Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)
1986-04-01 / 7. szám
1 1986. április I. 5. oldal NŐK ROVATA Rovatvezető koordinátor: Kish Gyuláné 2944 Kossuth Rd. N.E. Palm Bay. FL 32905 Elnök: Kish Ernőné Alelnök: Bíró Gyuláné Titkár: Ciraky Jánosné Pénztáros: Háló Barnabásné Santa Monica, California We praise and thank the Lord for his goodness. The women in our little congregation are quite busy, not only to help each other but also to glorify God. We usually prepare meals for special occasions, we had a wonderful time of fellowship not only on Christmas, New Year’s, but on most of the holidays. As some may not be aware, the Hungarian Bible Church of Santa Monica, California, does not have its own building. We have been using the facilities of the Seventh Day Adventist Church for the past 10 years. We thank the Lord for a place such as this, but the food preparations are done in the homes of the members since they do not have a dining area. We also send flowers and visit the sick. On Thanksgiving we collected food and money and gave it to a needy family. Shortly we will be celebrating the 10th anniversary of the Hungarian Bible Church. The ladies are preparing a special program and a banquet. We are praying much for this special occasion and know that the Lord will bless us richly. We are planning on putting the program on video tape. May God bless you always. With love in Christ, Helen Olah * Magyarországi emlékek (Zsoltár 150:1—6) Budapesten hamar rájöttem, hogy sok zenei tehetség van ott. Péeelen az orgonistától kérdeztem, hogy meddig tanult orgonáim. A válasza az volt, hogy egyáltalán nem tanult. Jó volt a szép énekkarokat és zenekarokat hallani. A Baptista Világkongresszuson nagy áldás volt a budapesti énekkar. Amikor Magyarországon laktam, a prédikátoroknak a sorsa nehéz volt. Volt prédikátor, aki harminc kis gyülekezetei szolgált és még egy kerékpárja sem volt. Miután a Baptista Bibliai Leány Iskolában tanítottam, férjhez mentem egy baptista prédikátorhoz, akinek felesége meghalt és egy 4 és féléves kisfiú maradt félárván. Nehéz volt eldönteni, hogy férjhez menjek-e, vagy sem. A döntés előtt nagy próbán mentem át. Egy tavaszi napon az új kolléganőmnek mondtam, hogy a nyelvem fáj. Másnap orvost hívtak. Annyira dagadt volt a nyelvem, hogy az orvos nem látta a torkomat. Father és Mother Udvarnoki meglátogattak. Már alig tudtam beszélni. Leírtam a bátyám címét, hátha szükség lesz rá. Leírtam, hogy hívjanak egy torok specialistát. Ez a szakorvos mindjárt látta, hogy a torkomban volt egy fertőzés, és be kellett az ő rendelőjébe menni műtétre. Igen érdekes volt, hogy az az orvos ott volt a nagy Titanic hajón, amely 1912-ben elsüllyedt. Ő megmenekült. A magyarázata a fertőzésnek az volt, hogy előzőleg egy temetésen voltam, és én is mint mások, megcsókoltam a testvérnőt, akinek édesapját temették. Férjem falukba és városokba ment, hogy evangélizáljon. Egyszer egy nő a temetőbe indult, hogy öngyilkos legyen. Útközben zenét hallott és talán kíváncsiságból, odament és az evangéliumot hallgatta. A Szent Lélek a szívében működött és az Urat elfogdta, mint személyes Megváltóját. A táskájából kivette a kötelet, amivel előbb az életét akarta befejezni. Mi Székesfehérváron laktunk, ahol volt a kis gyülekezetünk. A férjemmel sok ezer evangéliumot osztottunk szét. Mivel a háborús idők közeledtek, a hatóság tiltakozott a tömeggyűlések ellen. Volt olyan pap, aki evangéliumokat égetett el, mert nem akarta, hogy a nép az igazságot megismerje. Emlékszem, hogyan kezdődött a kis gyülekezet Szeremlén. Valakinek a konyhájában jöttünk össze és ültünk kis padokon (a konyha földes volt). Székesfehérvárról Pestszenterzsébetre költöztünk. Pestnek ez egy külvárosa 80000 lakossal. Egy korai imaórát tartottunk 8 órakor 80—100 résztvevővel. A 9 órai imaórán még többen vettek részt. Amikor odamentem. 20—30 gyermek jött össze 2—3 tanítóval. Úgy gondolták, hogy a vasárnapi iskola csak gyermekeknek való. Hangsúlyoztam, hogy a vasárnapi iskola nemcsak gyermekeknek való, de fiatalok és felnőttek számára is. Az eredmény az volt, hogy tizenegy osztály lett 150 tanulóval, különböző korúak. Dicsőség az Úrnak érte! Az Úr megengedte azt az örömet, hogy tudtommal az első gyülekezeti kis gyermek szobát (nursery t) kezdhettem el Magyarországon. Ott nem lehetett telefonon rendelni apró bútort. Mindent meg kellett csináltatni: kis székeket, padokat, asztalokat és polcokat, valamint kis ágyakat. Diakonisszáink felváltva az óvodában maradtak a gyermekekkel, hogy a szülők tudjanak az istentiszteleten részt venni. Hálásak voltak a szülők, hogy a kis gyermekeik el voltak látva, míg ők a prédikációt hallgatták. Messzirőljöttek a pestszenterzsébeti vasárnapi iskolát és óvodát látogatni. Hála az Úrnak! Bretzné Cobb Maude January at Bethesda It seems like only yesterday that we celebrated Christmas and New Year at Bethesda, and now the month of January is already history. So many things take place at Bethesda that keep us all busy. We had much take place during the month starting on the sixth of January with the week of prayer in our chapel. This was conducted in two languages and a number of our residents participated in the services. In spite of their age and frailties, our residents still feel the need of starting their year with prayer. Immediately following our prayer week, the combined Boards and Officers of our Convention met here in Palm Bay for their annual deliberations. This is always a joyful event for us because it gives our residents an opportunity to meet and visit with the men and women who are responsible for the operation of the Home. But then, it also gives our combined board members an opportunity to witness first hand the daily functioning of our Church and Home. We are grateful to God for giving us men and women who are concerned
