Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1984-02-01 / 3. szám
1984. február 1. 3. oldal Lord God formed man of the dust...” A magyarban ez a semlegesített vers így hangzana: “És formálta vala a Mindenható az emberi lényt a földnek porából. ” Az előbb említett rész 18. versében, az angol szövegben a semlegesített Bibliát így olvassuk: “It is not good that a human being should be alone. ” Magyarul: “Nem jó az emberi lénynek egyedül lenni. ” Az egyenjogúsított értelmezés szerint nem csak a férfiúnak, hanem a nőnek sem jó egyedül lenni. Az ószövetségi változtatások nem okoznak feltűnést, vagy zavart. Más a helyzet azonban az Újtestamentomnál. Itt a probléma nem az ember szó használatánál van. Az Újszövetség Istent sok helyen az “Atya” szóval helyettesíti. Ezt a szót kellett semlegesíteni az egyenjogúsítás érdekében. Máté 5:16-ot az angolban, most a mi fordításunkban így találjuk: “Es dicsőítsék a ti mennyei Uralkodótokat. ” ERDÉLY A British friend wrote on November 29, 1983 from England: “I was in Moldavia for the first forthnight in July ... It is a beautiful place in the Carpathians, but the situation ... how can I make you believe that the shops are empty? In the ‘Supermarket’ there is nothing on the shelves but macaroni and jars of pickled cabbage. I wanted to check, so asked for meat, butter, milk, cheese, sugar, bread and was stared at as if I were a lunatic ... Is it not time that we in the west realized that Communism is a swindle? As for the church i.e. all denominations there is frightful persecution. The Baptists especially are constantly being penalized for all kinds of imaginary wrongs. Christ is the greatest enemy of the Communists. Ceausescu is always preaching the intensification of atheistic teaching to wipe out ‘superstition’.” Máté 4:3-at így olvassuk: “Ha Isten gyermeke vagy."János 3:13 így hangzik: “. . . aki a mennyből szállott alá, az Uralkodó gyermeke. ” További példák: Róma 8:12, az “atyámfiai" helyett Isten gyermekei; 8:14 . . azok Isten gyermekei": Filippi2:11 “És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus uralkodó a Mindenható Isten dicsőségére. ” (Az Úr szó férfit jelöl.) Krisztus nem “Isten Fia, ” hanem Isten gyermeke. Nincs helyünk több példa felhozására. Ezekből is láthatják olvasóink, miből áll a semlegesítés. *** NEM KÉTSÉGES AZ, hogy Isten nem ember, őt nem lehet sem a férfiak, sem a nők közé sorolni. Hogy ennek a semlegesítési kísérletnek mi lesz az eredménye, azt nem tudjuk. Annyit tudunk, hogy a szellemi dolgokat csak szimbólumokkal, jelképekkel tudjuk elképzelni. Isten áld — “kezével” áld. A föld az Úr lábainak “zsámolya”. Isten “szemei” látnak, “fülei” hallanak. Dávid Isten “szíve” szerint való férfiú volt. Isten nem ember. Valóságban nincs keze, lába, szeme, füle és szíve. Istennek mindezekre a szervekre, amelyek a teremtett föld porából valók, nincs szüksége, de nekünk szükségünk van ezekre a szimbólumokra, hogy amennyire lehet, elképzeljük és felfogjuk Isten erejét, jóságát, gondoskodását és szeretetét. így vagyunk az Atya, Fiú szavakkal is. Ezek jelképek, amelyek nem csupán arra valók, hogy Istent, az Úr Jézust el tudjuk képzelni, hanem arra is, hogy hozzánk való viszonyát érezhessük. Nincsfelemelőbb annál, mint mikor így imádkozunk: Mi Atyánk! Olvasóink írják “Szeretem az Evangéliumi Hírnök cikkeit, mivel nem hízelgők. Mindenben az Úr akarata az első ... A Bibliát is lehet sokféleképpen magyarázni, pl. azt a mondást: ‘Engedelmeskedjetek a felsőbb hatalmasságnak.’ Ha az Úr Jézus is engedelmeskedett volna (a zsidó hatalmasságoknak) akkor Öt sem feszítették volna fel.” Az ember még az Éden kertjében sem boldog egyedül. J. Pollard A FILIPPIBELIEKHEZ Irt levél KINCSEIBŐL (Filippi 1:1—11) 1. Két fontos tényező említésével kell kezdenünk a levél gazdagságából való kincs-gyűjtésünket. Az egyik az, hogy a Filippi városban levő gyülekezet volt az első európai keresztyén közösség. (Rómában lehettek keresztyének előbb is, de erre nincs írásos bizonyíték.) A másik tényező az, hogy ezt a levelet Pál a római fogságából írta Kr. u. 64. körül. Két egymástól távol eső helyzet és körülmény: egy kedves gyülekezet és egy nem éppen irigylésre méltó fogság adta meg az alkalmat az Újszövetség egyik legkedvesebb levelének a megírására. Meglepő az első vers. Pál, a gyülekezet kezdője-alapítója “szolgának”, Krisztus rabszolgájának nevezi magát és ilyen minőségben írta levelét a gyülekezeti tagokhoz, a “szentekhez”, valamint a gyülekezet munkásaihoz, a “püspökökhöz és diakónusokhoz”. Nem a pápa írt le az alárendeltjeihez, hanem az alázatos szolga írt fel a szentekhez és püspökökhöz. Hány püspöke volt a nem éppen nagy gyülekezetnek Filippiben? Nem tudjuk, de a mai “fejlett” keresztyén rendszerben több gyülekezetnek van egy püspöke, Pál idejében egy gyülekezetnek több püspöke. Az újszövetségi püspök, “episzkoposz” (görög nyelven) felvigyázót jelent, azaz felelősségteljes gyülekezeti munkást. Pál idejében a mai értelemben vett püspökök nem voltak. 2. Minden levél az írója képe. Ez a kép az első részben azt mutatja, hogy Pál az ima embere volt. A 3. versben ezt írja: “Hálát adok az én Istenemnek”. A 4. versben: “Mindenkor minden én könyörgésemben . . . nagy örömmel könyörgöm.” A 9. versben: “És azért imádkozom . . .” Ezekből a szétszórt mondatokból azt a benyomást nyerjük, hogy Pál gyakorlati keresztyén életének az alapja az Úrral való bensőséges közösség volt. Beszédes viszonyban volt az Úrral. 3. Ebből a néhány mondatból kitűnik, hogy Pál sokszor imádkozott. Naponta többször. Imádkozott mindaddig, amíg a kitűzött szent