Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-01 / 1. szám
4. oldal 1984.január 1. ÍWitlltlrSSfi L NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SARA Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: IQ. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin Egy év lezárult — mit hoz az új év? Kedves olvasom, gondoltál már arra, hogy számba vedd, mit kaptál az elmúlt évben Istentől, testi-lelki áldásokat, erőt, egészséget, örömet, békességet és mindent csak ’’kegyelemből”. Mindenek előtt legyünk hálásak azért, amivel az elmúlt évben megáldott a mi Istenünk. “Kegyelem” — Istenből árad, amikor Isten kegyelmet ad, tulajdon lényét közli velünk, mint amikor életet, szeretetet, erőt ad. Mindezek Isten lényegét mutatják. Sokszor milyenfelületesen vesszük ajkunkra a kegyelem szót. Szinte nincs is világos elképzelésünk, hogy mi a kegyelem, mint lényegbeliség Istenben. Legközelebb áll hozzá az öröm. Amikor Isten kegyelmet közöl velünk, önmagát adja, és kiárasztja az örömét. Az elmúlt év minden napján ránk árasztotta kegyelmét. Az új év küszöbén kérjük Isten kegyelmét az egész világra. (Róma 5:15, 17.) Mily csodásak az ilyen kifejezések. A kegyelem Isten ajándéka (Róma 5:15, Eféz, 3:7, 4:7), amely adatik, egyre növekedő bőségben. Bőségesen kiáradt a mi Urunk kegyelme (I. Tim. 1:14). Legyünk hálásak Isten kegyelméért — szeretetéért, a megváltásért. (Gál. 5:4.) Isten kegyelme szeretetének bizonyítéka, hogy még élünk. Voltak próbák, szenvedések, betegségek, talán még gyász is az elmúlt évben életünkben? Vagy mint a zsoltáríró mondta-, Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem ... (Zsolt. 119:109.) Adjunk hálát az elmúlt év minden áldásáért. Zengjen hálaénekünk a 103. Zsoltárral. Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az ő szent nevét. A Idjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged ... I. Az év utolsó napján tekintsünk vissza, megtettünk-e mindent? Az utolsó nap is pótolhatjuk mulasztásunkat. Még az év végén is lehet egy jó szót kimondani. Egy bocsánatkérő, megbocsátó, engesztelő szót. Egy kérésre §' ' ' / MINDEN NAP 366! Jövendő új napok, visztek-e, hoztok-e, vesztek-e, adtok-e, szóljatok, valljatok! 366! Mint ködös, mély titok. Hoz borút, sugarat, s elsiet, nem marad, jönni és menni fog. 366! Hívom is, várom is. Mert minden új napon világít utamon ígéret három is. 366! Bármi vár, bármi ér, jóság és kegyelem jön velem, jár velem, minden nap elkísér. 366! Új hűség, kegyelem vár reám és fogad, fényli be napomat minden új reggelen. 366! Félre gond, félelem! Mindig lesz támaszom, Hisz minden új napon Jézus jár énvelem. II 366! Vallom is, áldom is. Nevében kezdem el. ígéret énekel szívemben három is. Túrmezei Erzsébet igent mondani. Megcsókolni egy idős szülő, nagyszülő gyenge, reszkető kezét, hálánk, szeretetünk jeléül. Esetleg sokszor ismételt kérést teljesíteni, talán még nem késő! II. Jó, ha a hivő keresztyén ember is év végén “mérleget” készít. Nyereséges vagy veszteséges éve volt? Nem vesztett-e azokból a “kincsekből”, amelyekkel elindult az év elején? “Istenben gazdagnak” lenni azt jelenti: jobban megismerni Krisztust, Őbenne mindinkább gazdagodni, jócselekedetekben gazdagodni, ismered-e igéit, gazdagodtál-e belőle, imaélményekben, szolgálatokban gazdagodni. S ami a nyereséget illeti: “ Valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel. ” (I. Tim. 6:6.) — Es lelkeket nyer meg a bölcs. Nyereséget mutat-e mérlegünk? III. Ev végi leltár Keresztyén “leltározásunk” mit mutat? Nincs-e hiány hitben, szer etet ben, áldozatkészségben, buzgóságban ... Nincs-e többlet a birtokunkban? (Pénzösszeg, ruha, élelem, könyv vagy bármi érték.) Vagyis olyan valami, ami nálunk van, pedig valakinek tovább kellett volna adni, ahol égető szükség van rá. Isten nálunk tette le, de másnak szánta? Jézus világosan hirdette, tanította: adjunk jó szívvel, ne csupán a fölöslegből. “Ne utasítsd el a kéréssel hozzád fordulót, holott nálad van, amit kér. ” IV. “Év végi selejtező" Keresztyén életünkben is jó, ha alaposan körülnézünk, hogy mi az, ami fölösleges és kitakarítandó. Minden keresztyén, Jézus-követő élet folyamatos “selejtezés” “szakítás” a múlt olyan tartozékaival, melyeket Isten már az új életszakaszban, a hit útján fölöslegesnek minősít. így látjuk ezt mind az Ó-, mind az Újszövetség hithőseinél. Abrahám ősi földjét, hazáját, Mózes az egyiptomi királyi palota fényét, dicsőségét hagyta maga mögött, inkább választván az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét. Máté a vámszedő az asztalt hagyta ott, Péter a halászhálót, mihelyt Jézus hívó szavát meghallotta: “Kövess engem. ” És új utakra indultak. Vele! A Saulból lett Pál egykori
