Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-01 / 1. szám

1984.január 1.

7. oldal

BIBLIA MAGYARÁZÓ

1984.január 15.

“LÁTOMÁS, FELHÍVÁS, KÜLDETÉS”

(Ésaiás 6:1—8)

Bevezetés: Uzziás tizenhat esztendős korában lett király és uralkodott 52 esztendeig. A nép nagy tiszteletben tartotta, de sajnos a hatalom őt is, mint sok más egyént, bűnbe vitte. (II. Krónika 26. rész.) A király halála az egész országot megrendítette. Mi lesz velük? Hol találnak egy hasonló erős uralkodót? Ésaiásra is nagy benyomást gyakorolt a király halála és talán ő is félelmes érzülettel ment a templomba azon a bizonyos napon. Ott nyert tapasztalatát összeköti Uzziás halálával.

I. LÁTÁM AZ URAT. 1-4. Erre volt nagy szüksége a prófétának. A király meghalt, de a királyok Királya él és uralkodik. “Magas székben ül és palástja betölté a templomot.” “Teljes mind a széles föld az ő dicsőségével.” Figyeljük meg, hogy Ésaiás tisztán letudja írni, hogy mit látott és hallott a templomban, de azt nem tudja leírni, hogy az

Úr hogyan néz ki. O tudta, hogy látta az Urat. Bár mi is azon igyekeznénk, hogy a mi Megváltónkat “látnánk” meg az imaházban minden alkalomkor, nem egymás ruháját, haját, hibáit, stb.

II. BŰNTUDAT ÉS BŰNBEISMERÉS. 5. Aki igazán meglátja az Urat, az meglátja saját hiányosságait és bűneit. De azután meglátja bűnös környezetét és próbál azon javítani.

III. A MEGTISZTULÁS. 6-7. Ez Istentől van. Magunkat nem bírjuk megtisztítani. Isten megtisztítja egész életünket, de igen fontos, hogy szánkat tisztává tegye. “Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember.” (Jakab 3:1 — 12.)

IV. AZ ELHÍVÁS. 8. Ez nem csupán prófétáknak vagy prédikátoroknak szól. Istennek szüksége van egyénekre, minden foglalkozásban. Ésaiás ajánlozott. Egy önkéntes munkás többet ér, mint száz, akit kényszerből dolgoznak. Az Úr mindenkit hív. Mi jelentkezzünk.

V. A KÜLDETÉS. 9. A küldött mindig azt mondja, amivel küldője megbízta. Minket a mi Megváltónk küld az egész világba. Meghagyta, hogy mit mondjunk és mit tegyünk. Engedjünk az aratás Urának, mikor küld minket az O aratásába.

Az anabaptista történetírás

— Száz éve írnak tárgyilagosan az anabaptistákról —

Mivel az anabaptistákról kialakított egyoldalú, néha szándékosan eltorzított nézeteket újra ismételgetik némelyek, ezért szeretném tudatosítani, hogy immár száz éve létezik tárgyilagos történetírás is az anabaptistákról. Isten akkor és éppen ott gondoskodott ilyen történetírókról, amikor már mindenki elfeledkezett a 16. század mártírjairól; és legkevésbé sem volt várható, hogy éppen a bécsi egyetem köréből kerül ki a részrehajlás nélküli történetírás.

Josef Beck (1815 — 1887) cseh nemzetiségű, osztrák állami tisztviselő, 1849-ben felhagyott a jogi gyakorlattal, hogy régi vágyát teljesítve, hazája történelmével foglalkozzon. Meglepő adatokat publikált az “újrakeresztelők” életéről. (Fontes rerum Austriacarum, XLIII. kötet, Bécs, 1883.) Szellemi irányvonalát Johann Losert (1846 — 1936) követte.

Rudolf Wolkan (1860-1927) bécsi irodalomtörténész az anabaptisták énekeivel foglalkozott. Berlinben adta ki a könyvét, nyolcvan éve. Vannak-e olyan dallamok vagy versek, amelyek az anabaptista énekek közül a mai magyar egyházi ének kincset gazdagítják? — A kérdésre határozott igennel felelhetünk.

Az anabaptisták történelmét a német Tauferbote 1935-ben írta le, mégpedig egy szlovákiai községben (Sobotiste), ahol a “hutteriták maradékai”-ra bukkant. A Békehímök ennél is előbb — 1927. január 2-i száma 26 —27. oldalán — ismertette a radikális reformátoroknak ezt az ágát. A harmincas évek derekától Kimer A. Bertalan (1884 —1973) füzetei és cikkei terelik figyelmünket missziónk szellemi előfutárai felé.

Szebeni Olivér (Békehírnök)

Aranymondat: Ésaiás 6:8.

*

Napi áhítat:

Jan. 9. H. Zsoltár 47:1 —9.

Jan. 10. K. Zsoltár 93:1—5.

Jan. 11. Sz. Jeremiás 23:18 — 22. Jan. 12. Cs. Ésaiás 1:4 — 9.

Jan. 13. P. Ámós 7:1—6.

Jan. 14. Sz. Máté 13:10-15.

Jan. 15. V. Ésaiás 6:1— 13.

* * *

1984. január 22.

“TÉRJETEK AZ ÚRHOZ”

{Ésaiás 31:1 — 7.)

Bevezetés: Földrajzilag és politikailag Izráel és Júda, mint szegény Magyarország ellenséges országokkal volt határos. Igénkben Asszíria és Egyiptom küzdenek hatalomért, amely küzdelem tartott közel 500 esztendeig. Júda és Izráel ott voltak közöttük, mint egy fogóban, az asszíriak hatalma alatt. Az egész Palesztina fellázadt Asszíria ellen, akik bejöttek, hogy leverjék a lázadást. Egész természetesen, Izráel és Júda Egyiptomhoz fordult segítségért. Ésaiás szerint ez a legrosszabb volt, amit tehettek. Nem sokan egyeztek vele. De mit tehettek volna mást? Ok gyengék voltak, Egyiptom pedig erős volt. Nem ugyanezt tesszük mi és más országok is?

I. TÉVES BIZODALOM. (v. 1.) Ne az izraeliták tévedésével foglalkozzunk, hanem a miénkkel. Országunk épp úgy, mint más országok, milliárdokat költünk hadi felszerelésre. Igyekszünk csatlakozni más országokkal, nem az egységért, hanem a védelemért. Nincs is szó másról a nemzeti biztonság megőrzésére, csak az erősebb pusztító szerek gyártása. Tényleg, ez az egyedüli megoldás, menekülés? Van nekünk szavunk a vezetőség felé? Hallgatnának reánk? Ésaiásra sem hallgattak, de ő megmondta, hogy mit szól az Úr.

II. OSTOBA ELUTASÍTÁS, (v. 2 — 3.) Ők Egyiptomra néztek, nem Izráel Szentjére. Pedig az Úr is bölcs, mondja a próféta. Ezt nehéz a “bölcs” kormányoknak elfogadni ma is. Nem hiszik, hogy: “E világ bölcsessége bolondság Isten előtt.” (I. Kor. 3:19.) Az eredmény az lesz, hogy a segítő, mint a segített, együtt elvesznek, talán saját bombáik által.

III. A TÖKÉLETES VÉDELEM. (4 — 5.) Két képletben van Isten védelme bemutatva. (1) Mint mormoló oroszlán, amit zajjal nem lehet el-