Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-01 / 1. szám

1984. január 1. 3. oldal Történelmi jelentőségű HÍR jelent meg az amerikai napila­pokban az Associated Press tudósító­ja, John Winn Miller tollából. II. Já­nos Pál pápa 1983. december 11-én, Luther Márton 500. születésnapi év­fordulója ünneplése alkalmából egy római lutheránus templomban be­szédet fog tartani. Erre vagy az eh­hez hasonló hírre több mint 450 évet várt a keresztyén világ. Hogy a pápa mit fog mondani, azt e sorok írása­kor, november közepén, természete­sen nem tudjuk. A jelentés két hihe­tetlennek hangzó tételt tartalmaz: A katolikus egyház feje el fog menni egy, az utóbbi 25—30 évig eretnek­nek tartott felekezet templomába és ott prédikálni fog. II. János Pál pápa ezzel a lépéssel több évszázados hagyományt vet el. A régi katolikus mondás: “Roma semper eadem” — (Róma mindig ugyanaz) — érvényét veszítette. Ró­ma változott. A katolikus papok ál­tal hangoztatott óvást, hogy a hívek egy eretnek templomba lépjenek, most a pápa ezzel a példával érvény­telenítette. A Második Vatikáni Zsi­nat óta a protestánsokat a katolikus egyház nem eretnekeknek, hanem “eltávozott testvéreknek" nevezi. E szerint a pápa már nem eretnek templomban fog megjelenni, hanem az “eltávozott testvérek”gyülekezeté­ben. Nem fogjuk többé olvasni a régi mondást: “Lutherani combu­­rantur” — (a lutheránusok elégeten­­dők). *** II. JÁNOS PÁL LÉPÉSE nagy bátorságra és Istentől nyert bölcses­ségre mutat. Bátor, mivel a 450 éves hagyománnyal szakított. Bátor, mi­vel — ámbár a katolikus egyház fe­je — mégis saját hívei közt is lesz sok bírálója és ellenzője, és talán meg is akadályozzák ebben a lépésében. Sok katolikus lelkész fog csalódottan felkiáltani, “hát a római katolikus egyház nem az egyedül üdvözítő egy­ház többé?” A meggondoltabbak, püspökök, papok azonban helyeselni fogják a pápa lépését azzal a mon­dással: “Ideje volt már, hogy erre a bátor, történelmi lépésre sor kerül­­jön. ” A mostani római pápának a böl­csességére mutat az a tény, hogy megragadta a kedvező alkalmat, az 500 éves születésnapi évfordulót. Az isteni bölcsességben alázat és testvé­ri szeretet van. Ezek az adományok jelentkeztek János Pál pápa leiké-SZEMLE ben. A protestánsokhoz való közele­désben választhatott volna könnyebb módot. Elküldhette volna képvisele­tében egyik magasrangú kardináli­sát, vagy meghívhatott volna egy lutheránus püspököt valamelyik ró­mai katolikus templomba. Az isteni bölcsesség azonban azt sugalmazta neki, hogy ha valódi kö­zeledést kell tenni, ha őszinte szere­­tetet kell bizonyítani, azt nem lehet helyettesítőkkel, vagy helyettesíté­sekkel végezni. Nem Luther szemé­lyéért, hanem Krisztus ügyéért, neki, aki magát Krisztus helytartó­jának tartja, kell alázatos, őszinte szívvel meglátogatni az eltávolodott testvéreket. *** A PÁPA LÉPÉSÉBEN találunk egy komoly oktatást. Ismételjük, nem tudjuk, mit fog mondani abban a lutheránus templomban. De azt majdnem biztosra vesszük, hogy be­szédében valamilyen módon, talán burkoltan, de mégis érthetően ott lesz a vallomás: tévedtünk. S a vallo­más után nem jöhet más, mint új­ból felfigyelni Hóseás próféta szavai­ra: “Szántsatok magatoknak új szán­tást.” {10:12) “Tévedtünk”, s ha szá­zadok elteltével is, a tévedést beismerjük és amit lehet helyreho­zunk. Lelki és emberi nagyság kell ahhoz, hogy olyan csúcs-pozíció ban, amelyben a pápa áll, ha nem is ilyen kifejezetten kimondja, hogy az egy­ház is hozhat rossz döntést. A ma­gyarnak van egy idevágó mondása, amely fején találja a szöget: “Ha rosszul gomboltad be mellényedet, ki kell gombolni és újra kell kezdeni.” Mindnyájan testvérek vagyunk Krisztusban. Hogy ki távolodott el kitől, vagy mitől, annak a kérdés­nek a boncolgatása nem erősíti a testvéri viszonyt és nem segít az el­lentétek elsimításában. A testvérek­nek nem kell egyformáknak lenniök, nem kell egy ételt szeretniök, nem kell egy szervezethez tartozniok. Egy dolog a lényeges, hogy szeressék, tiszteljék szüleiket és becsüljék, tá­mogassák egymást. Hadd olvassa le a hitetlen világ a hívők arcvonásai­ról, hogy egy Atyának a gyermekei. A “szántsatok új ugart” nekünk amerikai magyar baptistáknak is szól. Az új ugar-szántásra azonban eleven, nem megrögzött közösség képes. EZ A TÖRTÉNELMI LÉPÉS A római egyház feje részéről azt is mu­tatja, hogy a lengyel származású II. János Pál megértette az idők szavát. Ma minden keresztyén közösséget ve­szélyeztet a marxi tanítás valláselle­nes éle. Hitetlenség és istentagadás a marxisták egyik fegyvere, amellyel meg akarják hódítani a világot. Já­nos Pál nagyon jól tudta, hogy az át­meneti, részleges kedvezmények és szabadság, amit a kommunisták ad­nak a keresztyén felekezetek meg­nyugtatására és a világ félrevezetésé­re, nem más, mint a Lenin által pro­ponált taktika gyakorlati alkalmazá­sa. Ez a taktika így hangzik: “Egy lé­pést hátra, kettőt előre. ” Minden kis engedmény, látszat­szabadság, amelyet a marxista kor­mányok juttatnak a hatalmuk alatt élő keresztyéneknek, tulajdonkép­pen a hit és vallás megsemmisítésé­nek a lenini módja. Eddig még nem jelent meg olyan nyilatkozat a marx­isták részéről, amely Marx valláselle­nes tanítását hatálytalanította volna azzal a beismeréssel, hogy a kommu­nizmus atyja tévedett, amikor köve­tőit a hit ellen uszította. Nem olvas­tunk olyan hírt, hogy a marxista or­szágokban teljes lelkiismereti és vallás szabadság van, az állam és az egyház minden hivatalos kapcsolata megszűnik és az állami egyházügyi hivatalokat feloszlatják. Amíg ez meg nem történik, addig jó lesz Lenin szavait észben tartani. A hitetlenség és istentagadás ro­hamát csak az egy célra törekvő és a védekezésben egységes, egymásnak segítő keresztyénség tudja elhárítani. Az “idők szava", amit János Pál megértett, a bűn és istentagadás vi­lágában azt parancsolja, hogy a ke­resztyének egymás mellett és ne egy­más ellen küzdjenek. A keresztyén közösségek ne ellenfelek legyenek, hanem “bajtársak” a hitetlenség el­leni harcban. A keresztyének zaklatása a Szov­jetunióban növekszik. A londoni Keston News Service jelenti, hogy a nem elismert (nem bejegyzett) bap­tisták újbóli letartóztatása a vallásos élet megszorítását jelzi. A hivők ott­honaiban házkutatást tartanak, “til­tott irodalmi termékeket” keresnek, köztük Bibliákat — jelenti a Keston intézet. (n.T í

Next

/
Thumbnails
Contents