Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1985. január 3. oldal Az Istenben elrejtett élet örökkévaló. Krisztus szava hozzánk is szól. “Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (János 11:25—26). Ez az Isten válasza a világnak, ahol minden öregszik, elavul és eltűnik. Ahol bűn, enyészet és rohanó idő ül a hatalom székében. Jézus él és őáltala mi is élünk, “hogy amiképpen úrrá lett a bűn, a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi urunk által” (Róma 5:21). Az örökkévalóság nem egy logikus következménye az emberi életnek. Jób panaszát ma is sokan elfogadják. “Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át, akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehessen, és legyen annyi öröme, mint egy napszámosnak!” (Jób 14:1—2, 5—6) Lando Walter nem hitt az örök életben. A hetvennegyedik születésnapján írt egy levelet a barátjának. “Én senkivel sem harcoltam, senki nem volt méltó hozzá. A természetet szerettem. A művészetet szolgáltam. Az élet tüze melegítette a kezeimet. Már süllyed az életem, én kész vagyok eltűnni.” Marquis Donald, egy ékesszóló képviselője a Krisztus nélkül élő, fatalista embernek. “Ne hidd, hogy a Szeretet majd becsapja a Végzetet, És élni tudsz majd valahol, túl a haldokló csillagok Fényén, vagy hogy ledöntöd az erős kapukat Amiket egy isten épített. Add fel az álmot!’' Akik megtalálták az Űr Jézusban az Élet Urát, sokkal boldogabban néznek a jövőbe. Mi tudjuk, hogy a jövőnk nem sorvad el a halálba, amely a sátán elvitathatatlan “nem”-je. A másvilág az Isten győzelmes “igen”-je. “Ezért ne szomorkodjatok mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ahogyan hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgy bizonyos az is, hogy Isten az elhunytakat előhozza Jézus által, vele együtt” (I Thessz. 4:14). Ebben az élettápláló reményben énekelünk Túrmezei Erzsébettel: "Tudsz-e valami jól? — visszhangzik egyre bennem. Tudok! Azóta sem kell bús bajpostának lennem fénytelen szeműek közt fénytelen szívvel mennem. Örömmondó lehetek énekkel, tettel, szóval, jóhírre szomjazókat itatva örök jóval, szeretni és szolgálni szent, új erőt adóval, bánatot oszlatóval, szivet vigasztalóval! Évek hulló levelét űzheti őszi szél. Örök tavaszi jóhír énekel a szivemben diadalmasan, frissen: Jézus él! gre{z XÍVadar SZEMLE MAGYARORSZÁGI EMLÉKEK. Nem mindig könnyű a prédikátor élete. Sok a munka, kevés az idő, sok a mester, kevés a munkás. De én nem panaszkodom. A jó Isten szeretete és ereje érdemünkön felül megáldott bennünket. Ezt tapasztaltuk az elmúlt nyáron is. Kettős jubileumot ünnepeltünk. Húsz éves házassági évforduló és húsz évi gyülekezeti munka emlékeztetett minket a jó Isten jóságára. A Kálvária Baptista Gyülekezet, ahol most szolgálunk, meglepett minket egy meleghangú vendégséggel. Megajándékoztak egy magyarországi vakációval is. A gyülekezet szeretete mélyen meghatott minket. Könnyek között adtunk hálát az Úrnak és a testvériségnek is. Az “old country” látogatás felejthetetlen volt. A feleségemmel együtt öt amerikai testvérrel mentünk túrázni. A sok szép emlékből csak kettőt szeretnék kiemelni. Meg voltunk lepve a nagy számú imaház építéstől. Újpesten, Budafokon, Debrecenben, Kábán, Pécsett és Szigetszentmiklóson láttuk az új imaházak tervét, vagy már az épületet. Más építkezésekről is hallottunk. A budapesti szeminárium is újjá lesz építve. Tantermek, tanári irodák és könyvtár vannak a tervekben. Legtöbb helyen pénz csak az építkezési anyagra van. A munkát mind a testvérek végzik. Egykét éven keresztül a férfiak munka után rögtön az építkezéshez mennek. Az asszonyok főznek és hozzák az ebédet. Sokan a vakációt is az építkezésre ajándékozzák. Egy szombat délután érkeztünk Debrecenbe. Vagy tizenöt-húsz ember dolgozott az imaházon. Vasgerendákat emeltek a tetőzetre, maltert kevertek, téglát talicskáztak. Az asszonyok is buzgón dolgoztak. Minket is megvendégeltek. Életemben először kapros (dili) kalácsot ettem. Egész jó volt. Az íze az itteni sós, sajtos tésztára emlékeztetett. Nagy hatással volt ránk a nagy lendület az imaház építésben és a testvérek szolgálatkészsége a munka elvégzésére. A másik maradandó emlék a testvérek szeretetteljes fogadtatása volt. Mikor a ferihegyi reptéren fogadtak bennünket a család és a gyülekezet nevében négy rózsacsokrot is kaptunk. Vasárnap a szigetszentmiklósi gyülekezetben üdvözöltek minket. Mi angolul énekeltünk és bizonyságot tettünk. Én voltam a tolmács. A gyülekezet tagjai és a lelkipásztor, Almási testvér, magyarul köszöntöttek. Megint én voltam a tolmács. Mire minden köszöntőnek vége volt, mindegyikünk kapott vagy négy ajándékot. Egyik-másik gyönyörűen hímzett kézimunka volt. A szeretet megnyilvánulása majdnem kézzel fogható volt. Nem volt egy száraz szem az imateremben. A Bibliának igaza van. “Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást... ha szeretjük egymást, az Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.. . a szeretet ben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is”(I János 11, 12, 18, 21). * BARÁTOM AZ EMBERTÁRSAM. Carnegie Dale szerint, ha igazán törődünk az emberekkel körülöttünk, két hónap alatt több barátot találunk, mint két év alatt, ha arra igyekszünk, hogy mások törődjenek velünk. Ez azt jelenti, hogy ha barátot keresel, először te legyél egy barát. Chesterton G. K. azt szokta mondani, “az az igazán nagy ember, aki segít másokat, hogy nagynak érezzék magukat. ” Lukács 6:31-ben Jézus azt mondja: “Es amint szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy bánjatok velük. ” Viktória királynő idejében egy fiatal nő abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Gladstone William kísérte el a királyi ebédre. Gladstone az egyik legbrilliánsabb államférfi volt a 19. században. A következő napon, ugyanaz a hölgy Disráeli Benjámin társaságában ebédelt a királyi palotában. Disraeli egy író és diplomata volt. Kétszer volt miniszterelnöke az Angol Birodalomnak. Később megkérdezték a hölgyet, hogyan vélekedik a két vetélytársról. “Egy esti beszélgetés után ”, válaszolt a hölgy “azt gondoltam, hogy Gladstone a legtündöklőbb lángelme a világon. Miután egy estét Disraelivel töltöttem, azt gondoltam, hogy én vagyok a legelbűvölőbb nő a világon. ” Az új évben ezt a leckét jó lesz nekünk is megtanulni. A szeretet több bűnöst mentett meg, mint buzgalom, ékesszólás vagy tudomány.
