Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-02-01 / 3. szám
1985. február 1. 5. oldal A megigazulás útja “Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdonittaték az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, ajutalom nem tulajdonittatik kegyelemből, hanem tartozás szerint. Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.” (Róma 4:1—5) A fenti igében egy nagyon fontos kérdés és probléma merül fel, melynek a megválaszolását senki sem kerülheti el, az sem, aki Isten igazságát elmerülve kutatja, tudakozván az írásokat, az sem, akit ezek a kérdések nem érdekelnek, mai szóval, nem izgatnak. A kérdés így hangzik: mi módon tud a bűnös ember a Szent és igazságos Isten előtt megigazulni? Azt nem kell hangsúlyoznom, hogy nincs egyetlen igaz ember sem ezen a földkerekségen, mert hiszen az egyedül csak Jézus Krisztus volt. Azt sem kell hangsúlyoznom, hogy az önmagát igaznak valló ember is bűnös, hisz “bűnben születtünk és bűnben melengetett anyánk. . .” Nincs önigazság. Ha életünkben valamilyen probléma felmerül, az mindig egy határozott irányba tereli a figyelmünket. Például egy betegségben figyelmünk és minden összpontosított erőnk a gyógyulásra irányul. A nagy, bonyolult városi forgalomban eltévedt gépjárművezető minden figyelme a kiút-keresésre összpontosul, a munkanélkül maradt ember keresi a kínálkozó első munkaalkalmat. Jóllehet az egészség helyreállítása, a város forgatagából baj nélkül a helyes út megtalálása, a megélhetés gondja mind-mind fontos probléma, sokszor életbe vágó kérdés, de mindezeket és az ehhez hasonlókat felülmúlja az igében felmerülő probléma! “Hogyan tud a bűnös ember Isten előtt megigazulni?” Az apostol e problémát két szemszögből tárgyalja. Említést tesz a tévútról, majd rámutat a helyes útra. Egyet határozottan kijelent, azt ugyanis, hogy csak cselekedetek által nem lehet megigazulni. Ez nem jelenti a jó cselekedetek elhagyását. Ellenkezőleg, a jó cselekedet az őszinte hitélet gyümölcse és így Jézus Krisztus követésének egyik fontos tényezője. Cselekedetek nélkül az egész hitéletünk halott, mondja az ige Jakab 2:17-ben. Jézus Krisztus, amikor tanítványaihoz beszélt, így szólt: “én választottalak és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon” (Ján. 15:16). Az a gyümölcsfa, amely nem terem gyümölcsöt, kivágattatik. Máskor, így tanított Jézus: “ha mind ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” A jó cselekedet tehát boldogít — ismétlem, boldogít — de nem üdvözít. Ezt a kérdést tárja elénk a ige. Senki ezen a világon nem tudja cselekedetekkel befizetni a jól “megérdemelt”, kegyelemmel, pompával, a fájdalom, jajszó, könny, gyász nélküli, emberi értelemmel fel nem fogható gyönyörű Mennyországba magát. A megigazuláshoz nem a jó cselekedet ösvénye, hanem a hit útja vezet — olvastam egyszer. Abrahámról tudjuk, hogy őt a Szentírás az Isten Országa nagyjai közé sorolja. Életében igazságos és önzetlen, béketűrő, becsületes ember volt. Isten szövetséget köt vele, hogy kiválasztott népe atyjává tegye. Tudnunk kell, hogy mi által lett Isten kezében alkalmas eszköz és miért jutott neki e kimagasló feladat Izráel életében. Nem a kitűnő jelleme sok érdeme, jó cselekedete, hanem a hite által. “Hitt Ábrahám Istennek és Isten ezt számította be neki igazságul” — olvastuk az igében. Hogy hitünknek milyen fontos szerepe van imáink meghallgatásában és a megigazulás elnyerésében, ezt Jézus Krisztus sok tanítása igazolja. A gyógyulást Tőle váró aszszonynak ezt mondta: “Bízzál leányom, a te hited megtartott téged” (Mt. 9:22). A kánaáni nőnek, aki Hozzá fordult segítségért, könyörgő tt gyermeke érdekében, ezt mondta: “Asszony, nagy a te hited. Legyen néked a te akaratod szerint.” (Mt. 15:28). A vak Bartimeust e szavakkal gyógyítja: “Láss. A te hited megtartott téged.” Egyik festményen Jézushoz közeledő embert lehet látni. Arról lehet megtudni, hogy a vak Bartimeus az, hogy a kép alján egy koldusbot hever a földön, amit abban a hitben dobott el, hogyha Jézus szólította őt, akkor már nincs szüksége tovább botra. Eldobta, annyira hitt a gyógyulásban, amit el is nyert. Spurgeon azt írja a hitről, hogy az annyit jelent, mint Jézushoz jönni és vakon hinni, hogy a szemeket megnyithatja. Hozzá fordulni szegényen, és hinni, hogy meggazdagíthat, önigazságunkat kárnak ítélni és Jézus elfogadni igazságnak, megszentelődésünk és megváltásunk kezese gyanánt. Igénk senkit sem ment fel a jó cselekedetek gyakorlása alól, de határozottan arra tanít, hogy tévhit az, hogy a cselekedet mennybe juttat. Üdvözítést eredményező cselekedet nincs, csak üdvözítő Jézus Krisztus van. Minden olyan törekvés, ami arra irányul, hogy üdvösségünket cselekvés által fogjuk kiérdemelni, tévútra visz. Az Ur Jézus ezt mondotta magáról: “Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ha életcélul tűzted ki az örök üdvösséget, halálod után a menny dicsőségét, úgy csak egyetlen úton juthatsz el oda, a Krisztus által. Egy afrikai mondás így szól: “Ha van cél, lesz hozzá ösvény Is.” “Én vagyok az élet” — mondja Jézus Krisztus. Ahhoz, hogy az egyetlen igaz útra tedd lábadat és azon járj, nincs más megoldás ebben az életben, csak a megigazulás egyetlen lehetősége, azaz a Jézus érdemében való hit. A hit az Ö ajándéka, nem érdem. Aki hisz Ö benne, az megigazul, hit által, s ezt követik az örömet szer7' jó cselekedetek. Ha még nem tiéd ez a hit, de szeretnél hinni, nézz fel Jézus Krisztusra, a hitnek fejedelmére és annak bevégzőjére, Ö megadja ingyen kegyelméből neked is. Ha már a tiéd lett, őrizd meg, tartsd meg ami nálad van, és ne szégyeld, ha “hivő”nek szólítanak, vagy tartanak. Adja a jó Isten, hogy cselekedeteid igazolják a benned levő, Istentől nyert élő hitedet. Hálás Bármelyik jószág szétrúghatja a fészert, építeni azonban csak az ács képes. Lyndon B. Johnson * A boldogság nem dolgokban rejtőzik, hanem bennünk lakik.
