Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-01 / 1. szám
6. oldal !&&***£% 1984.január 1. Drága ajándék (/. Kor. 7:23-, I. Pét. 1:18-19.) Azok közé tartozom, akik szeretnek jó árut olcsón, kiárúsításkor vásárolni. Nem szeretem megadni a drága árat. Úgy érzem, ez pazarlás lenne. Sőt van, amit meg sem veszek, mert túl drága, pedig tudom, hogy általában a drága áru jobb minőségű, s így tovább is tart, azaz: megéri. Egyszer azonban az történt velem, hogy elmentem egy bútordarabot venni, de nem vettem meg ami tetszett, mert túl drága volt. Karácsonyra viszont valaki megvette nekem ajándékba. Ő nem sajnálta az árát. Ekkor az én feladatom csak az volt, hogy örömmel és hálával elfogadjam a drága ajándékot. De ezzel egyúttal több jogot elvesztettem. 1. Elvesztettem azt a jogot, hogy a számla tulajdonomban legyen. Az ajándékkal nem jár számlál 2. Elvesztettem azt a jogot, hogy megtudhassam, hogy ugyanannyiért vette-e meg jótevőm az ajándékot, mint nekem kínálták? Az ajándéknak nem mondják meg az árátl 3. Hivatalosan elvesztettem azt a jogot is, hogy meggondoljam magam, s visszavigyem a bútordarabot az üzletbe s visszakapjam az árát. Számla nélkül nem jár ilyen kiváltság. 4. Még tulajdonképpen a becserélés jogát is elvesztettem. Szabály szerint csak azt lehet becserélni, amire meg van a számla. Az ajándék örökre az enyém! 5. Végül elvesztettem azt a jogot, hogy tovább adjam, vagy átruház-SZENTLÉLEK HÍVÁSA Nélküled csak könyv a Bibliánk; talán szebb, különb, mint sok másik, de Igévé tüzedtől válik. Nélküled Jézus ember volt csak és holtak maradnak a holtak, de ha tüzed bet ölt hét minket, megvilágítja értelmünket, látjuk Benne a Fiú-Istent, Ki értünk odaadott mindent s legyőzve halált, bűnt és átkot, megváltotta a holt világot, hogy aki Megváltónak vallja, Vele éljen, 0 úgy akarja. S mi boldog tanúk, valljuk, éljük, mert üzenetét már jól értjük ... Jöjj, Szentlélek, áradj ki reánk! Nagy Kornélia zam a kapott bútordarabot. Az ajándékot nem illik tovább adni; ez sértés lennel Miért szóltam erről? Azért, mert ez a példa lelki problémáinkra is rávilágít. Fiatal koromban sokat aggódtam azon, hogy miként nyerhetném el az üdvösséget. Tudtam, hogy kiérdemelni, megvenni képtelen vagyok. Az ára emberi mértékkel megfizethetetlen! Aztán hallottam arról, hogy Isten — Fiának vére árán — megvette azt számomra. Az én feladatom csak az, hogy örömmel és hálával elfogadjam a felkínált ajándékot. De akkor, mint bútorajándékom esetében, ezzel is vesztek jogokat. Jogveszteségeim a következők: 1. Az üdvömért fizetett ár számlája sem az enyém. Ezzel az ajándékkal sem jár számlál Ha azt gondolom, hogy azért nekem is kell valami jót produkálni, (tetteimmel biztosítani az üdvöt) akkor tévedek, mert annak ára teljesen ki volt fizetve a keresztfán. Én már semmit sem tehetek ahhoz a drága kifizetett árhoz, amely Jézus Krisztus vére volt. 2. Soha sem fogom felfogni, hogy milyen drága volt valójában az üdvöm. Ezt csak akkor érezhetném át teljességében, ha másért adva életemet, kereszthalállal halnék meg. Az ajándék igazi ára örökké felmérhetetlen marad számomra! Ennek az ajándéknak az ára is örökös titok. 3. Amikor elfogadtam Jézust, lemondtam arról, hogy valaha is meggondolhassam magam és visszaadjam a Tőle nyert bűnbocsánatot, Jézus bennem létét, és az üdvbeli helyet. Az ige szerint, senki ki nem ragadhat az Atya kezéből, és semmi el nem választhat az Isten szerelmétől (Ján. 10:29, Róma 8:34 — 39). Ez a “semmi” és “senki” mindent és mindenkit magába foglal; még önmagamat is. Ha rajtam múlna megtartásom, már a Jézus befogadása utáni első napon kicsúsztam volna Atyám kezéből. Sőt, bűneim és bukdácsolásom miatt azóta már többmilliószor elvesztem volna. De Isten tart, nem én! O ajándékba adta nekem a kegyelmet. Drága árat fizetett érte. S én, aki egyszer elfogadtam az ajándékot, többé nem tehetem magam meg nem vásárlottá, meg nem bocsátottá, elkárhozottá. Az ajándékozott soha többé nem teheti magát meg nem ajándékozottá! 4. Még azt sem tudom megtenni, hogy szabadon becseréljem hivő életemet Isten-tagadó, Istent káromló életre. Ó, arra van lehetőségem, hogy a magam feje után járjak és egy ideig szégyent hozzak Megváltómra; úgy éljek, mintha nem lennék megvásárolva. De akkor számítanom kell azzal, hogy Aki megvett az szemmel tart, mert sokat fizetett értem, s nem tűrheti sokáig, hogy úgy éljek, mint aki nem az Övé. Ezért, először talán szép szóval, majd fenyítékkel, s ha kell halállal gátol a szentségtelen élettől. De közben az üdvömet nem veszi el, a bűnbocsánattól nem foszt meg, s Jézusnak jelenléte el nem marad életemből: sohasem veszi el ajándékom. Az ajándék is örökre az enyém! Az, Aki megvásárolt és kifizette ajándékom árát, így akarta. 5. Végül arra sem vagyok képes, hogy átruházzam ajándékom. Senki sem fog automatikusan üdvözülni családom tagjai közül, vagy barátaim társaságában csak azért, mert én elfogadtam Isten kegyelmi ajándékát. Bizonyságot tehetek róla. Az utat megmutathatom számukra. De minden gyermekemnek, szülőmnek, testvéremnek, rokonomnak, barátomnak és ismerősömnek egyenként, külön-külön kell elfogadni ugyanazt a kegyelmet, ha az üdvöt, bocsánatot és Jézus jelenlétét el akarják nyerni. Ajándék-átruházás nincs. Személyes megtérés az út! Örülök, hogy mennyei Atyám nem úgy gondolkozott, mint én gondolkozom, amikor nem veszem meg azt, ami túl drága. Jó, hogy Ő hajlandó volt megadni a legdrágább árat — az Ő Fiának vérét — megváltásunkért. Hálás vagyok azért, hogy ez ajándék, s ennélfogva ki nem fizethető, vissza nem adható, be nem cserélhető, át nem ruházható, és el nem veszthető. Vágyam csak az, hogy betartsam Isten felszólítását: “...áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. (I. Kor. 6:20.) “Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg ... Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (I. Pét. 1:18-19.) Mátrai Mihályné