Evangéliumi Hírnök, 1985 (77. évfolyam, 1-24. szám)
1985-01-01 / 1. szám
4. oldal ÜS3S 1985. január 1. // NOK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: IQ. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman G. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin Szeretet—öröm—békesség (Ján 3:16) Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Dicsőség Istennek ezért a kimondhatatlan szeretetéért. (Luk 2:8—14) Pásztorok: ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek... Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Űr Krisztus... “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!” Dicsőség Istennek, hogy annak az örömnek én is részese lehetek, az Űr Krisztus az én Megváltóm. (Ján 14:27) “Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljetek.” Dicsőség Istennek és hála a tőle nyert békességért. És most, hogy ismét egy év lezárult, tekintsünk vissza, mennyi áldásban és kegyelemben részesültünk. Szeretetből (I Sám7:12)„. Mindeddig megsegített minket az Űr! Az új év egy újabb határkő! Szinte félelemmel figyelem a perc-másodperc mutatót, átléphetem még az új év küszöbét? Mély sóhaj és hálakönnyek közt kezdhetek egy új évet, micsoda szeretet, kegyelem, hogy még nincsen végünk! (Jer. Sir 3:22—23) AzŰrkegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! Drága Testvérem! Vedd számon az áldást, nézd meg egyenként, nézd az Úr kezéből mennyi jó is ért... Hálából csak ezt éneklem: “PÉLDÁT ADTAM NEKTEK...” (János ev. 13:15) “Példát adtam nektek ”— hangzik a Mester szava a csodálkozó, cselekedetejelett mindig ámuló tanítványokhoz. Úgy van. Példát adott. Csodálatos, eszményi példát: a szeretetnek, a szolgálatnak, az alázatnak, a lemondásnak, az önfeláldozó életnek drága, brilliáns példáját, mely édes biztatással bátorítja a remény és kétségek között vergődő Jairusokat, jóságos könyörülettel nyitja meg az útszéli Bartimeusok bezárt sötét szemeit, mely szíves készséggel meghallja a mindenki által utált bélpoklos esdő szavát és megáldja a nyomorúságos életüket... Példát adott, mely vállalja — király lévén is — a szolga legalacsonyabb tisztét, kész megmosni gyarló tanítványainak poros lábait, jóval fizetni minden feléje dobott rágalomért, igaz könnyet hullajtva sírni a prófétagyilkos Jeruzsálemért, imádkozni az Őt keresztre feszítőkért... Igen, példát adott az Úr nemcsak a tanítványoknak, nehéz idők szenvedő hivőinek,a XV. és XVI. század hőslelkű Hubmayer Boldizsárjainak, Fischer Andrásainak, hanem példát adott a jelenkor hívőinek, baptista keresztyén közösségének is. Felénk is hangzik a nagy kijelentés: “Példát adtam nektek, hogy amiképpen én, ti is akképpen cselekedjetek. ” Az Úr Jézus nemcsak beszélt. Nem úgy tett, mint a farizeusok, akik nehéz terheket raktak a nép vállára, de ők a kis ujjúkkal sem érintették. Nem élt másként, mint ahogy beszélt. És nem kívánt soha senkitől többet vagy mást, csak azt, amiben példát adott. Nem “vizet prédikált és bort ivott ”. A hegyi beszédfelséges tanítása, megvalósíthatatlannak látszó parancsa a Megváltó drága életében egytől-egyig, mind látható valóság volt. Irányt szabott. Megmutatta barátainak és ellenségeinek egyaránt, a jó Isten kedve szerint való, a minden ember anyagi és lelki javát munkáló élet egyedül helyes és egyetlen útját. Nézzük sokáig Őt, hogy akarva, akaratlanul is hozzá hasonuljunk. Igazodjunk példás életéhez az élet minden helyzetében, legkritikusabb percében is. Minden gondolatunkat, beszédünket és cselekedetünket ezen az életen mérjük le. “Utánam! — Krisztus így kiált, Keresztyének mindnyájan. Ki-ki tagadja meg magát S lábaim nyomában, Engem követve lépjetek, Felvévén kereszteteket!” Hetényi Pál Óh volna bár ezernyi nyelvem, ezernyi ajkam énnekem, hogy szívem óhajához mérten elzenghetném dics-énekem Dics-énekre dics-éneket, arról, amit Isten velem tett! Adjunk számot csendes imakamránkban, őszintén Isten előtt, mélységes alázattal, bűnbánó szívvel, ha nem tettünk meg mindent, amit megtehettünk volna! Mily sok a “Joni”, aki kér, kiált, aki árván, rongyosan, éhesen felénk fordul, és ha hagytuk elmenni, vagy mi mentünk el mellettük szánalom-irgalom nélkül, még nem késő, még jóvátehetjük, de tegyük. Isten számontartja, amit az elhagyatottakkal teszünk, de ne csak szánalomból, szeretetből, úgy, mint Isten szeret téget, engem, az O egyszülött Fiát adta, a legdrágábbat, azért, hogy örök életünk legyen. Szeretetből, hálából tegyünk meg mindent, mindabból, amivel megajándékozott minket az Úr. (Ésai 49:15) “Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe Fián? És ha elfeledkeznek is, én teró lad el nem feledkezem.” A 103. Zsoltárral szeretném kifejezni hálámat, hogy rólam sem feledkezett el az Űr. (Jób 5:18) Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.” Az elmúlt évben értek próbák, szenvedések, gyász, de félelem és rettegés is. És mindenből kimentett, mind; eddig megsegített, megtartott az Űr. Ő megsebzett, de be is kötözött. Megtapasztalhattam: (Róma 8:28) szerint; azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. A 32. vers teljes öröm-vigasz számomra: s aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk? (Zsolt 37:3—5) Bízzál az Űrban és jót cselekedjél, e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd ő teljesíti. Pillantsunk vissza, az elmúlt évben tudtunk-e úgy az Úrra bízni mindent, mint a zsoltáros? És a sok-sok megszámlálhatatlan áldásért mit adtunk mi? Legyünk nagyon hálásak és el ne feledkezzünk jótéteményeiről, kegyelméről. (Ésaiás 54:9—10)... Rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddlek. Mert a hegyek elváltoznak és a halmok megrendülnek; de az én irgalmas-