Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)

1985-03-01 / 5. szám

4. oldal 1985. március 1. n NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA Női konf. elnök: Kish Ernőné Alelnök: Ifj. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros:: Mrs. Henry Austin Csodálatos ígéretek “Bizony mondom néktek, aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselek­szem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál. Mert én az én Atyámhoz me­gyek és akármit kértek majd az én ne­vemben, megcselekszem azt” (Jn 14:12—14). Lehetnek-e ezek a szavak világosab­bak és érthetőbbek? S hangozhatik-e ígéret ennél hatalmasabban? Milyen meglepetés lehetett ez az ígéret a tanít­ványoknak?! Bizonyára nem akartak hinni a fülüknek. Pedig ez az ígéret nekik és nekünk is szól! Az Úr megismétli az ígéretet. Megváltónk még háromszori ismét­lésükkel sem elégszik meg. Tanítvá­nyai szívére helyezi, hogy kéréseik biz­tosítéka az ő engedelmességükben rejlik. Ti az én barátaim vagytok, ha azo­kat cselekszitek, amiket én parancso­lok néktek (14). Azután újra ismétli kívánságát: “Nem ti választottatok en­gem, hanem én választottalak titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt terem­jetek, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” Most már azt hinné az ember, hogy az Úr már eléggé megmagyarázta ne­künk, hogy imádkozni kell. De még­­egyszer visszatér erre a tárgyra és csak­nem ugyanazokat a szavakat hasz­nálja: “Bizony, bizony mondom nék­tek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nék­tek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben. Kéijetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.” (Jn 16:26—27.) Soha soha ezelőtt nem helyezett a mi Urunk ekkora nyomatékot vala­mely ígéretére! Ezt a csodálatos ígére­tet azonban egymás után háromszor tette meg. Hatszor parancsolja, hogy kéijetek, amit csak akartok. Ez a legnagyobb és legcsodálato­sabb ígéret, ami valaha embernek ada­tott. Ennek az ígéretnek végtelen a nagysága; “Tudjuk, hogy Ő hatalmas erejével mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogynem mint kérjük vagy el­gondoljuk. (Ef 3:20.) — Urunk — ezeket az ígéreteket elfogatása, megkötöztetése és kereszt­re feszítése előtt adta, mintegy végső figyelmeztetésként: “Azon a napon az én nevemben kértek majd, mert maga az Atya szeret titeket.” (Jn 16:26—27.) Bizonyára sok időt töltünk el azzal, hogy Urunknak a kereszten elhangzott hét szava felett elmélkedjünk csende­sen, és ez jól is van így. De vajon gon­dolkoztunk-e már valaha egy óra hosz­­szat Megváltónknak hétszeres felszó­lításáról? Az Űr most odafenn ül a magasság­ban, dicsőségének trónján s hatalmas királyi pálcáját felénk nyújtja ki. Vajon megérintjük-e és elmondjuk-e Neki szívünk kívánságát? S az ördög mégis oda tud juttatni minket, hogy elhanyagoljuk az imád­kozást. Elhiteti velünk, hogy fáradozá­sainkkal többet tudunk elérni, mint imádságainkkal: az emberekkel való érintkezéseinkkel többet, mint az éret­tük való könyörgéseinkkel. Teljesen érthetetlen, hogy az Úrnak eme hétszeres ígéretét olyan kevéssé vesszük tekintetbe! Krisztusért munkálkodni csak imád­kozva lehet. “Ha sokat akarunk tenni Istenért, akkor sokat kell kérnünk Is­tentől. Imádkozó emberekké kell len­nünk!” Ha imádságainkra nem kapunk mindig feleletet — ami ugyan koránt­sem jelenti azt, hogy kéréseink teljesí­tetlenek maradnak — annak csak ben­nünk lehet az oka, sohasem Istenben. Isten szívesen meghallgatja imádsága­inkat és szavát adta, hogy felelni is akar rájuk. Kétségtelen, hogy Urunk azt kívánja tőlünk, hogy kérjünk, sokat kérjünk! Azt mondja, hogy éppen ezzel dicsőít­jük őt. — Semmi sem haladja meg az imádság határait, ami Isten akaratát meg nem haladja. Isten szavai igazak és mégis úgy látszik, hogy kevés keresztyén hiszi el azokat igazán. Mi tart vissza minket? Mi záija le az ajkunkat? Jézus mond­ta: maga az Atya szeret titeket, amikor tanítványait imára szólította fel? — Ké­telkedünk az Űr hatalmában? Egy percre sem! Nem mondta-e Jézus: “Ne­kem adatott minden hatalom.” Kételkedünk bölcsességében? Bizal­matlanok vagyunk érettünk kifejthető erejével szemben? Egy percre sem! És mégis Jézus követőinek oly kevés része tartja szükségesnek az imádkozást. Fé­lünk talán áttolj hogy Istent próbára tegyük? Pedig Ó ezt megengedte. “Hozzátok be a tizedet mind az én házamba... és ezzel próbáljatok meg engem!” (Mai 3:10.) Ha Isten valamilyen ígéretet ad ne­künk, akkor szabad Pál apostollal együtt így szólnunk: “Hiszek az Isten­nek, hogy úgy lesz, amint megmon­dotta.” (Csel 27:25.) Végy időt imára. Isten azt akarja, hogy imádkozzunk, Megváltónk akarja, hogy imádkoz­zunk. Hány lélek térne meg, ha imád­koznánk buzgóságosabban, többet, többen, kitartóbban! Az Úr meghallja azimát Bocsa Sára ESTHER BAYDUK 1893-1984 Esther Bayduk passed away on De­cember 22, 1984. For 70 years she was resident of Wadsworth, Ohio, and an active member of the Hungarian Bap­tist Church, now known as Chestnut St. Baptist Church. Memorial services were held De­cember 24, 1984 at Hilliard Cox Mul­­laney Funeral Home. Rev. John M. Detwiler officiated. She is survived by son and daugh­­ter-in-law Peter and Margaret Mary­­beth, two daughters Flora, of Wads­worth, Helen, (Mrs. George) Mills of Forth Smith, Arkansas, 5 grandchild­ren and one great grandson and sister Florence Garrto, of Wadsworth. Esther Bayduk, whose husband pas­sed into eternity years ago, was born in Hungary, Bihar megye. Now she is with her Lord. One fellow Hungarian is less in our adopted country. Heaven will be her permanent abode. * * “Ne rövidítsd meg a napot későn­keléssel.” A. Schopenhauer * Könnyebb a bírálat, mint a hasznos munka. Disraeli

Next

/
Thumbnails
Contents