Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-02-01 / 3. szám
4. oldal 1984. február 1. célt el nem érte. Lelki életét az imában, az Úrral való közösségben élte. Mi volt az a szent cél? A “jó dolog”, amelyet Isten elkezdett Filippiben. Mi volt az a jó? Ezt megmondja a 9, 10, 11. versekben, ahol a következő drága kincsekről emlékezik: A) Ismeret. (Isten-ismeret.) (B) Képesség a jó és rossz közötti különbség megítélésére. (C) Lelki és erkölcsi tisztaság. (D) Igazság gyümölcse. Az apostol által felsorolt kincseknek, amelyek megnyeréséért buzgón könyörgött, van két jellegzetességük. Az egyik az, hogy ezek örökkévaló kincsek, amelyeket csak Isten adhat és mivel örökké tartók, a legértékesebbek. Ezeket a javakat át lehet vinni az örökkévalóságba. A másik jellegzetességük az, hogy ezekért a kincsekért nem csupán a maga lelki gazdagodása okáért, hanem a Filippiben lakó atyafiak öröméért és lelki növekedésük céljából is könyörgött. Az Úrral való közösséget, a Vele való bizalmas, beszédes viszonyt nem helyettesítheti az imaházba-járás, a gyülekezeti tagság, az adakozás és a gyülekezeti munka. Mindezeket meg lehet tenni és el lehet érni ima nélkül is. A krisztusi egyén imádkozó egyén. Ha pedig nincs imaélete, akkor nem krisztusi, csak gyülekezeti tag. [/. _________(Folytatjuk)___________ BODZABOKOR Virágzó, dús bodzabokor fölém árnyat terít, kitárva mézzel megrakott virág-tenyereit. Méhek lepik . . . Hallgatom a zümmögő üzemet s nézem a szép, békés, közös munkát fejem felett, így szép a lét, így, zümmögőn és pare ellát lanul! S fáj, hogy van ember, nép, aki öl és harácsol vadul! Te példa vagy, dalos bokor, hogy íme, így is lehet: szél, méh, ember élvezi békén illatod s mézedet. Népek, s Isten gyermekei, fogjunk mind össze, hogy a Föld ilyen legyen s felejtse el az ember azt, hogy ölt, s csak teremtsen a robbanás, vajat kenjen a kés, s legyen természetes a béke, mint a méh-zümmögés! Bódás János // NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: Ifl. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin STUDD EDUARD MEGTÉRÉSE % (Folytatás) INGADOZÁS ÉS ÚJ MEGERŐSÖDÉS Studd Károly ügyes krikettjátékos volt. 1879-ben, tizenhetedik életévében az egyik újságcikk az Eton- Harrow-i mérkőzést ismertetve kiemeli: “Kétségtelen, hogy az etoni kapitány, Studd Károly a legjobb játékos. Egyszer még nagy név lesz ez. ” Ez a jóslat beteljesedett. Studd Károly a Cambridge-i csapatban is kitűnően játszott. Ragyogó sikert ért el az ausztráliai csapattal szemben, amelyet addig a krikettben legyőzhetetlennek tartottak. Azután egyik siker a másik után jött. Az egész sportoló világ lelkesedett érte. Studd később sem bánta meg, hogy krikettezett, csak azt, hogy ez a sport bálványa lett. Ott tanult bátorságot, önmegtagadást, kitartást. És ezek olyan tulajdonságok voltak, amelyekre később, Krisztus szolgálatában nagy szüksége volt. Egykor minden erejét latbavetette azért, hogy a krikett mestere legyen, később pedig mindenét kockára tette Krisztus dicsőségének hirdetéséért és országa fejlesztéséért. De most még nem tartott ott. A három testvér közül csak a legidősebb nem ingadozott soha új életében. Károlynál azonban másképp volt. így ír erről: “Már akkor indulnom kellett volna, hogy másoknak is elvigyem az örömhírt Krisztus szeretetéről. De csak magamra gondoltam és az ajándékba kapott új megtapasztalást megtartottam magamnak. így kezdett bennem meghidegülni a szeretet és a világ szeretete vonult be újra a szívembe. Hat éven át éltem ebben a hűtlen, áldatlan állapotban.” Aztán a második nagy fordulat következett be életében. Öccse, akit különben nagyon szeretett, halálos beteg lett. Amikor látta, hogy öccse élet és halál közt lebeg, komoly és üdvös gondolatai támadtak. “Mit ér most neki a világ minden népszerűsége? Mit használ minden dicsőítés és csodálat, ami körülvette, amikor az örökkévalósággal kell szembenéznie?” Mindezek a dolgok most semmivé váltak testvérem szemében. Csak az Úr Jézus Krisztus és a Szentírás után vágyakozott. Ekkor Isten engem is megajándékozott azzal, hogy felismertem, ami egyedül szükséges. — Az Úr jósága és szeretete meggyógyította öcsémet. Amint felszabadultam, újra elmentem Moody igehirdetéseire. Ott ismét találkoztam az Úrral. Megtapasztaltam, milyen drága kincs megváltódnak lenni. De ennél még többet is adott. Elhívott, hogy munkálkodjak érte. Barátaim között kezdtem dolgozni. Kértem őket, hogy olvassák velem együtt az evangéliumot, és bizalmas beszélgetésben kérdeztem meg tőlük, van-e üdvösségük. Kibeszélhetetlen öröm töltött el, amikor az első lelket Jézushoz vezethettem. A világ minden öröme semmi ahhoz az örömhöz mérten, amit egy lélek megmentése jelentett nekem. Amikor a versenyek ideje elérkezett, újra ott voltam a krikettpályán. De mint más ember tértem oda viszsza. Szívem már nem ragaszkodott a játékhoz, hiszen valami összehasonlíthatatlanul jobbat ismertem meg. Világosan láttam: a krikett elmúlik, csak az eljövendő világért érdemes élni! Buzgósággal munkálkodott sportbarátai között. Sok közismert ember vallotta később, hogy Studd Károly szolgálata döntő befolyással lett egész életére. Studd azonban még egyszer nagy belső bizonytalanságba került. Mi lesz vele? Csak Istennek akart szolgálni és azért imádkozott, hogy az Úr mutassa meg, merre menjen. “De itt hibát követtem el — írja. Ahelyett, hogy egyedül Istenre hagytam volna a vezetést, barátaimhoz fordultam. Emberi értelemmel akartam kutatni Isten akaratát. így azonban nem jutottam világosságra. Nyugtalanság és félelem fogott el. Egészségemmel is baj volt. Vidékre kellett mennem, hogy megerősödhessek. Miután három hónapon át olvastam a Bibliámat és imádkoztam,
