Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)
1983-01-15 / 2. szám
1983. február 15. 3. oldal S/eml AZ IRODALMI NAPRA EMLÉKEZÜNK. Hálaadással. Az 1982-es irodalmi nap sokáig emlékezetes marad. Ez a nap felszínre hozta azt a sok jót, áldozatkészséget és megértő segíteniakarást, amit Isten az olvasók és előfizetők szívébe plántált. Nyilvánosságra juttatta azt a nemes, intelligens lelkűiétet, amely a szabad és jó irodalmi terméket értékeli és amely értékelésnek áldozathozatallal ad kifejezést. Az irodalmi nap gyűjtésének az eredménye lelkesítő és a jövő biztosítása szempontjából bátorító volt. Az Evangéliumi Hírnök, amelynek a létalapját ez a gyűjtés erősíti, hálaadással áldozik Istennek az áldásért és köszönettel adózik előfizető és olvasó testvéreinek. Testvéreink észrevették a veszélyt, ami lapunkat fenyegette azzal, hogy Szövetségünkből — külső, nem baptista nyomásra — néhány gyülekezet kivált és az amúgy is gyenge kis közösségünk olvasóinak a táborát megosztotta. Erre a veszélyre a megosztó erők és a kiválást létrehozó személyek inkább ijesztgetés, mint figyelmeztetésként előre rámutattak. Rámutattak és a veszély elhárítása helyett súlyosbították a helyzetet. Mintha várták volna, hogy a 75 éves Evangéliumi Hírnök meg fog szűnni. Lapunk azonban él és szabad. ír, közöl és megkötöttség nélkül szolgálja az amerikai magyar baptista testvéreket. * AZ EVANGÉLIUMI HÍRNÖ- köt nem csupán az anyagi fedezet hiánya veszélyeztette, amely bajtól az Úr megmentett, hanem az evangéliumi szabadságának az elvesztése is. Az Úr ettől a veszélytől is megóvott. A budapesti politikai rendszer hosszú keze ide is elér és itteni képviselete útján olyan lapot akart létrehozni, amely “evangéliumi”. Ezt a tervet így írta körül a képviselő: “We would like to keep this paper a Spiritual Publication without articles presenting controversy or articles presenting political ■views.” Ugyan ez a levelező a kommunista mellébeszélést “tolvaj nyelvnek” nevezte. Ez a nyelv becsületes magyarsággal azt mondja: Olyan lap kell, amely nem ír a kommunisták dolgairól. Ez az istentagadóknak tetsző hallgatás politikája lett volna. (Az otthoni Békehírnök felsőbb utasításra politizálhat és dicsérheti a rendszer “áldásait”.) Azok az itteni vendégprédikátor testvérek, akik küldetésük feltételei és ígéretük szerint visszatérnek Magyarországba, itt is egy láthatatlan és íratlan cenzúra hatása alatt vannak. írásaikért, kijelentéseikért és tetteikért otthon felelősségre vonhatók. Ezzel ők tisztában vannak és ezt mi is jól tudjuk. Ezek a vendég testvérek tudják, mit szabad és lehet tenniök, valamint mondaniok. Azt is tudják, mi a tilos. Amikor ezt megemlítjük, akkor semmi újat nem mondunk és az említéssel nem marasztaljuk el testvéreinket. Ok vigyáznak és ártatlanul szenvednek. Arra kell gondolniok, hogy írásaikhoz, szavaikhoz mit szól az otthoni állami rendszer és az itteni figyelő. Vád és kárhoztatás helyett őszinte megértéssel tekintünk helyzetükre. Az Evangéliumi Hírnöknek nem kell tartania egy külföldi hatalom helytelenítő vagy fenyegető véleményétől. A mi lapunk evangéliumi, szabad és hallgatásával vagy önkéntes cenzúrájával nem támogatja az istentagadók ügyét. Hivatkozunk egyik levelezőnk mondására: “Szükségesnek tartom nyilvánosságra hozni a valóságot” (E. H. 1983. jan. 1. szám, 6. old.). Amelyik lap bármi ok miatt nem meri megírni a valóságot és az igazságot, az nem evangéliumi. * KI KELL EMELNÜNK egy néhány kedves és buzdító tényt az irodalmi nap eseményeiből. Az adományok jegyzékén találunk több feltűnő és említésre méltó nevet és számot. Ezeket nem mi emeljük ki, ők emelkedtek ki áldozatukkal. Olvassuk a Bethesda Retirement Home nevét 1000.— dolláros adománnyal. Információs adatainkból kitűnt, hogy ez az összeg a helyes gazdálkodásból és gondos befektetésből származik és nem az ápolt testvérek havi eltartási hozzájárulásaiból. Ezt a tényt érdemes ismét olvasóink figyelmébe hozni. Két gyülekezeti adomány kíván megemlítést: a New York i (664.— dollárral) és az Alhambra-i (655.— dollárral). Ez utóbbi gyülekezetben özv. Fancsali Dénesné testvér lelkes gyűjtése nyomán ment fel az összeg 655.— dollárra. Örvendetesen meglepő egy néhány magán adomány. Cseri Attila testvér Chicagóból 500.—, egy az Úrhoz költözött lelkipásztor testvérünk özvegye, Léhman Jánosné Los Angelesből 400. — dollárral sietett az Evangéliumi Hírnök segítségére. Hisszük, hogy a szeretet megnyilvánulása tovább tart és át fog terjedni az 1983. esztendőre. A sok más adomány, a fentebb említett összegekkel együtt azt jelenti Szövetségünk részére: Ne féljünk, vigyük az Úr ügyét tovább. Testvéreink szeretete és az Úr áldó keze velünk van! Hírek Prága: 300 lélek adta át a szívét a 4 alkalommal megrendezett evangélizációkon — jelentette telefonon egy nyugalmazott lelkipásztor. A keletnémet evangélizáció megrendezése után dr. Billy Graham kifáradva és szívfájással (nem szívinfarktus) érkezett a cseh fővárosba. A híres evangélista kimerültsége miatt nem ő, hanem Cliff Barrows beszélt az evangélizáló alkalmakon, amelyeken ő csak bizonyságot tett. A négy alkalom közül kettőt Prágában, egyet Brünnben, egyet pedig Pozsonyban rendeztek meg. Az ottléte alatt a cseh újságok kihangsúlyozták dr. Graham legutóbbi moszkvai beszédét a béke érdekében. * Zágráb: Hangoztatják a diakoniát a szocialista országokban, de az gyakorlatilag meg van tiltva, mert az alkotmány szerint az egyház csak a vallásos szükségleteket elégítheti ki — jelentette dr. Peter Kuzmic, a Bibliai Teológiai Intézet igazgatója. Az egyház csak akkor veheti ki részét a diakoniából, amikor az Egyházak Világtanácsán keresztül fegyvereket vagy pénzt küldenek az úgynevezett felszabadítási mozgalmak részére. Az erős egyházak miatt Lengyelországban és Kelet-Németországban az állam még megenged bizonyos szociális gondoskodást. Magyarországon a kommunista uralom bevezetésekor elvették az árvaházakat a baptista közösségtől (és más felekezettől is). A gyermeknevelést a szocialista (vallástalan) rendszer magának tartja fenn. A menházakat azonban a felekezetek kezében hagyták. Az öregeket nem “nevelhetik” és hadd gondoskodjanak a vallásfelekezetek róluk. Az állam pénzt takarít meg.
