Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)

1983-03-01 / 5. szám

1983. március 1. 3. oldal az Állami Egyházügyi Hivatal) kü­lönböző módon kézben tartja, irá­nyítja, ellenőrzi és elnyomja a vallás­felekezeteket, ill. a gyülekezeteket, valamint a hívőket. Az egyik mód a hívők állandó zaklatása, az életlehe­tőségek hátrányos megszorítása, és olykor a munkából való elbocsátás. Ezzel a módszerrel, akit lehet, besú­góvá tesznek. A besúgással egyrészt bizalmatlanságot keltenek a hívők, különösen a prédikátorok között, másrészt tudomást szereznek a hívők munkájáról és magatartásáról. Ma­gyarországon a besúgás hatásáról így írt egy befolyásos testvérünk 1981- ben: “Egyre jobban kialakul az a helyzet, hogy senki sem mer már bízni senkiben, még saját szerettei­ben sem, egyedül csak Istenben." A másik mód az, hogy a lelkipász­torok munkáját állami működési en­gedélyhez kötik. Amikor egy prédi­kátor munkája az állam szempontjá­ból kifogás alá esik, akkor az enge­délyt visszavonja és Ton írása szerint a baptista szövetség elnöksége, az állam kiszolgálója, intézkedik, hogy a prédikátor ne működhessen. Különös gonddal vigyáz a román kormány, hogy Bukarestbe és más nagy városba csak neki tetsző prédi­kátor mehessen. Közismert dolog az, hogy Magyarországon a budapesti gyülekezetekbe is az AEH jóváha­gyásával rendelkező prédikátor me­het. A Budapestről való eltávolítás pedig a büntetés egyik módja. így mozdították el a Tahiban történt evangélizálás után Kovács Gézát és Kalkó Józsefet. Ton József helyét a nagyváradi gyülekezet két un. “laikus" prédiká­torral töltötte be. Az egyik pszicho­lógus, a másik orvos. Egyik sem kapott állami igazolványt, és egyik sem kapott Váradon lakhatási enge­délyt. Mindkettő távolról jár Várad­ra. A bukaresti gyülekezet meghívta Buni Cocar testvért, egy vidéki gyü­lekezet sikeres vezetőjét. Engedélyt ő sem kapott, sőt a prédikátori igazol­ványát is visszavonták. Most enge­dély nélkül működik. Családja azon­ban nem kap élelmiszer utalványt. IÉlelmiszer utalvány 1982-ben!) A két fenti esetben az a feltűnő, hogy a gyülekezetek, mint a prédiká­torok szembeszálltak az állammal. Kitették magukat üldözésnek. Azt is tudták azonban, hogy a román kor­mány, amely a kedvezőtlen hírverés­től irtózik, nem fog drasztikus lépé­seket tenni. *** HOGY A ROMÁN BAPTISTA SZÖVETSÉG elnökségében, ill. ve­zetőségében az állam bizalmasai ül­nek, arra Ton József több bizonyíté­kot hoz fel. A baptista tagok és pász­torok szeretnének változást hozni a szövetség életébe. Két év óta követe­lik, hogy tartsanak konferenciát. Az állam azonban valamilyen ürüggyel mindig megtagadja az engedélyt a gyűlés megtartására. Fél, hogy a hit­­hű, bátor román testvérek nem az állam által jelölt egyéneket választ­ják meg vezetőknek. Sajnos Magyar­­országon az ilyen lelki kiállástól nem kell tartani. Ott a választások simáb­ban mennek. Egy 1957-es közlemény elmondja, hogy mennek az “egyhan­gú" baptista konferenciai választá­sok otthon. “Aki a lista ellen van, az a kormány ellen van! Jó fiúk sietve nyilatkoznak, hogy ugyan én nem vagyok kihúzgáló." (Dr. Haraszti S. írása.) Ton József írja, hogy Romániában 66 prédikátor írt alá egy beadványt Ceausescu elnökhöz, s kérte, hogy lépjen közbe a kormánynál a bap­tista konferencia engedélyének a megadása érdekében. A baj az Ton szerint, hogy a kormánynak tetszik a jelenlegi engedelmes elnökség s az el­nökség pedig szeretné megtartani hatalmát. A romániai baptisták erős helytál­lása és küzdőképessége mindannyi­unkat csodálattal tölt el. Csodála­tunk kiterjed az ottani munka ered­ményességére is. 160,000 baptista gyülekezeti tagról szól a jelentés. A fejlődés nem állt meg. Magyarorszá­gon a vallásos téren csend és béke van. A magyarországi kommunista rendszer dicsekedhet egy sikerrel. Az a baptista misszió, ami a kezdet óta mindig növekedést mutatott fel, most az ateista rendszer uralma alatt állandóan lassú visszafejlődést jelez. Erre a korszakra a baptisták törté­nelme nem fog dicsérettel emlékez­ni. A szocializmus építése nem azo­nos az Isten országa terjesztésével. BAPTISTA VÁLASZTÓGYŰLÉSEK A budapesti Békehírnök 1982. no­vember 21 -i számából érkezett egy kivágás, amelyben egy hivatalos értesítés jelenti, hogy november utolsó hetében négy városban, Ka­posváron, Budapesten, Debrecen­ben és Békésen egyházkerületi gyűlé­sek lesznek. Ezeken a gyűléseken “új­ra választják a gyülekezetek átfogó pásztorlására és képviseletére hiva­tott egyházkerületi tanácstagokat”. “Alkotmányos jogával élve az ok­tóber 19-i kibővített Egyháztanács már meghatározta egyházkerületen­ként azt a négy-négy lelkipásztort, akik közül majd kikerülhet az elnök, a titkár, a jegyző és a hivatalból egyháztanácstag személye a helyi je­lölő besorolás és választás során.” (A jelek között levő részek betűszerinti idézetek.) A szabad országokban élő magyar baptista testvérek részére, akik az óhazai “nyelvjárást” nem értik, a fenti mondat néhány kifejezéséhez a következő felvilágosító magyarázatot fűzzük: “Alkotmányos jogával élve” — az alkotmány az Egyházügyi Hivatal fo­galmazványa, amelyet a baptisták­nak el kellett fogadniok. Ezzel a jog­gal kell élniök. “Már meghatározta” — azaz az Egyháztanács vita nélkül elfogadta az Egyházügyi Hivatal in­tézkedését. Az Egyházügyi Hivatal részére a megyei E. U. titkárok sze­melték ki a “választandó” személye­ket. A “már” szó azt jelenti, hogy a kerületi gyűléseken nincs jelölés, sem “választás” csak “szavazás” a kijelölt személyekre. Szabad országok baptista gyűlé­sein nem mennek a dolgok ilyen simán. ^yira~B~8~8~irirrrgTrra~8~o~rfl~a^~innnr8' REGGELI IMÁDSÁG Uram — tudod — ha nem jössz nekem segítségül a szárnyaiddal, a nap homálya, mint gépet a köd ha megtéveszti és leigázza — úgy zuhanok a pusztulásba már déli 12 órára! A délután mérföldjeit, poros lábbal is vígan járom és békés szívvel lesem az estét, ha — kegyelmeddel — e napsütéssel — biztatva félénk szómra feleltél — s már kora reggel megkerestél! Juhász Zsófia o,-8_8_6_a_8JL8JL8-8. fl_ft gJLfl-flJLfl-gJLg-fl SMUL91

Next

/
Thumbnails
Contents