Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-03-01 / 5. szám
4. oldal 1984. március 1. A FILIPPIBELIEKHEZ Irt levél KINCSEIBŐL (Filippi 1:32-30.) III. 1. Korszakok nagy kérdésére, hogy mi az élet, az apostol egy rövid mondatban így válaszol: “Nekem az élet Krisztus. ” (21. v.) Ebben az egyszerű és mégis tartalmas válaszban egyszerre két kérdésre is felel. Mi az élet? Krisztus! Kicsoda Krisztus? Nekem élet! Igazi, örökkétartó élet, amely több és jobb, mint a földi létezés. Az élet lényegének a kérdését nem boncolgatja. Az élet fejedelméhez, Krisztushoz utasít. Az élet tényét úgy sem tudjuk megmagyarázni, sem megérteni, de az élet-forrásáról, az élet-biztosítékáról, az életörökkévalóságáról és a földi élet céljáról ismeretet szerezhetünk Krisztusban. Azt látta az apostol, hogy az élet teljessége és a teljes élet-öröm az Úr Jézusban van s azért kívánt az Úrral lenni. Egy másik életkívánalmat is megemlít az apostol, s ez pedig az, hogy az életnek célja van s ezt a célt a 23. versben közli, a magyar fordításban egy kissé nehezen érthető módon. Két szó: “gyümölcsöző munka” rámutat, mire gondolt Pál. Az újabb magyar fordítás már érthetőbben közli a 23. verset: “Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra ...” akkor bár Krisztussal lenni jobb, mégis maradok. Maradok, mivel a munka eredményéért Krisztusnak felelős vagyok. Hogy álljak az Úr elé gyümölcstelenül? 2. Az élet szó lényegét és jelentését nem határozta meg Pál. Nem is fontos. Olyan célt tűzött maga elé és mi elénk, amelyért érdemes dolgozni. “Eredményes munka, gyümölcsöző munka!” Ez a cél. Mit jelentenek gyakorlatilag ezek a szavak? A 25, 26. versek megmondják. Itt kell maradnia, hogy testvérei erősödjenek hitben, hogy örömet okozzon és hogy dicsekedjenek Krisztusban. Hibát követnénk el, ha úgy értelmeznénk szövegünket, hogy Pál ezt a hármas életcélt mint apostol, vagy gyülekezetvezető tűzte maga elé. Ezek a célok, életcélok, minden hivő céljai. Kérdezze meg magát minden Biblia-olvasó: “Miért élek?” — s feleljen a kérdésre Pál szavaival: “Az életem célja hiterősítés, örömkeltés, és bátorítás az Úrban való dicsekvésre. 3. Nem hagy az apostol tanács nélkül arra vonatkozólag, hogyan érhetjük el a kitűzött célt. A tanácsot egy mondatban adja meg: “Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat.” (27. v.) Az evangélium szerinti életet részletezi a 27, 28, 29. versekben ekképpen: (A) Küzdjenek egy érzésben az Evangélium hitéért. Azokért az igazságokért, amelyek az Evangéliumban vannak. (B) A küzdelemhez bátorság kell. Arról van szó, hogy a világi, hamis tanításnak ellent kell állni. A bátorságot az a tudat adja, hogy az Úr mellett való harc üdvösséges, míg az Isten-ellenes tanítás mellett való küzdelem kárhozatos. (C) Ha kell, viseljék el a hívők a valódi hittel járó szenvedést. Az apos-1885 februárjában utazott el a “hetes”. Studd ezt írja az útról édesanyjának: “A hajó második osztályán rajtunk kívül mások is voltak. Abban bízunk, hogy most már mind Isten gyermekei. Az egyikkel különös csoda történt. Ez egy indiai gőzös kapitánya volt és néhány héttel ezelőtt még hírhedt hazudozó, iszákos, átkozódó és káromkodó. Természetesen ezt mindenki tudta a hajón. A hűtőkészüléket kezelő férfi ezt mondta: ‘Én nagyon nem hiszek sem vallásban, sem megtérésben, sem semmiféle csodában. De ha ez a kapitány megtér, akkor én is hinni akarok. ’ — Isten ebben az emberben is győzött, elfogadta Jézust megváltójául. A kapitány elhatározta, hogy mindenképpen csúfot űz velünk és nevetségessé tesz minket. Első nap Hoste kezdett beszélni vele. Megkérdezte, olvassa-e a Bibliát. ‘Ó, igen — mondta —, olvasom, de nem hiszek benne, üres mese.’ Valóban csak azért olvasta, hogy gúnyt űzzön belőle. Három napon keresztül közötol bevezet egy szót, amely a szenvedésnek új értelmet ad. így írja: “Nektek adatott az a kegyelem, ... hogy szenvedjetek Őérette.” (29. v.) A szenvedés: kegyelem! Ezt a két szót, így párosítva hit nélkül nem lehet megérteni. Krisztus követője, a bizonyságot tevő keresztyén azonnal látja, hogy Krisztus szenvedését, áldozati halálát is kegyelem kísérte és Krisztus szenvedéséből kegyelem áradt. Ennek a kegyelemnek mi vagyunk a részesei. Pál, a kitűzött életcél elérésére adott tanácsa mellé rámutat egy példára, önmagára. Ehhez az öndicséretnek látszó felhíváshoz is bátorság kellett. De az apostol tanúként hívta maga mellé a filippibeli atyafiakat: ti láttátok és ti hallottátok, hogy tusakodtam. (30. v.) sen olvasta vele Hoste a Bibliát, de az eredmény ugyanaz maradt. Egyik délután engem is hozzávezetett az Úr. Az üdvösségről beszéltem vele. Elárasztott a szabadgondolkodók ismert ellenvetéseivel. Két órán át beszélgettünk, másfél órán keresztül teljesen reménytelennek látszott az ügy, de az Úr erőt adott és türelmesen folytattam. Arról a boldogságról beszéltem neki, amit az Úrban találtam. így válaszolt: ‘Akkor hálás is lehet. Sokan keresték már a boldogságot évről-évre és nem találták meg.’ — Megmondtam neki, hogy ez egyszerűen a hit kérdése. A lehető legegyszerűbben mondtam el mindent. Ekkor úgy látszott, megtört az ellenállása. Kiöntötte a szívét, beszélt addigi életéről, közben arról is, hányszor menekült meg csodálatosan a halál torkából. Úgy látszott, az Ige érintette. Kértem, hogy azonnal döntsön. Erre azt mondta, hogy most csak a szájával tenné és nem a szívével. — Azt is elmondta, hogy mielőtt elhagyta Ang-Szép, tartalmas és értelmes élet a hivő élete. [/. (Folytatjuk) NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA STUDD EDUARD MEGTÉRÉSE Studd mint kínai misszionárius Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: Ifj. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin
