Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1984-03-01 / 5. szám

4. oldal 1984. március 1. A FILIPPIBELIEKHEZ Irt levél KINCSEIBŐL (Filippi 1:32-30.) III. 1. Korszakok nagy kérdésére, hogy mi az élet, az apostol egy rövid mondatban így válaszol: “Nekem az élet Krisztus. ” (21. v.) Ebben az egy­szerű és mégis tartalmas válaszban egyszerre két kérdésre is felel. Mi az élet? Krisztus! Kicsoda Krisztus? Ne­kem élet! Igazi, örökkétartó élet, amely több és jobb, mint a földi lé­tezés. Az élet lényegének a kérdését nem boncolgatja. Az élet fejedelmé­hez, Krisztushoz utasít. Az élet té­nyét úgy sem tudjuk megmagyaráz­ni, sem megérteni, de az élet-forrá­sáról, az élet-biztosítékáról, az élet­örökkévalóságáról és a földi élet cél­járól ismeretet szerezhetünk Krisz­tusban. Azt látta az apostol, hogy az élet teljessége és a teljes élet-öröm az Úr Jézusban van s azért kívánt az Úrral lenni. Egy másik életkívánalmat is megemlít az apostol, s ez pedig az, hogy az életnek célja van s ezt a célt a 23. versben közli, a magyar fordí­tásban egy kissé nehezen érthető módon. Két szó: “gyümölcsöző mun­ka” rámutat, mire gondolt Pál. Az újabb magyar fordítás már érthe­tőbben közli a 23. verset: “Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra ...” akkor bár Krisztussal lenni jobb, mégis maradok. Maradok, mivel a munka eredményéért Krisztusnak felelős va­gyok. Hogy álljak az Úr elé gyümölcs­­telenül? 2. Az élet szó lényegét és jelenté­sét nem határozta meg Pál. Nem is fontos. Olyan célt tűzött maga elé és mi elénk, amelyért érdemes dol­gozni. “Eredményes munka, gyü­mölcsöző munka!” Ez a cél. Mit je­lentenek gyakorlatilag ezek a szavak? A 25, 26. versek megmondják. Itt kell maradnia, hogy testvérei erő­södjenek hitben, hogy örömet okoz­zon és hogy dicsekedjenek Krisztus­ban. Hibát követnénk el, ha úgy értel­meznénk szövegünket, hogy Pál ezt a hármas életcélt mint apostol, vagy gyülekezetvezető tűzte maga elé. Ezek a célok, életcélok, minden hivő céljai. Kérdezze meg magát minden Biblia-olvasó: “Miért élek?” — s fe­leljen a kérdésre Pál szavaival: “Az életem célja hiterősítés, örömkeltés, és bátorítás az Úrban való dicsekvés­­re. 3. Nem hagy az apostol tanács nélkül arra vonatkozólag, hogyan érhetjük el a kitűzött célt. A tanácsot egy mondatban adja meg: “Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat.” (27. v.) Az evangélium szerinti életet rész­letezi a 27, 28, 29. versekben ekkép­pen: (A) Küzdjenek egy érzésben az Evangélium hitéért. Azokért az igaz­ságokért, amelyek az Evangélium­ban vannak. (B) A küzdelemhez bá­torság kell. Arról van szó, hogy a vi­lági, hamis tanításnak ellent kell állni. A bátorságot az a tudat adja, hogy az Úr mellett való harc üdvös­­séges, míg az Isten-ellenes tanítás mellett való küzdelem kárhozatos. (C) Ha kell, viseljék el a hívők a va­lódi hittel járó szenvedést. Az apos-1885 februárjában utazott el a “hetes”. Studd ezt írja az útról édes­anyjának: “A hajó második osztályán raj­tunk kívül mások is voltak. Abban bízunk, hogy most már mind Isten gyermekei. Az egyikkel különös cso­da történt. Ez egy indiai gőzös kapi­tánya volt és néhány héttel ezelőtt még hírhedt hazudozó, iszákos, át­kozódó és káromkodó. Természete­sen ezt mindenki tudta a hajón. A hűtőkészüléket kezelő férfi ezt mondta: ‘Én nagyon nem hiszek sem vallásban, sem megtérésben, sem semmiféle csodában. De ha ez a ka­pitány megtér, akkor én is hinni akarok. ’ — Isten ebben az emberben is győzött, elfogadta Jézust megvál­tójául. A kapitány elhatározta, hogy mindenképpen csúfot űz velünk és nevetségessé tesz minket. Első nap Hoste kezdett beszélni vele. Megkér­dezte, olvassa-e a Bibliát. ‘Ó, igen — mondta —, olvasom, de nem hi­szek benne, üres mese.’ Valóban csak azért olvasta, hogy gúnyt űzzön belőle. Három napon keresztül közö­tol bevezet egy szót, amely a szenve­désnek új értelmet ad. így írja: “Nektek adatott az a kegyelem, ... hogy szenvedjetek Őérette.” (29. v.) A szenvedés: kegyelem! Ezt a két szót, így párosítva hit nélkül nem le­het megérteni. Krisztus követője, a bizonyságot tevő keresztyén azonnal látja, hogy Krisztus szenvedését, ál­dozati halálát is kegyelem kísérte és Krisztus szenvedéséből kegyelem áradt. Ennek a kegyelemnek mi va­gyunk a részesei. Pál, a kitűzött életcél elérésére adott tanácsa mellé rámutat egy példára, önmagára. Ehhez az öndi­cséretnek látszó felhíváshoz is bátor­ság kellett. De az apostol tanúként hívta maga mellé a filippibeli atya­fiakat: ti láttátok és ti hallottátok, hogy tusakodtam. (30. v.) sen olvasta vele Hoste a Bibliát, de az eredmény ugyanaz maradt. Egyik délután engem is hozzávezetett az Úr. Az üdvösségről beszéltem vele. El­árasztott a szabadgondolkodók is­mert ellenvetéseivel. Két órán át beszélgettünk, másfél órán keresztül teljesen reménytelen­nek látszott az ügy, de az Úr erőt adott és türelmesen folytattam. Arról a boldogságról beszéltem neki, amit az Úrban találtam. így vála­szolt: ‘Akkor hálás is lehet. Sokan keresték már a boldogságot évről-év­­re és nem találták meg.’ — Meg­mondtam neki, hogy ez egyszerűen a hit kérdése. A lehető legegyszerűbben mond­tam el mindent. Ekkor úgy látszott, megtört az ellenállása. Kiöntötte a szívét, beszélt addigi életéről, közben arról is, hányszor menekült meg cso­dálatosan a halál torkából. Úgy látszott, az Ige érintette. Kértem, hogy azonnal döntsön. Erre azt mondta, hogy most csak a szájával tenné és nem a szívével. — Azt is el­mondta, hogy mielőtt elhagyta Ang-Szép, tartalmas és értelmes élet a hivő élete. [/. (Folytatjuk) NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA STUDD EDUARD MEGTÉRÉSE Studd mint kínai misszionárius Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: Ifj. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin

Next

/
Thumbnails
Contents