéliumi Hírnök, 1987 (79. évfolyam, 1-24. szám)
1987-01-01 / 1. szám
4. oldal 1987. január 1. Mozaikok az óhazai baptizmus történetéből-------------------------------------------- Előadta: BÁNYÁI JENŐ ------------------------------------------1986. július 19-én az Amerikai Magyar Baptista Szövetség alhambrai konvencióján (Befejező rész) 22. A kezdeti misszió megerősödése érdekében — belső nyomásra — Meyer testvér elszánta magát néhány alkalmas ifjú kiküldésére az azóta híressé vált első európai teológiára, Hamburgba. Az első Stevcsek Mátyás szlovák akjú testvér volt. Ő két évet volt kint. Később kivándorolt, s az amerikai szlovákok (tótok) között munkálkodott. — 1889-ben indította útnak Balogh Lajost a Hajdú megyei Földesről és Udvarnoki Andrást a Pest megyei Őrszentmiklósról. Ők már rendes négy évet, nyolc szemesztert hallgattak Hamburgban. 1893-ban tértek haza friss diplomával a táskájukban. A három országos vezető munkás — Meyer, Kornya és Tót testvérek — úgy döntött, hogy a két ifjút a két tapasztalt munkás mellé osztják be. Hadd szerezzenek tapasztalatot, mielőtt valahol munkába állítják őket. Balogh testvért Tóth Mihály, míg Udvarnoki Andrást Kornya Mihály mellé osztották be. Tény, hogy Balogh testvér ezt a döntést a hajdúsági evangéliumi munkások tanácsára nem fogadta el. Udvarnoki testvér azonban lement Nagyszalontára. Amikor a jellegzetesen gyanakvó paraszt típust megtestesítő Kornya testvér végignézett a nem csizmás, hanem — Uram bocsá’ — pantallót és nyakkendőt viselő Udvarnoki testvéren, csak ennyit mondott: „Menjen vissza ahhoz, aki küldte.” Részéről az ügy be volt fejezve. Kétségtelen, hogy itt kezdődött az a szakadás, ami 25 éven át a magyarországi baptista missziót megosztotta! 23. A Pest környéki atyafiak — akik egyrészt a német gyülekezetekbe jártak, másrészt tolmácsolás útján gondozta őket Meyer testvér, ill. egy-két magyarul is beszélő munkatársa —, egyre türelmetlenebbekké váltak. Ami érthető, hiszen egy ideig csak tolmácsolás útján hallgathatták az igehirdetést, később Meyer testvér azt is leállította... De ennél még nagyobb baj volt, hogy nem engedték őket a gyülekezetben magyarul imádkozni és nem volt magyar énekeskönyv; miértis nem énekelhettek, hanem csak némán ültek a német testvérek körében. Ezt csak tetézte Meyer testvérnek az az eléggé rövidlátó szemlélete, hogy amikor 1886-ban megtörtént a Wesselényi úti kápolna alapkőletétele, az elhelyezett okmányba a következőket írta: „Ez a kápolna német lesz, német tagokkal!”— Nem vette figyelembe, hogy Budapest azért mégis csak Magyarország fővárosa. Német beállítottságára jellemző, hogy bár magának vindikálta a magyar misszió vezetését, de sohasem tanulta meg annak az országnak a hivatalos nyelvét, ahová küldetést érzett missziómunkát végezni... 24. Summa summárum, a tahitótfalui gyülekezet és körzete meghívta Udvarnoki testvért prédikátorának. Ez időben alakult meg egy kis magyar csoport a fővárosban Csopják Attila testvérvezetésével. Míg Balogh Lajos testvért Hajdúböszörménybe ordinálták a szent szolgálatra. — Ezt követte előbb az Imre, majd a Nagytemplom, ill. a Hunyadi utcai gyülekezet megalakulása, ill. a századforduló után a Nap utcai imaház felépítése. Ellenlépésként Meyer testvér sem tehetett mást, mint Bodoky Lajos testvér kinevezésével megvetette alapját a későbbi József utcai gyülekezetnek 1894-ben. Előbb a Veress Pálné utcában béreltek helyiséget, majd a Bérkocsis utcában s végül megszerezték a mai József utcai telket. Való, hogy a két magyar nyelvű gyülekezet között nem éppen méltó rivalizálás folyt, de ez az évtizedek folyamán, Istennek hála, megszűnt. 25. Tény, hogy a hazai misszió két szekcióra oszlott. Az is tény, hogy Meyer testvér tett először lépéseket az állami elismertetés érdekében, de amikor kiderült, hogy sem iskolai, sem teológiai végzettsége nem elégséges, sőt még csak nem is magyar állampolgár, kérését elutasították! Hosszas küzdelmet folytattak az állami elismertetés tárgyában Udvarnoki—Balogh—Csopják testvérek, ami végülis 1905-ben megtörtént. Ettől kezdve nevezték a két csoportot „el nem ismertek”-nek, és „elismertek”-nek. Az egyesülés csak 1920-ban következett be, amikor a két legjobban szembenálló fél — Meyer és Balogh testvérek— 1919-ben az öröklétbe távoztak. A békéltetési tárgyalást az akkor már Amerikából hazatérő Orosz István testvér vezette a Déli Szövetség megbízottjaként. így zárult le a magyarországi misszió első 75 esztendeje. 26. Arra még röviden szeretnék kitérni, hogy a Kárpát medencei misszióban az Úr a magyaroknak fontos küldetést, megbízást adott a nemzetiségek között megindítandó misszió terén. Erről azért is kell szólnom, mert napjainkban erről az érdekelt atyafiak szeretnek hallgatni. Történelmet lehet hamisítani, de az igazságot nem lehet elferdíteni! Nagyon szép története van pl., hogy miként indult el Kornya és Tóth testvérek közvetítése révén a misszió az orthodox románság körében. Ez az 1890-es évek elején kezdődött a Nagyszalonta mögötti Gyanta községben. Innen indult el a román nyelvű baptizmus szinte lavinaszerű terjedése. A mai nagy evangéliumi mozgalom még mindig ebből a forrásból táplálkozik, hiszen a megtérők száma nagy százalékban még mindig Erdély területén mutatható ki! Említettük, hogy 1856-ban Budáról ment le Bukarestbe, ill. átmenetileg a Iasiban munkálkodó Scharschmiedt testvér. Statisztikai bizonyítékunk van a királyi Románia területén, tehát a Trianon előtti határok között élő baptisták lélekszámúról. íme: 1899- ben = 248, 1900- ban = 257, 1901- ben = 377, 1902- ben = 352, 1907-ben = 234 tagja volt a romániai baptistáknak, csakhát ezeknek a 90%-a német ajkú volt! A trianoni békeszerződéskor öszszesen 252 baptistát regisztráltak. Amikor Erdélyt, a Partiumot és a Bánátot Romániához csatolták, több mint 13000 román ajkú, és 6200 magyar
